0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kukorica precíziós termesztése (II. rész)

A kor követelményeinek megfelelően gondolkodó mezőgazdasági termelőknek három célt kell szem előtt tartania. Az első, hogy színvonalas termeléssel minél nagyobb terméseredményt érjenek el, a második a termelési költségek féken tartása, a harmadik pedig, hogy eközben eleget tegyenek a fenntarthatósági elvárásoknak.

Az első részt itt olvashatja

A precíziós gazdálkodás ezeket a célokat képes kielégíteni, sőt, ennél többre is képes, ugyanis egy-egy beavatkozással néha egymásnak ellentmondó célokat is képes megvalósítani. Cikkünk második részében az említettek közül egyebek mellett a gazdaságos alkalmazással foglalkozunk.

Fontosak és lehetségesek az egymásra épülő munkaműveletek. Az automata kormányzással és a helymeghatározó rendszerrel felszerelt gépekre jellemző, hogy elsősorban a műszaki megoldásban rejlik az eredmény.

Agronómiai fejlesztést igényel viszont az egymásra épülő technológiáknak a megtervezése, illetve rendszerbe való beillesztése.

Vetés, kultivátorozás, fejtrágyázás

A kukorica esetében, ha a sortávolságnak megfelelő 76 centiméter szélesen elhelyezett lazítókésekkel végezzük a talajművelést, akkor ilyen szélességben kell majd a többi műveletet is végezni. Ha van helymeghatározó rendszer és automatikus kormányzás, akkor az ősszel így elvégzett talajművelésre tavasszal úgy kell vetni, hogy a sorok pontosan a kések nyomába illeszkedjenek. Ha az alapműveléskor a kések mellet a jövendő sor közelébe a talajba juttatjuk az alapműtrágyát, akkor a következő években a kések vonalában vetünk, ahol a legmélyebb és legjobb a művelés, és ahol a legközelebb a kiszórt alapműtrágya. Nem szükséges más, mint ugyanazokat a koordinátaértékeket kell használni a vetésnél, mint amit a lazításnál. A vetésnél, a precíziós gazdálkodásba jól beilleszthető gépek felszerelhetők magágykészítő egységgel, amelyek csak a sorban készítenek magágyat, 30–35 centiméter szélességben.

Megtisztítják a talajt a mulcstól, elmunkálják, hogy jó körülmények közé lehessen vetni a kukoricát.

Miközben a talajfertőtlenítést és a startertrágyázást elvégzi, a mulcsot, a szármaradványt, a göröngyös talajt kitúrja a sorközbe.

A következő kultivátorozásnál ugyanazokat a koordináta értékeket kell használni, mint az alapművelésnél, majd a vetésnél. A kultivátor rendkívül pontosan tudja a területet – a sort és a sorközt – megművelni. A kultivátorozással együtt – vagy attól függetlenül – ha fejtrágyázunk, azt is ugyanazokkal a koordináta értékekkel lehet és kell végezni, ezért pontosan követve a sort, a sor közelébe juttatjuk a hatóanyagot. Ilyenkor a növényvédelmi beavatkozást is el lehet végezni, például a kukoricabogár lárvája elleni védekezést.

A lárvák kelésének hőösszeg-igénye nagyon hasonló a kukorica igényéhez.

A hidegebb tavaszokon később történik meg a kelés, a melegebb tavaszokon hamarabb. Ha lassú, vontatott a kelés, akkor a vetéssel egymenetben kijuttatott talajfertőtlenítőnek a hatása elmúlik, ezért csak a kelés idején kijuttatott talajfertőtlenítő tud hatásos lenni, ami ezzel a technológiával megoldható. Az állomány-megfigyelésnél, a talaj hőmérsékletének regisztrálásával pontosan kiszámolható, hogy mikor következik be a kukoricabogár lárvájának a kelése, és az alkalmazott technológia így hatásos. Ugyanez a helyzet a lomb alá való permetezésnél is. Akad olyan technológiai megoldás, ami nem tápkultivátorozás, hanem kifejezetten fejtrágyázás. Viszonylag magas, még 1 méteres vagy azt kicsit meghaladó növénymagasság esetén is ki tudják juttatni a fejtrágyát.

A fejtrágyát is a heterogenitásnak megfelelően lehet kijuttatni. Végezetül a betakarításnál is ugyanazokat a koordinátaértékeket használják, mint korábban, ezért az automata kormány a kombájnt pontosan a soron vezeti.

Sorban, sorközben

A precíziós kukoricatermesztési technológiában fontos a sor–sorköz megkülönböztetése. Akad olyan nézet, a taposási károk elkerülése érdekében, hogy a kerekek soha, még a vetés előtt sem járnak a soron, mindig csak a sorközben, s ez ezzel a technológiával megoldható. A sorba kell koncentrálni a tápanyagot, a gyomirtást, a növényvédelmet és természetesen a vetést. A sorközben, ahol járunk, az előző időszak szármaradványaival takarhatunk, mulcsozhatunk. Ez Magyarországon nagy kihívás, mert a mulcsnak jó lenne kihasználni azt a tulajdonságát, hogy csökkenti a talaj párolgását, az evaporációt. Ugyanakkor a kukoricánál és még néhány melegigényes növényünknél a magyar klíma alatt a mulcs néhány fokos talajhűtése is meg tudja nyújtani a tenyészidőt, ami nemkívánatos.

Ezt úgy érhetjük el, hogy a sorközben van mulcs és ott csökken a párolgás, a sort viszont, ahol fontos a talaj felmelegedése, megtisztítjuk a maradványoktól.

A sorközben jár az erőgép, a vontató vagy az önjáró gép kereke, ott járnak a munkagépek, így a permetező- vagy műtrágyaszóró gépek kerekei is. Ezzel tökéletesen megvalósítható az iker- vagy triplakerekezés. A gépek nyomása nem lesz túlságosan nagy, és a kerekeket úgy állítjuk be, hogy mindig sorközben járjanak.

Trágyakijuttatás talajtérkép alapján

A táblaheterogenitás problémaköre a kukoricánál nagyon izgalmas. Egyrészt a kukorica sokszor elszenvedi az agrotechnikai hibákat, de a vadkárt is. Vadkár érheti a kukoricát vetés vagy kelés után, amikor kiszedik az állatok a földből az elvetett magot, vagy lecsipkedik a kelő növény hajtáscsúcsait. Ezt idejében kell észlelni, és azokon a sorokon elfogadhatóan ki lehet javítani a hibákat. A kukoricánál kihívás a gyengébb talajadottságú foltoknak a tápanyagellátása. A kukorica a legnagyobb termésproduktumú szárazanyag-előállító növény.

A nagy produkcióhoz nagy mennyiségű tápanyag szükséges, amely érdemben képes meghaladni a talaj tápanyag-szolgáltató képességét.

Az egy vagy két alkalommal kiadott trágyát a talajnak folyamatosan kell szolgáltatnia a tenyészidőszakban a növénynek. Léteznek olyan talajok, amelyek erre nem képesek, ezek elsősorban a laza talajok, az alacsony szervesanyag-tartalmú talajok. Táblán belül is lehetnek olyan heterogén foltok, amelyeknél a tábla egy része ezt a puffert jól tudja működtetni már kevés kiegészítéssel, egy vagy két fejtrágyázással, és akadnak olyan foltok, amelyek nem. Ilyenek az erodált foltok, vagy a különböző talajféleséget tartalmazó táblák – például a Nyírségben, Pest megyében vagy éppen Észak-Bácskában –, ahol a domb teteje homok, az alja pedig jóval kötöttebb talaj. A lazább területeken hamarabb elfogy a növény számára a tápanyag. A megoldás nem biztos, hogy a foltokat arra a szintre tudja emelni, mint a mélyebb területeké, de tudja javítani, ha többször juttatunk ki a trágyát.

Talajtérkép alapján kell ütemezni a trágya kijuttatását.

A belvíz káros hatása a kukoricánál is jelentős lehet. Amikor a belvíz visszahúzódik, amikor már nincs felszíni víz és a talaj se csillog, de még a talajra nem tudunk rámenni, akkor, hogy ne gyomosodjon a terület, drónnal vagy önjáró permetezőgéppel kell megoldani. Amikor a talajra rá lehet menni, akkor azonnal el kell végezni a talajmunkát és a vetést is. Erre a strip-till és a sorközt megkülönböztetni tudó vetőgépek alkalmasak. A belvíz alapvető hátrányba hozza a területet.

A belvízfoltok negatív hatása nem csak abban jelentkezik, hogy ott belvíz volt, hanem abban, hogy a gyomosodás, az elhúzódó talajmunka és a gyomos területek utómunkái annyira elporosítják a talajt, hogy nem lesz tökéletes a talajművelés.

A nagy terméskiesést az okozza, hogy ezeken a foltokon nincs meg a megfelelő tőszám, nincs homogén kelés, ezek elsősorban a vetéssel összefüggő hibák. A precíziós technikai eszközök segítségével ezek nagymértékben javíthatók, vagy akár teljesen kiküszöbölhetők.

Gazdaságos alkalmazás

A precíziós rendszerek fejlesztése a kukoricatermesztést is segítik. A plusz-mínusz 2 centiméteres pontosságú RTK-s helymeghatározó rendszer vezérli a munkagépet, és a munkagépre is különböző érzékelő-letapogató rendszerek (lézer vagy videokamerák) vannak felszerelve. A képfeldolgozó rendszerek pontosan mutatják azt, hogy hol találhatóak azok a pontok, amelyek fontosak, és ennek megfelelően kapcsolják be a munkagépet, ha gyomot észlel, akkor a permetező, csak ott fog permetezni, ahol a gyom van és a tápanyag-kijuttatást is képes vezérelni.

A precíziós gazdálkodásnak kezd elterjedni egy következő generációja. Ez abba a fázisba ért, hogy a gyakorlati alkalmazása kezd gazdaságos válni. Az új fejlesztés lehetővé teszi, hogy az állományban, vagy az állomány körül elhelyezett érzékelőkkel folyamatosan megfigyelhető az állomány. Jelzi a nem kívánatos változásokat például okostelefonon. Ezek alapján pontosan meg kell határozni, hogy ez az egész területen, homogén módon vagy heterogén módon jelentkezik. Ha heterogén módon, akkor ezt heterogenitástérképen kell megjeleníteni.

A választ vagy automatikusan, vagy az agronómiai vezető által azonnal meg kell adni, heterogén vagy homogén módon.

Az állományban elhelyezhető eszközök, például a talaj tulajdonságait mérő eszközök, amelyek különböző mélységben mérik a talaj nedvességtartalmát, a talaj hőmérsékletének a vizsgálatát végzik. Ezek az öntözéshez, a különböző növényvédelmi beavatkozáshoz adnak támpontot. A talaj állapotára vonatkozó méréseket el lehet végezni. Elsősorban az állományba történő víz–levegő arányának a helyreállítását magában foglaló műveleteket, a kultivátorozás idejét lehet ütemezni, a cserepesedés vagy az időjárás okozta káros hatások megszüntetésére. Fontosak a meteorológiai adatok, a csapadék, a hőmérséklet, a szél, illetve a levélnedvességnek a mérése, amelyek összefüggésben vannak a növényvédelmi feladatokkal.

Azután a növények vizsgálata, amelyek a növények fenológiai fázisát, a levélfelület nagyságát, a fotoszintézis intenzitását tudja mérni, segítve a szakaszolt tápanyag-ellátást, az öntözést.

A néhány ponton végzett vizsgálatok eredményeit az egész területre kiterjeszteni elsősorban a fényképezéssel lehetséges. A fényképek lehetnek, vagy multispektrális felvételek, és történhetnek műholdról, drónról, vagy az állomány közelében elhelyezett, az állományt fényképező kamerákkal készültek. Ezek megadják azokat az információkat egyrészt, hogy mi a probléma, másrészt hogy ez hol jelentkezik, és ez alapján a beavatkozást el lehet indítani. Az érdekessége ennek az új generációnak, hogy önmagában ezek a műszaki fejlesztések nem adnak teljes megoldást. Nem olyan, mint a párhuzamos nyomkövetés vagy a szakaszvezérlés, amit ha önmagában használunk a művelet során, akkor közvetlen megtakarítások jelentkeznek, vagy elkerüljük az átfedéses művelést, ami károsodást okoz a növényben. Ezekre az információkra az agronómiai fejlesztést, vagy a fejlesztések eredményét kell ráhelyezni, hogy ezek alapján a beavatkozás elég erőteljes és hasznos legyen.

Az új generáció informatikai fejlesztései nem elégségesek a jó eredményhez, hanem ehhez agronómiai fejlesztések szükségesek, például a növényvédelmi előrejelzést, a tápanyag-ellátást, az öntözést az állományban történő talajművelési eljárásokat illetően.

Kezeljük helyükön az adatokat!

A kukoricára jellemző problémák közül az egyik a növény fejlődésének kezdeti időszakában a talajfelszínnek, a sorköznek a cserepesedése vagy a kompaktálódása. A kukorica nagyon érzékeny a cserepesedésre, ezt feltétlenül meg kell szüntetni. Rendkívül látványos a cserepesedés hatására a növényeknek a „vergődése”, nagyon gyenge a növény, sárgul. A másik, a talajnak a növényállományban jelentkező kompaktálódása. Az agyagos vályogtól kötöttebb talajok erre nagyon hajlamosak, Magyarországon elsősorban a réti jellegű talajok, az Alföldön vagy a folyók mellett jelentkező talajok, amelyek a száraz és nedves időszakok és a nagy hőmérsékletek váltakozása következtében úgy tömörödnek, hogy a kukorica számára szükséges talaj-víz–levegő aránya nem áll rendelkezésre és megáll a növekedés. Ennek érzékelésére műszerek és eszközök szükségesek, ezek alapján a beavatkozások elvégezhetők. Fontosak a betakarítás precíziós megoldásai.

Kombájnolással nagyon sűrű felvételezés lehetséges a termés mennyiségére, víztartalmára és beltartalmára is.

Ezek alapján lehet térképet kapni terméseredményről, a táblán belüli víztartalomról, a beltartalomról. Ezek nagyon látványosak, és a precíziós gazdálkodás elindításában nagy szerepet játszottak, de érdemes ezeket a helyükön értékelni, mert ezek az utolsó fázisokról kapott eredmények, amikor már nem lehet beavatkozni. Ezek alkalmasak annak az elemzésére, hogy a táblának a különböző részein, pontjain lévő adottságok mit jelentenek a tárgyévben, az eredmény kialakulásában. Ez nagyon fontos, de önmagukban ezek csak információk, amelyeket az egész rendszerben együttesen hasznosítva lehet a termelés érdekében felhasználni.

Ha a kukoricát szenázsként hasznosítjuk, ezek a betakarítógépek alkalmasak a termés mérésére és hozamtérkép készítésére.

Mérik a szecskázott anyag nedvességtartalmát és legfontosabb minőségi paramétereit, és térképen való megjelenítésükön túl a szenázsminőség javítása érdekében is képesek beavatkozni.

Így a szecska nedvességtartalmának függvényében automatikusan változtatják a szecska hosszát, vagy a nedvesség függvényében juttatnak bele olyan adalékokat, amelyek elősegítik az erjedést. A beltartalom folyamatos mérése információt ad a kiegészítő anyagok adagolásának szükségességére nézve.

 

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság