Ha ezt egy nagyvárosban nem is tehetjük meg nap mint nap, az országban azért akadnak helyek, amelyek a „slow living”, „slow food”, mi több, immár a „slow travel” jegyében fogalmazzák meg hitvallásukat. A Slow Living Hungary mozgalom célja, hogy az ebben a szellemben dolgozó itthoni termelőket, borászokat, éttermeket segítsék és erősítsék a hazai és nemzetközi piacon, valamint a külföldi kultúrák különleges termékeit bemutassák a hazai közönségnek.
Itt áll egy mára gyönyörűen felújított szecessziós kastély, amelynek tulajdonosai elhatározták, élhető világot teremtenek a százéves falak között, miközben annak adottságait korunk emberének igényeihez igazítják. Néhány napra elfeledtetik az ideérkező vendégekkel a felgyorsult világ mindennapos gondjait, és segítenek, hogy újra rátaláljanak az élet apró örömeire. Élvezzék a házi sajt és tej természetes ízét, beleharapjanak a napérlelte paradicsomba, falatozzanak a kapirgáló tyúk tojásából készült omlettből, miközben itteni méhek mézét csurgatják a kertben termett gyógynövényekből képződött langyos teába – ilyen itt egy tökéletes, „lelassult nap”.
Önellátó szálláshely
A kétútközi Graefl-kastély és Majorság gazdái maguk is tudják, milyen a mindennapi taposómalom, hiszen „főállásban” egy több mint harminc embert foglakoztató nemzetközi logisztikai céget vezetnek.
Az épületet a feleség, Szerencsés Györgyike fedezte fel a távolból, amikor – korábbi szakmáját, az idegenvezetést kedvtelésből űzve – épp turistákat kalauzolt busszal Poroszlóra. Férjével, Szepesi Péterrel később közösen el is kirándultak ide, s mondhatni első látásra beleszerettek az akkor még meglehetősen romos épületbe, amit egy évvel később sikerült megvásárolniuk. Már a kezdetekkor biztosak voltak abban, nem pusztán egy szecessziós műemlékbe akarnak új életet lehelni, hanem az egész helyet élettel kívánják megtölteni. Ennek részeként ökológiai gazdálkodásba kezdtek, hogy a vendégeket az itt megtermelt zöldséggel, gyümölccsel, tej- és hústermékekkel lássák el. A kastélyszálló és a parkban lévő apartmanok nincsenek elzárva a gazdasági udvartól, a konyhakertektől, így az állatok és a növények közelsége, társasága természetes részét képezi a világ egészéről vallott filozófiájuknak.
– Célunk, hogy a kastélyszálló jórészt önfenntartó legyen, és amit csak tudunk, megtermeljünk a vendégeink és persze a saját családunk számára. Van mézünk, tojásunk, tejünk, sajtunk, gyümölcsünk, sőt, még borsfánk is. Helyben sütjük a kenyeret, és mivel van házi malmunk, így a biogabonát is magunk őröljük, ebből a lisztből készítjük a tésztáinkat, süteményeinket is – teszi hozzá. Elkezdtek olajat préselni, hidegen sajtolják a tökmagot, a mákot, ezt csurgatják rá a salátára. Télen-nyáron működik az üvegház, sőt még a takarófóliák alatt is megteremnek a leveles zöldségek, a saláták, a mángold. Megtanultak sajtot készíteni, a reggelire felszolgált tejtől, kefirtől, joghurttól kezdve a krémtúrón, a lágy és kemény sajtokon át minden az itt fejt tehén- és kecsketejből készül. – Ebből a szempontból kapóra jött a koronavírus miatti karantén, hiszen jómagam akkor kezdtem el kísérletezni a különféle sajtkészítési technikákkal – mondja a gazdaasszony, aki a férjével együtt korábban részt vett egy mezőgazdasági képzésen is, hogy még mélyebb ismereteket szerezzenek a növénytermesztésről és az állattartásról.
Biotakarmányt kapnak az állatok
Törekedtek arra, hogy a munkatársaikat a környékről válogassák; innen valók a kertészeik, és a mezőgazdaságban, állattartásban tevékenykedők, de a séfek már Egerből járnak ide.
Majorság, ahol a király is jártA Tepélypusztától délre lévő területet a 19. század második felében, több részletben felvásárolta Graefl Károly, aki országosan jegyzett bivalytartást és szimentáli tehenészetet fejlesztett ki a pusztán. Az 1891-ben átadott Füzesabony–Debrecen-vasútvonalnak megállója is épült Kétútközben, ami még ma is az eredeti helyén látható. A birtokalapító idősebb fia elemi népiskolát épített az uradalomban dolgozó cselédek gyermekeinek, az oktatást a család 1913-ig fent is tartotta. A földszintes, egyszerű Graefl-házat 1908 és 1911 között építtette át szecessziós stílusú emeletes, tornyos kastéllyá az egyik utód, Graefl Andor. Az épület korát meghaladóan modern volt: a szobákat légbefúvással fűtötték, egy női és egy férfi fürdőszobát is kialakítottak, és biztosították a szennyvízelvezetést is. A múlt század húszas éveire virágzott a gazdaság, s közel kétszáz embernek adtak munkát – derült ki a kastély történetét feldolgozó kiadványból. A világgazdasági válság után a vadászturizmus biztosította a megélhetésüket: német, olasz és belga vendégeknek adták bérbe a kastélyt. A leghíresebb bérlő Charles Bedaux milliomos mérnök volt, aki a lemondott VIII. Edward királyt és feleségét látta itt vendégül 1937-ben. A földek államosítása után a Graefl családot 1950-ben telepítették ki, majd a birtokot a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz csatolták, 1972-ben pedig kárpótlásul a Tisza-tó kialakítása miatt elvett földekért a poroszlói Magyar–Szovjet Barátság Tsz-hez került. Az addigra már erősen leromlott állapotú kastély falai közt 1976-tól a ’90-es évek elejéig varroda üzemelt, majd több mint húsz éven át, egészen a mostani tulajdonosok megjelenéséig üresen és kihasználatlanul állt. |
Úgy tervezik meg az étlapot, hogy először azt veszik számba, mi terem meg éppen a kertben, minek van szezonja, esetleg melyik idősebb állat érett már meg a vágásra. Az állatoknak biotakarmányt adnak, a gondozók pedig itt laknak a majorságban, így éjjel-nappal tudják felügyelni az állatokat. – Fontos számunkra, hogy jó csapat legyünk, és szeressünk egymással dolgozni. Több mint tízen vagyunk jelenleg – főszezonban kicsit többen leszünk –, de nálunk mindenki egyenértékű, mindannyian közös célért dolgozunk. Fontos, hogy a vendégeink, vagy az éttermünkbe érkezők a lehető legjobban érezzék magukat, de nemcsak az emberekre figyelünk ennyire, hanem a minket körbevevő élővilágra is. Azért termelünk ökológiai szempontok szerint, hogy megőrizzük ennek a gyönyörű alföldi,
Ha valaki a bekötőútról elindul errefelé, a környező réteken őzeket, fácánokat, rókákat és mókusokat lát, ők ugyanúgy nyugalomban élnek körülöttük, mint a saját gazdaságukban lévő állatok. A baromfiudvarban is békésen megfér egymás mellett a királyfácán, a kendermagos és a kopasznyakú tyúk, a bóbitás magyar kacsa, a kisebb méretű magyar pulyka és a páva is. Igyekeztek arra is odafigyelni, hogy a gazdaságot őshonos hazai állatokkal népesítsék be, s ez nagyrészt sikerült is. Szarvasmarhákból főként kárpáti borzdereseik és magyar tarkáik vannak, s elvétve néhány jersey tehén. A gulya kora tavasztól késő őszig a legelőn, ridegtartáson él, csak a téli hidegben kerül be az istállóba. A juhokat és a kecskéket naponta kétszer viszik ki legelni, ami azt jelenti, hogy egy nap átlagosan nyolc-tizenöt kilométert gyalogol a nyáj, benne a hortobágyi és gyimesi rackák, kincses parlagi kecskék. Huszonöt állattal kezdték, mára jócskán száz fölé gyarapodott az állomány.
Ebben a családban még az ajándékozás sem hétköznapi, hiszen a 2019-ben Egerlövőn polgármesternek megválasztott férj születésnapjára csacsit és alpakát is kapott a feleségétől. Most attól tart, hogy legközelebb egy lóval ajándékozom meg – mondja az asszony. A sejtelmes hangsúlyból nem tudni, vajon valóban erre készül, de ismerve azt az energiát, amit az elmúlt években a kastély és a majorság fejlesztésbe belefektettek, azon sem lennék meglepve, ha egy egész ménes érkezne ide hamarosan.
