0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Milyen vadgesztenyét ültessünk?

A fehér virágú vadgesztenye a Balkán-félsziget és Elő-Ázsia hegyvidéki részeiről származik, Magyarországra a törökök hozták be. Európában gyorsan elterjedt, szívesen ültették parkosításra és útsorok fásítására.

Kedvező környezetben akár 30 méter magasra is megnőhet, a fákat azonban legyengíti, és esztétikai értéküket rontja, hogy az utóbbi időben megnőtt a faj károsítóinak száma és mennyisége.

Érdemes ezért a színes virágú vadgesztenyefajok közül is válogatni a fásításkor.

A hazánkban legelterjedtebb vadgesztenyefajt, a fehér virágú vadgesztenyét (Aesculus hippocasta­­num) súlyosan károsítja a vadgeszte­nye­levél-aknázómoly (Cameraria ohri­del­la). Lárvái a levelekben élnek, fejlődnek, csökkentik a levelek asszimiláló felületét és a fák díszítőértékét, legyengítik a fákat, és súlyos, korai levélhullást okoznak. Az Észak-Amerikából származó károsítót hazánkban először 1993-ban észlelték, és négy év alatt az egész országban elterjedt. A moly barnás alapszínét világos keresztvonalak tarkítják. Szárnyának fesztávolsága 7-9 milliméter.

A lepkék a fatörzsön felmásznak az alsó levelekhez, és ott lerakják tojásaikat.

Lárváik berágják magukat a levelek bőrszövete alá, és ezekben a fehéres, ezüstös színűvé váló foltokban élnek, fejlődnek és táplálkoznak. A foltok kerek vagy hosszúkás alakúak, összefolyhatnak. A lárvák gyakran láthatók az áttetsző epidermisz alatt, a hernyó az aknájában bábozódik be. A molylepkék kirágják magukat a levélből, és létrehozzák az újabb nemzedéket.

A kártevőnek évente három nemzedéke fejlődik, a kelések elhúzódnak, így nyár végéig folyamatosan találhatók kifejlett lepkék, lárvák és bábok is a fákon.

Mivel az egy-egy generációhoz tartozó hernyók meglehetősen különböző idő múlva bábozódnak be, hazánkban szinte egész nyáron át tart a rajzás. Az őszi nemzedék hernyói báb alakban telelnek át a lehullott levelekben. Tavasszal áprilisban bújnak elő a lepkék.

Permetezés, injektálás

Az elmúlt mintegy harminc év óta nem csökkent a fertőzési nyomás, bár életmódjának ismerete alapján mind elméletileg, mind gyakorlatilag rendelkezésre áll a hatékony védekezés a károsító ellen. Gyakorlati megfigyelés szerint a fertőzött, lehullott levelek maradéktalan összegyűjtésével és megsemmisítésével, vagy a területről történő elszállításával olyan mértékben lecsökkenthető a molyok egyedszáma, hogy kémiai védekezés nem is szükséges.

A levelek őszi összegyűjtése csak akkor éri el kellő hatást, ha a szomszédos kertekben, telkeken és közterületeken is megtörténik ez a munka.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly rajzásának jelzésére forgalmaznak szexfe­romon-csapdát, a fogása alapján időzített permetezést még az első nemzedék megjelenése előtt kell elvégezni. A védekezést nehezíti, hogy a gyakran tíz méternél is magasabb fák csúcsára házi permetezőgéppel nem lehet eljuttatni a növényvédő szert.

Érdemes hivatásos növényvédelmi vállalkozót megbízni a munkával, aki magasnyomású permetezőgéppel a fakorona csúcsát is meg tudja permetezni.

Számos vadgesztenyefa nem közelíthető meg permetezőgéppel, vagy a házak közelsége miatt a permetezés kivitelezhetetlen. Ezek a fák injektálással kezelhetők: speciális tűvel nyomják a fatörzsbe a rovarölő szert, mely a nedvkeringéssel a fa teljes koronájában szétoszolva elpusztítja a kártevő lárváit. Védő hatása a teljes vegetációs időszakra kiterjed, gyakran még a következő évre is.

Az injektálás speciális felszerelést és szakértelmet igényel.

Véleményem szerint a fehér virágú vadgesztenye védelme az elmondottak alapján nem tekinthető reálisnak.

Jól érzi magát

Amennyiben szeretnénk vadgesztenyében gyönyörködni településeinken, akkor az eddigi tapasztalat alapján a piros virágú vadgesztenye (Aesculus carnea) ültetését javaslom. Jól érzi magát hazánkban, és a városi klímát is jobban tűri, mint a fehér virágú faj. Kertbe, parkokba, szoliterként, de utcai sorfának is alkalmas. Nem károsítja az aknázómoly, így nem okoz gondot a lakosoknak, növényvédősöknek, sőt, besegít a kártevő atkák elleni védekezésben. A piros virágú vadgesztenye ugyanis donorfának számít, mert a levél fonákán nemcsak ragadozóatka-tojásokat figyelhetünk meg, hanem ragadozó atkákat is, amelyek elpusztítják a károsító atkákat.

A piros virágú vadgesztenyefáról a ragadozó atkák a szél segítségével átkerülhetnek a közelében lévő fára is, így azon is kifejtik áldásos tevékenységüket.

A fehér virágú vadgesztenye levélfo­ná­ka az ér mellett sűrűn szőrözött, ezekbe beleütköznek a szemmel nem rendelkező ragadozó atkák, emiatt nem találjuk őket ezen a fajon. A piros virágú vadgesztenye levélfonákának ugyanakkor az ér melletti része gyéren szőrözött, és ott jól érzik magukat ezek a hasznos rovarok. Természetesen a piros virágú vadgesztenyének is lehetnek növényvédelmi gondjai. A vadgesztenye-lisztharmatra (Erysiphe flexuosa) például ez a faj érzékenyebb, mint a fehér virágú.

A fertőzés tünete könnyen felismerhető, és nem lehet mással összekeverni.

A kórokozó micéliuma a levelek színén fehéres-szürkés bevonatot képez. A levelek torzulnak és sárgulni, majd barnulni kezdenek, ami korai lombhullást okozhat. Az eddigi tapasztalat szerint nincs különösebb jelentősége. A védekezés alapja a lehullott levelek eltávolítása, ahol a kórokozó áttelelne.

Erősebb fertőzés esetén kémiai védekezésre is van lehetőség.

A vadgesztenyelevél-aknázómoly gaz­dasági kárt csak a fehér virágú vadgesztenyén okoz. Megfigyelésem és tapasztalatom alapján ezért a piros virágú vadgesztenyét ajánlom ültetésre. A vörös (Aesculus pavia), valamint a sárga vadgesztenyét (Aesculus flava) is csak kismértékben károsítja, vagy teljesen elkerüli őket, így fasorok tervezésénél, fapótlásnál részesítsük ezeket előnyben, ha nehéz megoldani a növényvédelmet.

Dr. Mikulás József

Forrás: Kertészet és Szőlészet