Back to top

Még mindig parázslik egy óriás mamutfenyő a 2020-as kaliforniai tűzvész után

Még mindig parázsló óriás mamutfenyőt találtak kutatók a kaliforniai Sequoia Nemzeti Parkban, hónapokkal azt követően, hogy 2020 augusztusában tüzek pusztítottak a régióban.

A parázsló, de még álló fát a nemzeti park erdejének alacsonyabban fekvő területén találta meg a héten a park kutatói csoportjának egy tagja, amikor egy ösvényen haladva füstfelhőt vett észre az alatta lévő szakadékban.

A füst egy tavaly leégett területen álló egyetlen mamutfenyőből származott. A hatalmas fa, amely valószínűleg évszázadok, vagy akár évezredek óta áll ott, úgy nézett ki, mint egy füstölő kémény a megfeketedett erdő közepén - írja a The Guardian.

Augusztusban egy villámcsapástól keletkezett erdőtűz terjedt el a nemzeti park területén, amely több mint kétezer éve álló fáknak, köztük a világ legnagyobbjának, Sherman tábornok fájának is otthont ad.

A tűz heteken át égett mintegy 610 négyzetkilométeren, mielőtt a tűzoltóknak sikerült megfékezniük a lángokat december végére.

Bár a lángok eltűntek, néhány parázs túlélhette egyes fák belsejében a téli esőt és havazást is. Egy fa belseje, csakúgy, mint egy fatüzelésű kályha, oxigénben gazdag, védett helyet biztosít a tűz tartós égéséhez.

Az azonban, hogy a mamutfenyő egy egész tél esőit és havazásait túlélve füstöl, a különösen száraz kaliforniai télnek köszönhető: az elmúlt két tél kevéske havazását leszámítva az állam nagy részén szélsőségesen száraz körülmények uralkodnak.

A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az állam növényvilágának példa nélküli szárazsága korai és pusztító tűzszezont hozhat idén.

Az óriás mamutfenyőknek (Sequoiadendron giganteum) különleges a kapcsolatuk a tűzzel. A 20. század nagy részében az erdészek azon dolgoztak, hogy megvédjék ezeket az ősi fákat a tüzektől. Az 1960-as és 1970-es években azonban meglepő dolgot figyeltek meg: a leégett területeken fiatal csemeték indultak fejlődésnek. A megfigyelés nyomán felfedezték, hogy az óriás mamutfenyőnek tűzre van szüksége ahhoz, hogy kiengedje magjait.

Mivel a mamutfenyőknek tűz kell, a kaliforniai tűzvédelmi hatóságok voltak az irányított égetés legkorábbi támogatói.

A célzott, ellenőrzött erdőégetést az államban élő őslakosok már évezredek óta gyakorolták a földgazdálkodás egyik formájaként.

A 60-as és 70-es években a Sequoia Nemzeti Parkban szándékosan gyújtottak tüzeket ellenőrzött körülmények között, az alacsony intenzitású, villámlás okozta lángokat pedig hagyták leégni.
Amikor a lángok hője eléri a fa magasan lévő ágait, a mamutfenyő ragacsos gyantaréteggel védett tobozai megolvadnak és kinyílnak. Több száz apró mag hullik ekkor a talajra, ahol a tűz nyomán tápanyagokban gazdag, dús föld marad hátra.

Forrás: 
MTI

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.