Back to top

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 9.

Elkészült egy érdekes tanulmány az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatás és fejlesztés programjából támogatva, mely a fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlatról szól. 5 ország 6 egyeteme vett részt a munkában, melyet most közreadunk.

A tanulmány előző részeiben a varroózisról, a vírusokról, az amerikai- és európai költésrothadásról, a nozémáról olvashattunk, a legutóbbi részben pedig a kis kaptárbogárról. Megismerhettük az életmódját, a károkozását és a felismerésének a lehetőségeit a gyakorlatban. A legbiztosabban morfológiai vizsgálatot követően tudjuk azonosítani az Aethina tumidat. Ehhez a legjobb, ha az egész bogár rendelkezésünkre áll.

A módszer gyors és olcsó, segítségével könnyen meg tudjuk különböztetni a szóban forgó kártevőt egyéb fénybogárféléktől és a viaszmoly lárváitól.

Ehhez szükség van egy megfelelő példányra és konzerválni is kell azt, hogy megfelelő állapotban érkezhessen meg az adott laboratóriumba azonosítás céljából. A kaptárban vagy annak környékén begyűjtött bogarakat el kell pusztítanunk, mielőtt fagyasztással vagy alkoholban áztatással tartósítanánk őket. A sértetlen felnőtt bogarak és lárvák a legjobb alanyai a vizsgálatnak. A szállításhoz és a konzerváláshoz a legmegfelelőbb a 70%-os etanol, de semmiképpen sem denaturált szesz. Amennyiben a minta hiányos és nem lehet rajta a morfológiai vizsgálatot végrehajtani, akkor az azonosítás laboratóriumi molekuláris úton történik. Ez utóbbi vizsgálat kimondottan akkor hasznos, ha a minta sérült.

Jó méhtartási gyakorlat a betegség megelőzésére

Jó méhtartási gyakorlattal tudjuk leginkább elejét venni a betegségnek, illetve korlátozni a kezelés során alkalmazott vegyianyag-terhelést.

Méhészeti szinten vigyázzunk kaptáraink épségére, ne tűrjünk meg sérült, lyukas kaptárokat méhesünkben, amivel elejét vehetjük a kis kaptárbogarak kaptárba jutásának.

Ne hagyjunk kezeléshez használt szerszámokat szerteszét a méhesben (legfőképpen zugépítményeket és mézes/fias lépeket) és kerüljük el méheink közös etetését a szabadban. A jó higiénikus gyakorlatot az elpusztult családok esetén is be kell tartani, azokat a lehető leggyorsabban el kell távolítanunk a méhesből, valamint az olyan szerves anyagokat, amelyek vonzzák a kis kaptárbogarakat, ki kell olvasztani vagy meg kell semmisíteni.

Azokon a területeken, ahol a kis kaptárbogár előfordul, a méhészkedés aktív időszakában, tavasszal és nyáron, csak erős családok fenntartásával, és ha kell, a családok kiegyenlítésével csökkenthetjük a fertőzöttség esélyét. Fontos, hogy a családok olyan erősségűek legyenek, hogy a méhek teljes egészében takarják a kereteket.

Ősszel és a betelelés előtt fontos, hogy megbizonyosodjunk a családok egészségéről, csökkentsük a kaptárokban a keretek számát, szűkítsük a röpnyílás méretét és karbantartsuk a kaptárokat, térelválasztó segítségével szűkítsük a telelőfészek méretét.

A tél során lehetőség van mintát venni a kaptárhulladékból, hogy nyomon tudjuk követni, mi történik ez idő alatt.

Egy szakértő – mint például egy állatorvos – technikai támogatása fontos lehet szükség esetén, valamint nélkülözhetetlen az átható ismeret a méhbetegségekről az egyes kórképek azonosításához és - szükség esetén – kontrollálásához. A betegség kezeléséhez csakis az adott országban elfogadott és regisztrált, vagy legálisan importált állatorvosi készítményeket használjunk, illetve ezeket a szereket csak az előírt módon és mennyiségben alkalmazzuk.

Biológiai biztonsági intézkedések a betegség kezelésére

Ezek a biológiai intézkedések magukba foglalják mindazokat a módszereket, amelyeket az egyes méhészek megtehetnek, hogy csökkenthessék a fertőzés kialakulását vagy megakadályozzák annak további terjedését. Ezeket a beavatkozásokat olyan területeken is tudjuk alkalmazni, ahol még a kis kaptárbogár okozta problémák nem jelentkeztek.

A paraziták azonosítására és eltávolítására tett időszakos vizsgálatok, a kaptárok, keretek és a viasz nyomon követése mind-mind segítséget nyújtanak a kis kaptárbogár terjedésének és károkozásának megelőzéséhez.

A keretek tárolásakor a 10 C° alatti hőmérséklet, illetve a 34% alatti relatív páratartalom elpusztítja a kis kaptárbogár petéit és megakadályozza a lárvák kifejlődését.

Amikor etetjük a méheinket, mindig kis adaggal tegyük, hogy azt a méhet rövid idő alatt el tudják fogyasztani és a kiegészítő táplálék ne szolgáljon táplálékként a kis kaptárbogár számára. A méhesházban alkalmazandó gyakorlat tekintetében alapvető, hogy megelőzzük a kártételt, tisztán tartsuk a helyiségeket és tartsuk be az alapvető higiéniás szabályokat. Figyelembe véve, hogy a kis kaptárbogár az őrizetlenül hagyott keretekhez és mézhez vonzódik, a mézes kereteket mielőbb ki kell pörgetnünk és a kipörgetett mézet úgy kell tárolnunk, hogy se a méhek, se a kártevők ne férhessenek hozzájuk.

Ha a kis kaptárbogár ténykedése nem jellemző az adott területen, fontos, hogy képesek legyünk felismerni magát a kaptárbogarat, illetve annak lárváit, valamint ismerjük a megfelelő kaptárvizsgálati eljárásokat.

Kimondottan fontos, hogy élő anyagot, mit például családokat vagy anyákat olyan területről ne vásároljunk, ahol a kis kaptárbogár már megjelent és időszakosan vizsgáljuk meg a kártevők jelenlétét a kaptárszemétben vagy a mézben. (Folytatjuk)

Fordította: Pályi Krisztián

További cikkeink a témában:

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 8.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 7.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 6.

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2021/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Gyógynövények állatnak és embernek - Megelőzésre és terápiára is

A vadon élő állatok szinte ösztönösen tudják, hogy melyik növényt fogyasszák el szükség esetén. A növényevők könnyű helyzetben vannak, hiszen legelés közben válogathatnak a réten, de sok húsevő faj is növényeket fogyaszt, ha baja van – gondoljunk a macskákra, amikor füvet esznek.

Nem csak vakarózásra használják a fiatal üszők a keféket

A tejelő szarvasmarhák természetes ösztöne, hogy tisztogatják magukat és vakaróznak. Ha lehetőségük van rá, kortól függetlenül az összes jószág előszeretettel használja napi szinten az automata keféket. A Journal of Dairy Science tudományos lapban megjelent kutatás azonban elsőként jellemzi a nem motoros kefék használatát az elválasztott tejelő üszők körében.

Telhetetlen méhek

A brit városok méhállománya igen nagy iramban növekszik, így lassan kiszorítja a helyi, őshonos méhállományt, amely most már segítségre szorul. „Dinók, robotok és méhek. Nem tudom, miért, de ezek mindenkit lenyűgöznek”, mondja Richard Glassborow, a londoni méhészek egyesületének (London Beekeepers’ Association) elnöke.

Érzéketlenítsünk, hogy a ló ne legyen ijedős

Prédaállatokként a lovak természetben való túlélését az biztosította, hogy a környezetre nagyfokú érzékenységgel reagáltak, vagyis megijedtek. De gondoljunk csak bele, milyen furcsa lenne, ha egy rendőrló elvágtázna egy megzizzenő nejlonzacskó láttán, vagy nem lehetne felvenni az állat lábát.

Két különös kedvenc

Dr. Ország Mihály Mindent lehet, de krokodilt, azt nem című roppant humoros könyve az elmúlt harminc évben mit sem veszített aktualitásából. A szerző egyedi hangnemben és bájos iróniával mutatta be a különféle egzotikus kedvenceit.

Paraziták a beporzókon: a monokultúra lenne az oka?

Az Amerikai Egyesült Államokban működő különböző intézmények tudósai közös kutatásban arra a megállapításra jutottak, hogy a monokultúrás termesztés gyakorlatának széles körű alkalmazása növeli a beporzó rovarok parazitáinak előfordulását.

Miért lepik el ősszel a pókok otthonainkat?

Újra itt az ősz, a lepkék elrepülnek, a katicabogarak menedéket keresnek és egyre több a pók van a lakásokban… de ezek a rovarok miért változtatják meg viselkedésüket az időjárás változásakor?

Jó lóra tettek a patkolókovácsok

A ló tartását, mozgását, közérzetét nagyban befolyásolja a patáira szegecselt patkó, ezért sem mindegy, milyen mester veszi kézbe ezt az érzékeny területet. Van, amikor egy versenyeredmény mögött is felsejlik a kovácsok szaktudása.

Afrikai sertéspestis - 1,2 millió vaddisznót lőttek ki eddig Lengyelországban

Az elmúlt években a vadászok 1,2 millió vaddisznót lőttek ki a vadászati tervek részeként az egészségügyi vadászatok során Lengyelországban. Az illetékes hatóságok bejelentették a vadászat folytatását, és a vadászok várhatóan több járásban az összes vaddisznót kilövik.

Mézes méregtelenítő masszázs

Ebben a masszázstechnikában kizárólag mézet használunk olajok nélkül, melyet tenyerünk hullámzó mozdulataival masszírozunk bele a bőrbe.