A precíziós gazdálkodás ezeket a célokat képes kielégíteni, sőt, ennél többre is képes, ugyanis egy-egy beavatkozással néha egymásnak ellentmondó célokat is képes megvalósítani. Cikkünk második részében az említettek közül egyebek mellett a gazdaságos alkalmazással foglalkozunk.
Fontosak és lehetségesek az egymásra épülő munkaműveletek. Az automata kormányzással és a helymeghatározó rendszerrel felszerelt gépekre jellemző, hogy elsősorban a műszaki megoldásban rejlik az eredmény.
Vetés, kultivátorozás, fejtrágyázás
A kukorica esetében, ha a sortávolságnak megfelelő 76 centiméter szélesen elhelyezett lazítókésekkel végezzük a talajművelést, akkor ilyen szélességben kell majd a többi műveletet is végezni. Ha van helymeghatározó rendszer és automatikus kormányzás, akkor az ősszel így elvégzett talajművelésre tavasszal úgy kell vetni, hogy a sorok pontosan a kések nyomába illeszkedjenek. Ha az alapműveléskor a kések mellet a jövendő sor közelébe a talajba juttatjuk az alapműtrágyát, akkor a következő években a kések vonalában vetünk, ahol a legmélyebb és legjobb a művelés, és ahol a legközelebb a kiszórt alapműtrágya. Nem szükséges más, mint ugyanazokat a koordinátaértékeket kell használni a vetésnél, mint amit a lazításnál. A vetésnél, a precíziós gazdálkodásba jól beilleszthető gépek felszerelhetők magágykészítő egységgel, amelyek csak a sorban készítenek magágyat, 30–35 centiméter szélességben.
Miközben a talajfertőtlenítést és a startertrágyázást elvégzi, a mulcsot, a szármaradványt, a göröngyös talajt kitúrja a sorközbe.
A következő kultivátorozásnál ugyanazokat a koordináta értékeket kell használni, mint az alapművelésnél, majd a vetésnél. A kultivátor rendkívül pontosan tudja a területet – a sort és a sorközt – megművelni. A kultivátorozással együtt – vagy attól függetlenül – ha fejtrágyázunk, azt is ugyanazokkal a koordináta értékekkel lehet és kell végezni, ezért pontosan követve a sort, a sor közelébe juttatjuk a hatóanyagot. Ilyenkor a növényvédelmi beavatkozást is el lehet végezni, például a kukoricabogár lárvája elleni védekezést.
A hidegebb tavaszokon később történik meg a kelés, a melegebb tavaszokon hamarabb. Ha lassú, vontatott a kelés, akkor a vetéssel egymenetben kijuttatott talajfertőtlenítőnek a hatása elmúlik, ezért csak a kelés idején kijuttatott talajfertőtlenítő tud hatásos lenni, ami ezzel a technológiával megoldható. Az állomány-megfigyelésnél, a talaj hőmérsékletének regisztrálásával pontosan kiszámolható, hogy mikor következik be a kukoricabogár lárvájának a kelése, és az alkalmazott technológia így hatásos. Ugyanez a helyzet a lomb alá való permetezésnél is. Akad olyan technológiai megoldás, ami nem tápkultivátorozás, hanem kifejezetten fejtrágyázás. Viszonylag magas, még 1 méteres vagy azt kicsit meghaladó növénymagasság esetén is ki tudják juttatni a fejtrágyát.
A fejtrágyát is a heterogenitásnak megfelelően lehet kijuttatni. Végezetül a betakarításnál is ugyanazokat a koordinátaértékeket használják, mint korábban, ezért az automata kormány a kombájnt pontosan a soron vezeti.
Sorban, sorközben
A precíziós kukoricatermesztési technológiában fontos a sor–sorköz megkülönböztetése. Akad olyan nézet, a taposási károk elkerülése érdekében, hogy a kerekek soha, még a vetés előtt sem járnak a soron, mindig csak a sorközben, s ez ezzel a technológiával megoldható. A sorba kell koncentrálni a tápanyagot, a gyomirtást, a növényvédelmet és természetesen a vetést. A sorközben, ahol járunk, az előző időszak szármaradványaival takarhatunk, mulcsozhatunk. Ez Magyarországon nagy kihívás, mert a mulcsnak jó lenne kihasználni azt a tulajdonságát, hogy csökkenti a talaj párolgását, az evaporációt. Ugyanakkor a kukoricánál és még néhány melegigényes növényünknél a magyar klíma alatt a mulcs néhány fokos talajhűtése is meg tudja nyújtani a tenyészidőt, ami nemkívánatos.
A sorközben jár az erőgép, a vontató vagy az önjáró gép kereke, ott járnak a munkagépek, így a permetező- vagy műtrágyaszóró gépek kerekei is. Ezzel tökéletesen megvalósítható az iker- vagy triplakerekezés. A gépek nyomása nem lesz túlságosan nagy, és a kerekeket úgy állítjuk be, hogy mindig sorközben járjanak.
Trágyakijuttatás talajtérkép alapján
A táblaheterogenitás problémaköre a kukoricánál nagyon izgalmas. Egyrészt a kukorica sokszor elszenvedi az agrotechnikai hibákat, de a vadkárt is. Vadkár érheti a kukoricát vetés vagy kelés után, amikor kiszedik az állatok a földből az elvetett magot, vagy lecsipkedik a kelő növény hajtáscsúcsait. Ezt idejében kell észlelni, és azokon a sorokon elfogadhatóan ki lehet javítani a hibákat. A kukoricánál kihívás a gyengébb talajadottságú foltoknak a tápanyagellátása. A kukorica a legnagyobb termésproduktumú szárazanyag-előállító növény.
Az egy vagy két alkalommal kiadott trágyát a talajnak folyamatosan kell szolgáltatnia a tenyészidőszakban a növénynek. Léteznek olyan talajok, amelyek erre nem képesek, ezek elsősorban a laza talajok, az alacsony szervesanyag-tartalmú talajok. Táblán belül is lehetnek olyan heterogén foltok, amelyeknél a tábla egy része ezt a puffert jól tudja működtetni már kevés kiegészítéssel, egy vagy két fejtrágyázással, és akadnak olyan foltok, amelyek nem. Ilyenek az erodált foltok, vagy a különböző talajféleséget tartalmazó táblák – például a Nyírségben, Pest megyében vagy éppen Észak-Bácskában –, ahol a domb teteje homok, az alja pedig jóval kötöttebb talaj. A lazább területeken hamarabb elfogy a növény számára a tápanyag. A megoldás nem biztos, hogy a foltokat arra a szintre tudja emelni, mint a mélyebb területeké, de tudja javítani, ha többször juttatunk ki a trágyát.
A belvíz káros hatása a kukoricánál is jelentős lehet. Amikor a belvíz visszahúzódik, amikor már nincs felszíni víz és a talaj se csillog, de még a talajra nem tudunk rámenni, akkor, hogy ne gyomosodjon a terület, drónnal vagy önjáró permetezőgéppel kell megoldani. Amikor a talajra rá lehet menni, akkor azonnal el kell végezni a talajmunkát és a vetést is. Erre a strip-till és a sorközt megkülönböztetni tudó vetőgépek alkalmasak. A belvíz alapvető hátrányba hozza a területet.
A nagy terméskiesést az okozza, hogy ezeken a foltokon nincs meg a megfelelő tőszám, nincs homogén kelés, ezek elsősorban a vetéssel összefüggő hibák. A precíziós technikai eszközök segítségével ezek nagymértékben javíthatók, vagy akár teljesen kiküszöbölhetők.
Gazdaságos alkalmazás
A precíziós rendszerek fejlesztése a kukoricatermesztést is segítik. A plusz-mínusz 2 centiméteres pontosságú RTK-s helymeghatározó rendszer vezérli a munkagépet, és a munkagépre is különböző érzékelő-letapogató rendszerek (lézer vagy videokamerák) vannak felszerelve. A képfeldolgozó rendszerek pontosan mutatják azt, hogy hol találhatóak azok a pontok, amelyek fontosak, és ennek megfelelően kapcsolják be a munkagépet, ha gyomot észlel, akkor a permetező, csak ott fog permetezni, ahol a gyom van és a tápanyag-kijuttatást is képes vezérelni.
A precíziós gazdálkodásnak kezd elterjedni egy következő generációja. Ez abba a fázisba ért, hogy a gyakorlati alkalmazása kezd gazdaságos válni. Az új fejlesztés lehetővé teszi, hogy az állományban, vagy az állomány körül elhelyezett érzékelőkkel folyamatosan megfigyelhető az állomány. Jelzi a nem kívánatos változásokat például okostelefonon. Ezek alapján pontosan meg kell határozni, hogy ez az egész területen, homogén módon vagy heterogén módon jelentkezik. Ha heterogén módon, akkor ezt heterogenitástérképen kell megjeleníteni.
Az állományban elhelyezhető eszközök, például a talaj tulajdonságait mérő eszközök, amelyek különböző mélységben mérik a talaj nedvességtartalmát, a talaj hőmérsékletének a vizsgálatát végzik. Ezek az öntözéshez, a különböző növényvédelmi beavatkozáshoz adnak támpontot. A talaj állapotára vonatkozó méréseket el lehet végezni. Elsősorban az állományba történő víz–levegő arányának a helyreállítását magában foglaló műveleteket, a kultivátorozás idejét lehet ütemezni, a cserepesedés vagy az időjárás okozta káros hatások megszüntetésére. Fontosak a meteorológiai adatok, a csapadék, a hőmérséklet, a szél, illetve a levélnedvességnek a mérése, amelyek összefüggésben vannak a növényvédelmi feladatokkal.
A néhány ponton végzett vizsgálatok eredményeit az egész területre kiterjeszteni elsősorban a fényképezéssel lehetséges. A fényképek lehetnek, vagy multispektrális felvételek, és történhetnek műholdról, drónról, vagy az állomány közelében elhelyezett, az állományt fényképező kamerákkal készültek. Ezek megadják azokat az információkat egyrészt, hogy mi a probléma, másrészt hogy ez hol jelentkezik, és ez alapján a beavatkozást el lehet indítani. Az érdekessége ennek az új generációnak, hogy önmagában ezek a műszaki fejlesztések nem adnak teljes megoldást. Nem olyan, mint a párhuzamos nyomkövetés vagy a szakaszvezérlés, amit ha önmagában használunk a művelet során, akkor közvetlen megtakarítások jelentkeznek, vagy elkerüljük az átfedéses művelést, ami károsodást okoz a növényben. Ezekre az információkra az agronómiai fejlesztést, vagy a fejlesztések eredményét kell ráhelyezni, hogy ezek alapján a beavatkozás elég erőteljes és hasznos legyen.
Kezeljük helyükön az adatokat!
A kukoricára jellemző problémák közül az egyik a növény fejlődésének kezdeti időszakában a talajfelszínnek, a sorköznek a cserepesedése vagy a kompaktálódása. A kukorica nagyon érzékeny a cserepesedésre, ezt feltétlenül meg kell szüntetni. Rendkívül látványos a cserepesedés hatására a növényeknek a „vergődése”, nagyon gyenge a növény, sárgul. A másik, a talajnak a növényállományban jelentkező kompaktálódása. Az agyagos vályogtól kötöttebb talajok erre nagyon hajlamosak, Magyarországon elsősorban a réti jellegű talajok, az Alföldön vagy a folyók mellett jelentkező talajok, amelyek a száraz és nedves időszakok és a nagy hőmérsékletek váltakozása következtében úgy tömörödnek, hogy a kukorica számára szükséges talaj-víz–levegő aránya nem áll rendelkezésre és megáll a növekedés. Ennek érzékelésére műszerek és eszközök szükségesek, ezek alapján a beavatkozások elvégezhetők. Fontosak a betakarítás precíziós megoldásai.
Ezek alapján lehet térképet kapni terméseredményről, a táblán belüli víztartalomról, a beltartalomról. Ezek nagyon látványosak, és a precíziós gazdálkodás elindításában nagy szerepet játszottak, de érdemes ezeket a helyükön értékelni, mert ezek az utolsó fázisokról kapott eredmények, amikor már nem lehet beavatkozni. Ezek alkalmasak annak az elemzésére, hogy a táblának a különböző részein, pontjain lévő adottságok mit jelentenek a tárgyévben, az eredmény kialakulásában. Ez nagyon fontos, de önmagukban ezek csak információk, amelyeket az egész rendszerben együttesen hasznosítva lehet a termelés érdekében felhasználni.
Ha a kukoricát szenázsként hasznosítjuk, ezek a betakarítógépek alkalmasak a termés mérésére és hozamtérkép készítésére.
Így a szecska nedvességtartalmának függvényében automatikusan változtatják a szecska hosszát, vagy a nedvesség függvényében juttatnak bele olyan adalékokat, amelyek elősegítik az erjedést. A beltartalom folyamatos mérése információt ad a kiegészítő anyagok adagolásának szükségességére nézve.