Back to top

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 9.

Elkészült egy érdekes tanulmány az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatás és fejlesztés programjából támogatva, mely a fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlatról szól. 5 ország 6 egyeteme vett részt a munkában, melyet most közreadunk.

A tanulmány előző részeiben a varroózisról, a vírusokról, az amerikai- és európai költésrothadásról, a nozémáról olvashattunk, a legutóbbi részben pedig a kis kaptárbogárról. Megismerhettük az életmódját, a károkozását és a felismerésének a lehetőségeit a gyakorlatban. A legbiztosabban morfológiai vizsgálatot követően tudjuk azonosítani az Aethina tumidat. Ehhez a legjobb, ha az egész bogár rendelkezésünkre áll.

A módszer gyors és olcsó, segítségével könnyen meg tudjuk különböztetni a szóban forgó kártevőt egyéb fénybogárféléktől és a viaszmoly lárváitól.

Ehhez szükség van egy megfelelő példányra és konzerválni is kell azt, hogy megfelelő állapotban érkezhessen meg az adott laboratóriumba azonosítás céljából. A kaptárban vagy annak környékén begyűjtött bogarakat el kell pusztítanunk, mielőtt fagyasztással vagy alkoholban áztatással tartósítanánk őket. A sértetlen felnőtt bogarak és lárvák a legjobb alanyai a vizsgálatnak. A szállításhoz és a konzerváláshoz a legmegfelelőbb a 70%-os etanol, de semmiképpen sem denaturált szesz. Amennyiben a minta hiányos és nem lehet rajta a morfológiai vizsgálatot végrehajtani, akkor az azonosítás laboratóriumi molekuláris úton történik. Ez utóbbi vizsgálat kimondottan akkor hasznos, ha a minta sérült.

Jó méhtartási gyakorlat a betegség megelőzésére

Jó méhtartási gyakorlattal tudjuk leginkább elejét venni a betegségnek, illetve korlátozni a kezelés során alkalmazott vegyianyag-terhelést.

Méhészeti szinten vigyázzunk kaptáraink épségére, ne tűrjünk meg sérült, lyukas kaptárokat méhesünkben, amivel elejét vehetjük a kis kaptárbogarak kaptárba jutásának.

Ne hagyjunk kezeléshez használt szerszámokat szerteszét a méhesben (legfőképpen zugépítményeket és mézes/fias lépeket) és kerüljük el méheink közös etetését a szabadban. A jó higiénikus gyakorlatot az elpusztult családok esetén is be kell tartani, azokat a lehető leggyorsabban el kell távolítanunk a méhesből, valamint az olyan szerves anyagokat, amelyek vonzzák a kis kaptárbogarakat, ki kell olvasztani vagy meg kell semmisíteni.

Azokon a területeken, ahol a kis kaptárbogár előfordul, a méhészkedés aktív időszakában, tavasszal és nyáron, csak erős családok fenntartásával, és ha kell, a családok kiegyenlítésével csökkenthetjük a fertőzöttség esélyét. Fontos, hogy a családok olyan erősségűek legyenek, hogy a méhek teljes egészében takarják a kereteket.

Ősszel és a betelelés előtt fontos, hogy megbizonyosodjunk a családok egészségéről, csökkentsük a kaptárokban a keretek számát, szűkítsük a röpnyílás méretét és karbantartsuk a kaptárokat, térelválasztó segítségével szűkítsük a telelőfészek méretét.

A tél során lehetőség van mintát venni a kaptárhulladékból, hogy nyomon tudjuk követni, mi történik ez idő alatt.

Egy szakértő – mint például egy állatorvos – technikai támogatása fontos lehet szükség esetén, valamint nélkülözhetetlen az átható ismeret a méhbetegségekről az egyes kórképek azonosításához és - szükség esetén – kontrollálásához. A betegség kezeléséhez csakis az adott országban elfogadott és regisztrált, vagy legálisan importált állatorvosi készítményeket használjunk, illetve ezeket a szereket csak az előírt módon és mennyiségben alkalmazzuk.

Biológiai biztonsági intézkedések a betegség kezelésére

Ezek a biológiai intézkedések magukba foglalják mindazokat a módszereket, amelyeket az egyes méhészek megtehetnek, hogy csökkenthessék a fertőzés kialakulását vagy megakadályozzák annak további terjedését. Ezeket a beavatkozásokat olyan területeken is tudjuk alkalmazni, ahol még a kis kaptárbogár okozta problémák nem jelentkeztek.

A paraziták azonosítására és eltávolítására tett időszakos vizsgálatok, a kaptárok, keretek és a viasz nyomon követése mind-mind segítséget nyújtanak a kis kaptárbogár terjedésének és károkozásának megelőzéséhez.

A keretek tárolásakor a 10 C° alatti hőmérséklet, illetve a 34% alatti relatív páratartalom elpusztítja a kis kaptárbogár petéit és megakadályozza a lárvák kifejlődését.

Amikor etetjük a méheinket, mindig kis adaggal tegyük, hogy azt a méhet rövid idő alatt el tudják fogyasztani és a kiegészítő táplálék ne szolgáljon táplálékként a kis kaptárbogár számára. A méhesházban alkalmazandó gyakorlat tekintetében alapvető, hogy megelőzzük a kártételt, tisztán tartsuk a helyiségeket és tartsuk be az alapvető higiéniás szabályokat. Figyelembe véve, hogy a kis kaptárbogár az őrizetlenül hagyott keretekhez és mézhez vonzódik, a mézes kereteket mielőbb ki kell pörgetnünk és a kipörgetett mézet úgy kell tárolnunk, hogy se a méhek, se a kártevők ne férhessenek hozzájuk.

Ha a kis kaptárbogár ténykedése nem jellemző az adott területen, fontos, hogy képesek legyünk felismerni magát a kaptárbogarat, illetve annak lárváit, valamint ismerjük a megfelelő kaptárvizsgálati eljárásokat.

Kimondottan fontos, hogy élő anyagot, mit például családokat vagy anyákat olyan területről ne vásároljunk, ahol a kis kaptárbogár már megjelent és időszakosan vizsgáljuk meg a kártevők jelenlétét a kaptárszemétben vagy a mézben. (Folytatjuk)

Fordította: Pályi Krisztián

További cikkeink a témában:

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 8.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 7.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 6.

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2021/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Különösen veszélyes uniós zárlati károsítók

Az idegenhonos károsítók messzi tájakról érkezhetnek, nincsenek jelen nálunk, de számukra kedvező feltételek esetén meg tudnak telepedni és akár hatalmas károkat is okozhatnak. A hatékony védekezés nem megoldott ellenük, behurcolásukat hatósági intézkedésekkel lehet meggátolni.

Az éghajlatváltozás elősegíti a kártevők terjedését

A növénybetegségek és az invazív rovarok már most is óriási - akár 40%-os – kárt okoznak a globális növénytermesztésben, az éves veszteségek értéke megközelíti a 300 milliárd dollárt.

Hol fáj a legjobban rovarcsípés, és melyikük a bajnok a fájdalomokozásban?

Némely kutatók a tudomány kedvéért szívesen vetik alá magukat kínzásoknak. Így derült ki az is, melyik testrészünk a legérzékenyebb a csípésre.

Itt a kánikula! - Óvjuk a borjakat a kiszáradástól

A nyár berobbanásával a hőstressz egyre jobban érzékelteti hatását a szarvasmarha állományokban, a tehenek hűtése komoly odafigyelést igényel. A hőmérséklet emelkedésével azonban nem csak a tejelő, illetve szárazon álló állatok igénylik az extra gondoskodást, a borajkat is óvni kell a melegtől, mert a tomboló nyári forróságban hajlamosabbak a kiszáradásra.

A koronavírus hatására az e-kereskedelem átveheti az uralmat 2030-ra

2030-ra az e-kereskedelem a teljes kiskereskedelmi forgalom 31-40%-át, a nem élelmiszeripari eladásoknak pedig több mint a felét teszi majd ki - derült ki egy svéd tanulmányból.

Madarak a környezetünkben

Természetes környezetünkben sok szép madár él, amelyek sokszor nemcsak érdekes életükkel, szépségükkel, hanem hangjukkal és „ösztönös segítségükkel” is felhívják magukra figyelmünket. Leggyakoribb segítőink közül mutatunk be néhányat.

“Kiszagolják” a méhek a koronavírus-fertőzést

Magyarországon megközelítőleg 1,2 millió méhcsalád él mintegy 20 ezer méhésznél. Ez négyzetkilométerenként átlagosan 13 méhcsaládot jelent – ez a méhsűrűség európai viszonylatban igen magas.

Növényorvos a közterületen

A csapdák fogják a puszpáng- és a vadgesztenyemolyokat, de azokkal együtt már a platán-csipkéspoloska elleni védelemre is készülhetünk. A levéltetveket vonzó díszcserjéket érdemes a károsítókat kevésbé csábító fajokkal lecserélni a közterületen. A megfelelő növénytársítás a haszonnövények védelmében is előnyös.

A kőrisfa károsítói

Elsősorban utcasorfaként találkozhatunk kőrisekkel, de számos díszváltozatot kínálnak belőlük a faiskolák. Válogathatunk a virágos kőris, a magas kőris, a magyar kőris, a fehér kőris, a keskenylevelű kőris szépen színeződő és különböző alakú koronát nevelő fajtái között.

Hogyan használjuk a virágport?

A méhek által gyűjtött virágpor többek között vitaminokat, fehérjéket, aminosavakat, cukrokat, zsírokat, ásványi sókat, enzimeket, antioxidánsokat, laktobacilusokat tartalmaz és segíti a telomereket, melyek idegrendszerünkben a hosszú élettel hozhatók összefüggésbe.