0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Váratlan találkozás

Megáll, ahogy ismeretlen szag csapja meg orrát, feje kilóg a repcéből, agancsának egyenes szárai csillognak a napfényben. Vár. Pedig dolga akadna bőven, csatát kell vívni, szívet elnyerni, de most mozdulni nem szabad - kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Apró szökkenések között neszeli, mit súg neki az erdőből érkező szél. Valami idegen és ismeretlen szag csapja meg az orrát.

Fejét kiemeli a megeredt repcéből, bizalmatlanul fülel, s jobbnak tartja, ha riaszt társainak, hangot adva bizonytalanságának.

„Jár itt valami”, gondolja, majd ismét ordít az erdő felé. Nem mer kockáztatni, inkább elinal a sárgálló tengeren, messze látóhatárig.

Egy kis tisztítás az akácnak dörgölőzve, „mégis ki kell nézni valahogy a többiek előtt”, már csak erőfitogtatás céljából is, a sutákról meg nem is beszélve. Feni agancsát, szép színe legyen ám, hisz’ hamarosan kezdetét veszi a nász, az üzekedés bódult bűvköre. Territóriumot is kell foglalni, de legény legyen a talpán, aki elveszi a jól bevált helyét – sem öregnek, sem fiatalnak nincs maradása. Gyilkos barátunk agancsa akár két hegyes dárda, hosszan nyúlik ki koponyájából, vége, mint a gyertya, alja ébenfekete koszorú. „Nincs a határban még egy legény, aki ki merne állni ellenem”, ismételgette magának, ezzel is feltüzelve ősi, elnyomhatatlan ösztöneit.

Az erdőt lagymatag patak szeli át, szélibe óriás zsurló és erdei angyalgyökér fészkel, túloldalán egészen a horizontig aranyló repce lengedez a tavaszutói, kora nyári szélben.

Susog, suhog, sóhajt – üzen, jelez, mondja. Nem tud titkot tartani, így akinek rejtegetnivalója van, inkább meglapul, megmerevedik, és addig vár, míg alább nem hagy virgoncsága.

Vércse használja ki a szél lendületét, vitorlázik az ég kéke alatt, s szinte egy helyben kémleli a repce közt megbúvó cickányok egyik figyelmetlen, balsorsú társát.

Galambcsapat húz el Gyilkos felett, és kezdi érezni, miként besűrűsödik a csend a körülötte. Temérdek választ rejt e néma táj. S hang nem is, de miként visszafordul, valami idegenkezűség árad az erdőből. Megáll, ahogy ismeretlen szag csapja meg orrát, feje kilóg a repcéből, agancsának egyenes szárai csillognak a napfényben. Vár. Pedig dolga akadna bőven, csatát kell vívni, szívet elnyerni, de most mozdulni nem szabad. „Jár itt valami”, gondolja, majd jelzésértékkel az erdő irányába riaszt, hátha a hangtól eltűnik az ismeretlenség.

Félelem kerekedett fel benne, és a végül kétségbeesésbe torkolló érzés iramodásra sarkallta hősünket.

Inaszakadtából loholni kezdett, maga sem tudta miért, de egy benső hang erre késztette. Pillanatra megállt a repcében kitaposott tisztáson, hogy erőt merítsen, s mikor a véletlennél fogva feltekintett az erdő szélén rejtőző lesre, csillanást vélt felfedezni. Üveglencse csillanását, ami szikrázott a nap fényében. Mögötte ember kuporodott kalapban, fél szeme lecsukva, mintha az őzbakra kacsintana. Nem ez volt az első eset, hogy Gyilkos emberrel találkozott, s nagyon is tisztában volt azzal, hogy az erdőből érzett idegenkezűség most megmutatta magát, őt pedig komoly veszély fenyegeti.

Éles dörrenés vágott a csendbe. Az erdő majd’ beleremegett, a repce pillanatra meghajolt a lövedék lökéshullámától. A levegő megmerevedett, Gyilkos is így tett, érezte, ahogy hasa alját valami mézgaszerű anyag éri. A vadász kitekintett a céltávcső mögül: a gyilkos bak mozdulatlanul előtte állt. Eközben Gyilkos lenézett, s látta, hogy a földbe fúródott lövedék által felvert sár ragadt hasa szőrére. Neki sem kellett több…

Rohamléptekkel iszkolt az aranyló tengerbe, a kifulladás fenyegette, de tudta, nem szabad megállnia.

Nem is tehette volna, az élni akarás, a sutákkal való keringő a boszorkánygyűrűben, a vetélytársakkal való üzekedés, ezeket mind egy ősi ösztön diktálta. Ösztön, melyet csak a vad érthet, a természet nyelvét, azé a rejtett világét, ahol mi, emberek csak vendégek vagyunk, a fogadatatás pedig kizárólag rajtunk múlik.

MMG Gazdahang

Hetente jelentkezik az MMG Gazdahang podcast adása, a legfontosabb hírekkel, izgalmas beszélgetésekkel és érdekességekkel a nagyvilágból. Hallgatni arany! Kattintson a lejátszóra és hallgassa meg a többi között beszélgetésünket Bódi Gábor agrármérnökkel, a Dairy-Ép Kft. területi képviselőjével és Zelenák Dáviddal a MATE mezőgazdasági mérnök szakos hallgatójával arról, hogy mi tesz sikeressé egy állattartó telepet és mi vár egy fiatal agrármérnökre ha az állattenyésztés érdekli, vagy nézze meg az MMG Direkt adását youtube csatornánkon.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu