0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Határon innen

Minden magyar ember szíve hevesebben dobog a Trianon szó hallatára, hiszen az I. világháború után aláírt szerződés tragikusan megpecsételte Magyarország sorsát. A Magyarbirodalom 325 ezer négyzetkilométeres területének elcsatolták a 72 százalékát, és idegen uralom alá került a lakosság kétharmada. Az erdeink megcsonkítása ennél is csúfosabb képet mutat.

A Kárpátok erdeivel együtt Nagymagyarország erdőterületeinek több mint negyede volt fával borított. A békediktátum aláírásakor ennek 85 százalékát, összesen 6,2 millió hektár erdőt veszítettünk el.

Ez a hatalmas faanyagvesztés óriási gazdasági gondokhoz vezetett a megmaradt területeken.

Az épületfa-, szerszámfa- és tűzifaigény fedezésében az ország addig nem igényelt behozatalt, a Kárpátok erdeiből még exportra is jutott.

A csonka országban azonban hatalmas fahiányt észleltek, mely gátolta az ország újjáépítését. Emellett a külföldi behozatal is akadályba ütközött a háború után „szétrobbantott” országokból. Az ország erdészeinek nagy kihívással kellett szembenézniük, melynek egyedüli megoldását a meglévő erdőkkel való tervszerű gazdálkodás és az erdőterületek növelése jelenthette.

Trianon előtt

A 18. században az ipari forradalom miatt fellépő jelentős faigény az erdők részbeni feléléséhez vezetett. A rohamos mértékű erdőkivágásokkal a természetes újulat nem tudott lépést tartani, így sok erdők helyét legelők váltották fel. Akkor az erdésztársadalom felismerte, hogy az erdő kezelésben paradigmaváltásra van szükség, mely célt nyomatékosította Mária Terézia rendelkezése és a későbbi erdőtörvények is.

Az új szemléletnek az erdész oktásban is meg kellett jelennie, így Trianon után már magas színvonalon képzett, a fenntartható erdőgazdálkodásban jártas szakemberek álltak rendelkezésre.

A megmaradt erdők jó részét köztes művelés jellemezte, mivel akkoriban az erdők makkoltatása és legeltetése általános volt. Ezeken a területeken a kiélt, természetes újulat nélküli erdőállományok javítása kapott hangsúlyt. Ott viszont, ahol nem állt erdő és amiket nem vontak mezőgazdasági művelés alá (futóhomokos, szikes, pangóvizes vagy kopár területek), nagy lehetőséget láttak a magyar erdészek a helyzet javítására, azaz az erdősítésre.

Erdőtelepítésre alkalmas nagy kiterjedésű területek az Alföldön húzódtak, ahol az I. világháború után elkezdődött az átfogó alföldfásítási program Kaán Károly kiváló erdészelődünk vezetésével, aki az erdők klímajavító szerepét is hangsúlyozta. Az új erdőterületek létesítése (erdőtelepítés) mellett Kaán a mezőgazdasági területek menti szegélyek és utak fásítását is kiemelt fontosságúnak tartotta.

A fásítási terv 1924-ben mintaprogrammal indult Püspökladányban, egy szikes kísérleti telepen, mely az ígéretes fafajok kiválasztását szolgálta.

Az erdészek hazai és idegenhonos fafajokkal is szívesen kísérleteztek, szemük előtt lebegtetve fő céljukat, a magyarországi erdőterületek gyarapítását.

„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják„ – írta Deák Ferenc. A haza bölcsének megállapítása örökérvényű, hiszen mindig bízhatunk a környezetünk és személyes sorsunk jobbra fordulásában, végtelen türelmünk és Isten kegyelme által.

Győztes fafajok

A szik-, kopár- és homokfásításhoz természetesen különböző fafajokat választottak ki. A homokon jó eredményt mutatott az Amerikából behozott fehér akác, mely azóta az Nyírség megbecsült fafaja, sőt hungarikumnak minősítették, a mézét pedig megbecsülik. Homokon jól vizsgázott még a fekete fenyő is, melyet később több száz hektáron ültettek az Alföldre, hasonlóan a túllegeltetett, sekély talajú kopárokhoz. A mediterrán hegyvidéken őshonos tűlevelű faj jól tűri a szárazságot és emellett alacsony tápanyagigényű. Gazdag tűhullásával védi és javítja a talajt és persze előkészíti más jobb termőképességű fajok számára.

A szikes talajokon a keskenylevelű ezüstfa, míg az ártereken a nyárfák és az amerikai kőris egyedei növekedtek a legjobban.

A felsoroltakból jól látszik, hogy főként pionír fafajokkal erdősítettek, melyek Magyarországon korábban nem alkottak összefüggő állományokat, ám ezek jelennek meg a leggyorsabban azokon a helyeken, ahol előtte felnyílt az erdő. Minden szakember tudta azonban, hogy a pionír fajokkal történő erdősítés egy hosszú folyamatnak a kezdő lépése, azok ugyanis a talaj javítását szolgálják. Erdészelődeink bíztak abban, hogy a több évtized után érkező erdészgeneráció már sokkal értékesebb állományokat, akár őshonos fafajokat nevelhet az általuk erdőművelés alá vont területeken.

Biztató jövő

Magyarország erdősültségét – Trianon után 100 évvel – sikerült a kétszeresére növelni. Hálás köszönetet kell mondanunk az erdőművelőknek, a dolgos kezű ültető asszonyoknak és nem utolsósorban a magyar erdészeknek az áldozatos munkájukért.

A zöld Magyarországot építő munka napjainkban is folyamatos.

A kormány, a magán és állami erdőgazdálkodók közös célja, hogy 2030-ra az ország erdősültségét 27 százalékra növeljük, melyhez feltétlen szükséges szép hazánk melletti elkötelezettségünk.

Vigh Ilona

EGERERDŐ Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk