A fürdőváros gazdaköréről el kell mondanunk, hogy nagy hagyománnyal rendelkezik és jól is működik, miközben a portákra már nem a háztáji állattartás és a konyhakert, hanem a nyírott gyep és az üdülőkultúra a jellemző.
-A Nyírségben ezért a földért vért ontanának – jegyzi meg tréfásan Makrai Csaba, a hajdúszoboszlói kamarai körzetközpont vezető falugazdásza. Teljesen igaz a megállapítása, hisz’ a hajdúsági löszháton van hazánkban, de talán Közép-Európában is a legjobb minőségű talaj. Eszerint alakul a növénytermesztés is:
– A Keleti-főcsatornának köszönhetően országosan is kiemelkedő itt az öntözés, amellett, hogy igen nagymértékű haltenyésztés is zajlik. Olyan öntözést igénylő kultúrákat termesztenek itt a gazdálkodók, mint a csemegekukorica, a zöldborsó, a hibridkukorica-, illetve a hibridnapraforgó-vetőmag – mondja a falugazdász.
Természetesen hagyománya van az állattenyésztésnek is, egykor télen a tanyán, nyáron a hortobágyi legelőkön tartották a helyiek állataikat, de ez hasonlóan történik napjainkban is. A település szerkezetéből adódóan, a Hortobágy szélén elterülő úgynevezett angyalházi részen, természetvédelmi területen bérelt gyepen legeltetnek szarvasmarhát és juhot.
Jellemzően magyar merinót, illetve a húsfajtával keresztezett merinót tartanak a juhászok, a bárányokat pedig értékesítik. A tenyészállat-előállítás is ennek megfelelően alakul. Az ingadozó húsmarhapiacnak köszönhetően több fajtát is tartanak errefelé. Vannak tisztavérű limousin és aberdeen angus tenyészetek, de akad magyar tarka állomány is, amelyet a jobb húskihozatal érdekében limousinnal kereszteznek. Az angustenyésztő – tekintettel arra, hogy a kiváló minőségű marhahúst hazánkban nehéz értékesíteni – saját maga megoldotta a piacra jutást is: feldolgozza a húst, és hamburgerpogácsaként értékesíti.
Ma már a háztájiban nincsenek sertések, Hajdúszoboszlón viszont áll egy 2000 kocás koncentrált sertéstelep is, és van mangalicatenyészállat-előállítással foglalkozó gazdálkodó is. Ezenkívül a területen találni még néhány tojótyúkokat tartó gazdaságot, és 10 méhészt is. Jól szervezett kis közösségük több okból is kedveli a területet. Egyrészt a nemzeti park gyepes területein egész szezonban gyűjthetnek nektárt és virágport a méhek, de sok napraforgóméz is készül itt.
– Hajdúszoboszlón komoly termelői piac működik, ahol kizárólag saját termékeket előállító gazdálkodók, kistermelők árusíthatnak – hangsúlyozza Makrai Csaba. – Vannak tésztakészítők, de van, aki csak lisztet árusít, és olyan is előfordul, aki a saját olajütőben készült olajával és különféle húskészítményeivel kereskedik. De több termelő – egyebek mellett a koronavírus-járványnak köszönhetően – internetes rendeléssel és kiszállítással is értékesít.
Örvendi László vezetésével itt működik az ország egyik legnagyobb, 200 tagot számláló szervezete. Komoly szakmai munkát végeznek, január első szerdáján szokott kezdődni az a tízhetes előadássorozat, ahol egyetemi tanárok és különféle nagy cégek munkatársai tartanak előadásokat, amelyek mindegyikén legalább 50-60 látogató vesz részt. Emellett a tagság olyan szakmai rendezvényeket is együtt látogat, mint az OMÉK, a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Napok vagy a Bábolnai Gazdanapok, illetve közös kulturális kirándulásokat is szerveznek. Természetesen a korlátozások miatt a gazdáknak is segítenek a területalapú támogatások igénylésében.
– A gazdálkodási formát tekintve vegyes a kép – mondja Makrai Csaba. 2000 körüli az őstermelők száma, közülük 1000-1500 az aktív termelő, akik között mintegy ezernek segítünk mi hárman, helyi falugazdászok a területalapú támogatások igénylésében.
– mondja a falugazdász, és hozzáteszi: – Ma már tyúkot sem tartanak az emberek, nemhogy disznót. Az állattartás a település peremére szorult. Igaz, a lakóházak között is sok ma már az üdülő, ott pedig nyírott gyep van. Elképzelhető azonban, hogy pár éven belül itt is kialakul egy új, városi kertészkedési kultúra.
