A madarak és fák napjának közvetlen előzménye az az 1902-es a „mezőgazdaságra hasznos madarak” védelme érdekében kötött párizsi egyezmény, amely után Chernel István ornitológus még abban az évben megalapította a madarak és fák napját – azonban hivatalossá Herman Ottó közbenjárásával vált 1906-ban.
Később az esemény iskolai keretek közé került Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által, amelyet az elemi iskolákban minden tanévben „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben kellett a diákoknak megünnepelniük. A tanítók elmélyült előadást tartottak a madarak életéről, a fák fontosságáról, természet elemi lényegéről és szerepéről.
Az I. világháború kitörésével a rendszeresen megtartott ünnepnap megszakadt. Ezt követően az iskolai intézményre bízták, megünneplik-e a madarak és fák napját. A társadalomban és az oktatási intézményekben végül alábbhagyott az ünnep jelentősége, a II. világháború kitörésével pedig ez a tendencia tovább erősödött.
A későbbiekben is az elmúlás szele fenyegette az ünnepnapot, egészen az 1982-ben kiadott természetvédelmi törvényig, amelynek záró rendelkezése hagyományként megemlíti a madarak és fák napját. A rendszerváltás után ismét feléledt e jeles nap megtartása, s egy 1994-es miniszteri rendelet alapján május 10-re tették ennek ünnepét.
E több mint 100 éves időintervallum során a madarak mellett a fák is egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a jeles napon.
Ez napjainkra hatványozottan igaz, hiszen ha csak a klímaváltozásra gondolunk, a fák kapják a legnagyobb szerepet az ellene való védekezésben, egyebek mellett szén-dioxid-megkötő és oxigéntermelő képességükkel. Továbbá számos állatnak is otthont adnak, így a madaraknak is.