A gyógynövények kutatása a népi gyógyászatból indul ki, hiszen az évszázadok óta sikerrel használt fajok egy részénél már klinikai vizsgálatokat is végeztek, a gyógyhatásukat tudományosan bizonyították, és már a megfelelő kivonatolás módszere és a pontos dózisok is ismertek. Ezek a kutatások nem haladnak olyan gyorsan, mint egy szintetikus szer előállításánál, aminek gazdasági okai vannak. A nagy gyógyszercégeknek a kutatásba és kísérletekbe fektetett pénze biztosabban megtérül az utóbbi esetben, mint amikor egy növényi hatóanyagot vizsgálnak, ami aztán egy sokkal szélesebb kör számára elérhető, így a profit is kevésbé biztos.
A természetvédelem és a fajok pusztulásának megakadályozása ezért is fontos érdek, hiszen soha nem lehet tudni egy kipusztulás szélére került növényfajról, hogy mire lehetett volna használni. Jó példa erre az erdélyi hérics, amiből hazánkban már csak nagyon kis területen élnek példányai. Egyedszáma a mezőgazdasági területek növekedése miatt csökkent, és azért is, mert nagy mennyiségben használták a lovak gyógyászatában.
A most bemutatott fajok gyógyászati jelentősége napjainkban már kisebb, és némelyik használata nem megfelelő dózisban veszélyeket is rejthet. Ennek ellenére jó tudni, hogy néhány gyom, vagy olyan növényi részek, amelyek hulladékként a kukában kötnek ki, másra is használatosak voltak egykor.
Tarackbúza
A tarackbúza (számos latin névvel megtalálható a szakirodalomban: Elymus repens, Agropyron repens, Panicum repens) mindenfelé előforduló évelő növény, amely a kertekbe települve igen problémás gyommá válik.
A tarack színe sárgásfehér, belül üres, hegyes végű. A növény erősen terjeszkedő természetű, ha nem irtjuk, igen hamar ellepi az egész kertet. Megszabadulni tőle nem egyszerű feladat, mert ha egy-egy kisebb darabja a földben marad, nagyon hamar képes regenerálódni.
A tarackbúza megszárított tarackjai a gyógyászatban rhizoma graminis néven szerepelnek. A tarack forrázatát székrekedésre, enyhe hashajtóként használja a népi gyógyászat. Serkenti a nyálkahártyák működését, vizelethajtó, anyagcsere-fokozó hatású. Reumatikus bántalmak elleni, illetve hurutoldó teakeverékek alkotórésze, valamint húgyúti fertőzések, vesehomok esetén is ajánlják a teáját. Állatgyógyászatban a szarvasmarhának eledeléül szolgáló zabhoz, vagy darához keverték apróra vagdalva.
Hatóanyaga, ami a tricin nevű polifruktozán, egy szénhidrátvegyület, emellett nyálkát és nyomokban szaponint is tartalmaz.
Ősszel, vagy igen korán tavasszal, kizöldülés előtt szedendők a tarackjai, de ősszel tartalmazzák a legtöbb hatóanyagot. A felszedett tarackot megmossuk, oldalgyökereitől megtisztítjuk, és vékonyan szétterítve megszárítjuk.
Cseresznye- és meggyszár
Számos pozitív hatása van a cseresznye- és meggyszárnak is. Botanikailag ez az elterjedt megnevezés sem pontos, hiszen itt nem szárról, hanem a gyümölcs kocsányáról van szó. Leginkább nyálkaoldó, köptető hatása ismert, emésztési zavar kezelésére is használható. De emellett vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatása is van, aminek köszönhetően hólyaggyulladás, hólyaghurut, felfázás, vagy akár vesehomok esetében alkalmazták.
Enyhén magas vérnyomás fennállásakor is segíthet, persze a gyógyszeres kezelést nem váltja ki. Tea készítéséhez ne friss szárakat használjunk, hanem szárítottat. Nem forrázatot, hanem 5-10 perces főzetet kell készteni belőle, és kis mennyiség, egy csipetnyi is elég egy csészényi teához. Nem önmagában, hanem inkább keverékek alkotórészeként szokás használni.
Kukoricabajusz
Gyakori alkotórésze a cukorbetegség hatásait enyhítő, a diétás és a vizelethajtó teakeverékeknek.
A népi gyógyászat a húgyutak bántalmai, vesehomok és hólyaghomok esetén, valamint cukorbaj ellen használta. Foszfortartalmánál fogva egyes hátgerinc panaszoknál előnyösen használható. Köhögés ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzték meg, és szűrletét cukorral vagy mézzel ízesítették, majd forrón adták a betegnek.
A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál. Teaként 3 dkg friss vagy szárított kukoricabajuszt 1 liter vízben 1-2 percig főztek, szűrve, naponta három alkalommal 1-1 csészényit fogyasztottak belőle.
Apró szulák
Az apró szulák (Convulvulus arvensis) virágai szépek ugyan, mégis leginkább gyomnövényként tartjuk számon, mert gyors növekedése miatt elnyomhatja a termesztett növényeket és számos zöldségnövényt (pl. burgonya, paprika, paradicsom) megtámadó vírus köztesgazdája.
Egy egyed akár 600 magot is hozhat, amelyek közel 30 évig megőrzik csíraképességüket. A mechanikus gyomirtás sem egyszerű az esetében, mert egy néhány centiméteres gyökérdarabból képes újrahajtani. Ahol megjelenik, ott csak a vegetatív szaporodást számolva évente 3 métert képes sugárirányban elfoglalni. A népi gyógyászat gyomor- és bélhurut ellen, nagyobb dózisban hashajtóként használta, ám túlzott mennyiségben alkalmazva kockázatokat rejt.
Bojtorján
A szúrós bojtorján (Arctium lappa) friss hajtásából főzeléket is készítenek, gyökerét pedig az ázsiai konyhában használják, de a „nagyon angol” szénsavas üdítőital, a Dandelion and burdock egyik összetevője is bojtorjángyökér.
Egyes bőrbetegségek tüneteit enyhíti, nem véletlenül kapható bojtorjánkivonatos sampon is. Gyakoribb fogyasztásával megelőzhető az érelmeszesedés, csökkenti az infarktus és a magas vérnyomás kialakulásának a kockázatát.
Fehér here
A fehér herének (Trifolium repens) salátába is keverhetők a zsenge levelei, sőt a virága is, emellett „vértisztító” hatása van. A virágából készült teát használják köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő, vízhajtó és serkentő hatása miatt, a virágok ugyanis flavonoidokat, ásványi anyagokat, szaponinokat tartalmaznak. Azonban túlzott fogyasztása egyeseknél vérrögképződést okozhat.
Madársóska
A madársóskák (Oxalis ssp.) frissen szedve és fogyasztva hatékonyak enyhébb emésztési zavarok esetén, és vízhajtónak, gyulladásgátlónak is ajánlják.
Április-májusi virágzásukkor azonban a kalcium-oxalát nagyobb mennyiségben van jelen bennük, ami miatt enyhén mérgezővé válhatnak. Reumás és vesekőképződésre hajlamos embereknek semmiképp sem ajánlott a fogyasztásuk.
Százszorszép
E szép, és kertészeti változatokkal is rendelkező növény a gyepekben gyakran nem kívánt betelepülő gyom. A százszorszép (Belllis perennis) levelei és virágszirmai egyaránt fogyaszthatóak nyersen és főve, enyhén kesernyés ízük miatt étvágygerjesztő hatásúak. Ausztráliában teának megfőzve különböző emésztőrendszeri és légúti problémák enyhítésére használják, emellett gyulladásgátló tulajdonságai is vannak, valaha sebkezelésre használták. Bimbója savanyítva is eltehető.
Gyermekláncfű
A pitypang (Taraxacum officinale) A-, B-, C-, D-vitamin és ásványianyag-tartalma is jelentős.
A leveleket virágzás előtt salátaként fogyaszthatjuk. A gyökerek elkészíthetők teának, vagy megpirítva és ledarálva pótkávéporként is fogyaszthatók. A színes virágok salátadísznek, korábban méz hamisítására is használták: a cukorszirupot ezzel sárgították. A virágszárban lévő tejnedv enyhén mérgező, de íze is annyira keserű, hogy kis eséllyel lehet belőle annyit elfogyasztani, hogy az komoly gondot okozzon.
Fehér libatop
A fehér libatop (Chenopodium album) kertjeink gyakori gyomnövénye. Fiatal levelei ehetők, Észak-Indiában termesztett haszonnövény.
Gyenge hatású gyógynövényként is számon tartják, levélfőzete leégés, reumatikus fájdalmak enyhítésére használható.
MMG Gazdahang
Hetente jelentkezik az MMG Gazdahang podcast adása, a legfontosabb hírekkel, izgalmas beszélgetésekkel és érdekességekkel a nagyvilágból. Hallgatni arany! Kattintson a lejátszóra és hallgassa meg a többi között beszélgetésünket Bódi Gábor agrármérnökkel, a Dairy-Ép Kft. területi képviselőjével és Zelenák Dáviddal a MATE mezőgazdasági mérnök szakos hallgatójával arról, hogy mi tesz sikeressé egy állattartó telepet és mi vár egy fiatal agrármérnökre ha az állattenyésztés érdekli, vagy nézze meg az MMG Direkt adását youtube csatornánkon.
