A levéltetvek a felvett táplálék emésztése során nagy mennyiségű cukrot (mézharmatot) ürítenek szervezetükből, ami nemcsak a növények felületét borítja be, hanem rengeteg hangyát is odavonz.
A szinte összes gyümölcsfajon (almán, őszibarackon, cseresznyén, meggyen, szilván) előforduló levéltetvek a közvetlen kártételükön túl sok súlyos vírusos betegséget is terjeszthetnek, ilyen gyakran terjesztett vírusos betegség pl. a szilvahimlő, ami a szilva és a kajszi egyik legveszélyesebb kórokozója.
A levéltetveket életmódjuk szerint lehetnek egygazdás fajok, amelyek minden nemzedéke azonos növényfajon él, ilyen pl. a zöld alma-levéltetű és a fekete őszibarack-levéltetű. A gazdanövénycserés (migráló) fajok, mint pl. a fekete meggy- és cseresznye-levéltetű, a sárga szilva-levéltetű vagy a szürke almafa-levéltetű, csak tavasszal károsítanak a gyümölcsfákon. Nyár elejétől a nyári tápnövényeikre vándorolnak, és csak ősszel, tojásrakás céljából térnek vissza a fő tápnövényeikre, a gyümölcsfákra.
Nyugalmi időszakban, olajos szerrel (Catane, Agrokén, Nevikén) elvégzett tél végi lemosó jellegű permetezéssel az áttelelő tojások egyedszámát az esetek többségében hatásosan tudjuk csökkenteni. Természetesen olyan levéltetvek ellen, amelyek tojásai a kéregrepedésekben, a kéregpikkelyek alatt telelnek (pl. a közönséges levélpirosító alma-levéltetű), ez a permetezés nem nyújt megnyugtató védelmet. Tavasszal, április elején-közepén, a fák egérfül állapotában a tojásokból kikelő ősanyalárvák ellen végrehajtott védekezéssel az egész nemzedéksor kifejlődését megakadályozhatjuk (pl. Pirimor 50 WG-vel). Virágzásban rovarölő szeres kezelés csak kivételes esetekben szükséges, de a sziromhullás után a besodort levelekben élő egyedek ellen, felszívódó vagy mélyhatású szerrel végzett permetezés (Mospilan 20 SG, Pirimor 50 WG, Teppeki) nagy levéltetű egyedszám esetében nem maradhat el. Ezért közvetlenül a virágzás után feltétlenül vizsgáljuk meg a fiatal leveleket!
Amennyiben tavaszi védekezésünk hatékony, az egygazdás fajok esetében nyáron már csak a betelepülő egyedek és felszaporodó utódaik ellen szükséges néhány alkalommal permeteznünk.
A levéltetveknek sok a természetes ellenségük, többi között a katicabogarak és lárváik, a fátyolkák és a zengőlegyek. Ha a levéltetvek csak kis számban vannak jelen, akkor a természetes ellenségekkel egyensúlyt tarthatunk fenn. E természetes ellenségek azonban csak akkor juthatnak a levéltetű-telepekhez, ha a hangyák nem ápolják és védelmezik a mézharmatot termelő tetveket. Emiatt is fontos, hogy a gyümölcsfák közelében védekezzünk a hangyák ellen.
Alma
A levéltetvek közül az almát a zöld alma-levéltetű, a levélpirosító alma-levéltetű és a szürke alma-levéltetű károsítja.
A megtámadott levélrészek a fonák felé besodródnak, és fajtától függően sárgásra vagy élénkpirosra színeződnek, és már a nyár elején lehullanak. A levélpirosító alma-levéltetű a fejlődése során mindvégig az almafán marad. Tojásalakban telel át az ágakon, valamint a törzsön és a kéreg repedéseiben. Évente 3-4 nemzedéke fejlődik, az utolsó nemzedék nőstényei megtermékenyítés után, június végén, július elején rakják le tojásaikat a kéregpikkelyek közé. Gyenge fertőzés esetén a besodródott leveleket érdemes leszedni a fáról, majd megsemmisíteni. Nagymértékű, de későn észlelt kártételkor a következő év tavaszán, közvetlenül a kihajtás után mindenképpen kell permetezni a kártevő ellen!
Fiatal fákon a koronaalakítás szempontjából veszélyes a kártétele, mert a károsított hajtások nem, vagy rosszul érnek be. Kártétele nyomán a hajtáscsúcsok meggörbülnek, a levelek besodródnak, sőt nagymértékű károsítás esetén le is hullhatnak. Szívása áprilisban már megfigyelhető a leveleken. A kártevő az egyéves vesszők felületére lerakott fekete tojások formájában telel át a gazdanövényen. Egygazdás faj, egész évben megtalálható az almatermésűeken.
A szürke alma-levéltetű rózsaszínű, illetve kékesszürke, viasszal borított tetű, szívogatása nyomán a levelek besodródnak, eltorzulnak, sárgulnak, és ha nagy a károsítás, leszáradnak. A hajtások felülete felhasad. A gyümölcsök aprók maradnak és torzulnak. A levéltetvek által nagy mennyiségben kiválasztott mézharmat rengeteg hangyát csalogat.
Ősszel ismét visszatérnek az almafákra, ahol lerakják telelő tojásaikat.
Körte
A körtén több levéltetűfaj károsíthat, mégis a gazdanövénycserés hamvas körte-levéltetű a leggyakoribb és egyben a legveszélyesebb. A fákon tavasszal erősen deformálódott, spirális alakban besodródott levelek jelennek meg. A levelek fonákán nagy egyedszámban megtalálhatók a kártevő 2,5-3,0 mm-es szárnyatlan, szürkésbarna, lisztes bevonattal fedett példányai. A megtámadott levelek sárgulnak és gyakran leszáradnak. A levéltetvek a gyümölcsöt is károsíthatják, amely a szívogatás hatására torzul. Júniustól a károsítás mértéke folyamatosan csökken és csak a vízhajtásokra korlátozódik, mivel a levéltetvek többsége akkor már a köztesgazdán, a galajon szívogat.
Közvetlenül virágzás után vizsgáljuk meg a fiatal leveleket, és ha a levéltetvek már megtelepedtek rajtuk, célzott védekezés szükséges, még mielőtt nagyobb károkat okoznának.
Őszibarack
Az őszibarackfákon leggyakrabban a zöld őszibarack-levéltetű, az őszibarack iszalag-levéltetű és a fekete őszibarack-levéltetű kártételével találkozunk. Szívogatásuk következtében a levelek deformálódnak, torzulnak. Az őszibarack iszalag-levéltetű esetében az ősanyalárvák, az ősanyák és leánynemzedékeik szívogatása következtében a fiatal levelek jellegzetesen, hosszirányban sodródnak, sárgán kivilágosodnak, néha megpirosodnak, és a tenyészidőszak befejezése előtt lehullanak. Életmódjukat tekintve a zöld őszibarack-levéltetű és az őszibarackiszalag-levéltetű vándorló (migráló), vagyis nem egy gazdanövényen élő fajok, amelyek nyáron lágyszárú növényekre vándorolnak, ezért csak májusi, júniusi védekezés indokolt ellenük.
Sokan a zöld őszibarack-levéltetűt tartják a legveszélyesebb kártevőnek, mert több száz termesztett és gyomnövényen károsít, valamint több mint 150 különféle vírust terjeszt!
Cseresznye
Április elejétől, főleg meleg, párás tavaszokon a többgazdás fekete cseresznye- és meggy-levéltetű okozza az ismert kártételét a cseresznyefákon, ami a hajtásvégek erős torzulásából, a levelek zsugorodásából áll. A kártétel a meggyen csak gyenge levélgörbülésként jelenik meg. A károsítást nagy mennyiségű mézharmat és az azon megtelepedő korompenész is jelzi. Évente több nemzedéke fejlődik, aminek egy része szárnyas egyedek formájában május végétől a köztesgazdákra (galaj és veronika) települ át.
Életmódjából adódóan március közepén, közvetlenül a rügyfakadás előtt, a telelő tojások gyérítésével, majd április elején, közepén a virágzás előtt, vagy április végén a sziromhullást követően a hajtásvégeken károsító egyedek elpusztításával védekezhetünk ellene.
Szilva
Kora tavasszal a szilvafákon is számolni kell a levéltetvek (hamvas- és sárga szilva-levéltetű) károsításával. A hamvas szilva-levéltetű szívogatása nyomán a levél csak kismértékben deformálódik, legfeljebb a fonák felé enyhén kanalasodik. A megtámadott szilván a kártevő nagyon gyorsan szaporodik. A fa növekedése leáll, a hajtások satnyulnak, a gyümölcs egy része lehullik, emellett a termőrügyképződés is csökken.
A sárga szilva-levéltetű ezzel szemben a hajtásvégi levelek erős torzulását okozza. A megtámadott levelek erősen besodródnak, megkeményednek, és idő előtt lehullanak, a hajtások feltűnően torzulnak, majd elszáradnak. A telepeket intenzíven látogatják a hangyák. E faj károsítása nyomán sokszor súlyos vírusos betegség lép fel, pl. a szilvahimlő egyik terjesztőjeként tartják számon. Ez a levéltetűfaj is tojásokkal telel át a kéreg repedéseiben. Nyugalmi állapotban elvégzett alapos permetezéssel csökkenthetjük a telelő tojások számát.
