0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Madarak a környezetünkben

Természetes környezetünkben sok szép madár él, amelyek sokszor nemcsak érdekes életükkel, szépségükkel, hanem hangjukkal és „ösztönös segítségükkel” is felhívják magukra figyelmünket. Leggyakoribb segítőink közül mutatunk be néhányat.

Ha megismerjük a madarakat, akkor rájövünk, hogy érdemes mindent megtennünk, hogy jól érezzék magukat körülöttünk egész évben, még télen is, mert akkor is éhesek és szomjasak. Ha szükséges, nem szabad elfeledkeznünk a madarak téli etetéséről sem.

Hálásak lehetünk a bemutatott madaraknak hasznos tevékenységükért, és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkájukat akár mesterséges fészkelőhellyel, etetéssel, itatással segítik.

Reméljük, hogy minél többen leszünk, akik részt vesznek ebben a szívmelengető tevékenységben.

Csicsörke

A csicsörke a 19. század elején jelent meg Magyarországon a Balkán-félsziget irányából érkezve. Szélesebb körben a 20. század első felében terjedt el a Kárpát-medencében. Hazánkban tipikus előfordulási helyei a Balaton-felvidék mandulaligetei, levendulásai. Ligetes erdők szélén, facsoportokban, kertekben, városi parkokban, külvárosokban költ: olyan parkokban és kertekben, ahol talál jó fészkelőhelyet kínáló bozótos, cserjés részt. Többnyire vonuló faj, amely kora tavasszal érkezik és október végén vonul el.

A telelőhelyek Dél-Európában és Észak-Afrikában ismertek.

Magyarországon 50-100 ezer párra becsülik a költőállományt. Csicsergő, sokszor nászrepülésben előadott énekéhez jól illik a neve.

Csóka

A csóka jól alkalmazkodik a városi élethez. Mindenevő, minden alkalmat kihasznál táplálékának megszerzéséhez. Tápláléka főleg növényi eredetű, valamint rovarokat is fogyaszt, de az ember által hagyott hulladékot sem veti meg. A csókák hűek párjukhoz, egészen társuk pusztulásáig. A faodúba, sziklamélyedésbe vagy épületre rakott fészke egyszerű, csak néhány ágacskából áll. A kis csókák körülbelül 4-5 hetesen válnak röpképessé.

Fekete rigó

A hím fekete rigó szinte egész teste fekete, kivéve narancssárga csőrét és szemgyűrűjét, míg a nőstények és a fiókák sötétbarnák.

Mindenevő, főleg rovarokat, gilisztákat, bogyókat és gyümölcsöket fogyaszt.

Mindkét nem védelmezi a territóriumukat, és hevesen ellenállnak a betolakodóknak, különösen tavasszal, amikor az értékesebb fészkelőhelyekért zajlik a verseny. Ám telelési területükön és vándorlás közben jóval barátságosabban viselkednek egymással. Enyhe éghajlatú vidékeken a párok egész évben a területükön maradnak. A kertek nyújtják a legideálisabb fészkelőhelyet a fekete rigó számára, ahol hektáronként akár 7,3 pár is élhet, míg az erdőségekben ez a sűrűségi arány ennek csak mintegy tizede, és beépített, vagy nyílt térségekben is jóval kevesebb. Csésze formájú, sárral bélelt fészkében 4-6 fiókát nevel. Hazai állományuk egy része állandó, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet. A fekete rigók legveszélyesebb ellenségei a házi macskák, főként a frissen kikelt fiókákra vadásznak, amelyek a talaj felszínén, bokrok között tartózkodnak, ott is etetik őket a szülők.

Gyurgyalag

A gyurgyalag májusban érkezik Európába, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába. Társaságkedvelő madarak, szívesen ülnek akár csoportosan is kiálló ágakon és drótokon.

Rovarevő, amiket röptében kap el, kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik.

Darazsakat és sajnos méheket is fogyaszt, mielőtt lenyelné őket, kitépi a fullánkjukat és a méregmirigyüket.

Mivel védett madár, a kaptároktól csak elriasztani szabad. Erre a célra akár egy kitömött ragadozó madár, például bagoly is megfelel. A meredek lösz- vagy homokfalban telepesen fészkel. A költési idő májusban kezdődik és júliusig tart. A szülők felváltva kotlanak, 20-30 napig etetik fiókáikat a fészekben, majd még egy darabig a kirepülés után is. A gyurgyalag elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.

Kék cinege

A kék cinke európai madárfaj, az egész kontinensen találkozhatunk vele, egyedül a különösen hideg övezeteket kerüli. Jól alkalmazkodik az ember közelségéhez. Igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek alkotják. Telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Fészkét faodvakban rendezi be gyökerekből és fűszálakból, mohával és szőrszálakkal puhán kibélelve.

Gyakori vendég a kihelyezett fészekodúkban. Évente kétszer költ, április–július között. Egy fészekalj kb. 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal, lárvákkal táplálják őket. Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Mezei veréb

Szinte az egész Földön elterjedt madár, hazánkban is rendszeres fészkelő, állandó madár. Ősszel és télen gyommagvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron viszont hernyók és levéltetvek teszik ki étrendjét. Régebben túlszaporodva kártevőnek minősítették és irtották is, mert megdézsmálta a gabonaföldeket.

A verebek, különösen a mezei veréb állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent.

Hazánkban védett. Faodvakban, elvétve háztetőkön fészkel, 2-3-szor költ évenként, de elfoglalja a fecskefészkeket, a hasznos odúlakók részére kihelyezett mesterséges fészekeket is. Az első fészek­alj áprilisban, a második júniusban, a harmadik pedig augusztusban teljes. Kerek fészke gyökerekből, szénából és tollakból magasra halmozva épül.

Szajkó

A szajkót népies nevén mátyásmadárnak, házimadárnak is hívják, és kedvencként tartják. Régebben elsősorban a bükk- és tölgyerdők lakója volt, de élettere egyre szűkül, ezért újabban gyakran feltűnik városokban és parkokban is.

A házi kedvencként tartott madár képes emberi hangot is utánozni, némelyik igencsak élethűen „beszél”, erre vezethető vissza a magyar nyelvben a „szajkózza” kifejezés is.

A szajkót könyörtelen fészekdúlónak, fészekpusztítónak tartják. Ha madárfészekre bukkan, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megeszi a benne található tojásokat vagy kismadarat, de ez a kártétele nem számottevő. Tavasszal, amikor a legtöbb madárfióka található a természetben, a szajkó étrendje szinte kizárólag rovarokból és a lomberdőket pusztító hernyókból áll. Ősszel, amikor a tölgyerdők makktermése beérik, a szajkók táplálékának nagy részét a makk teszi ki. Fák repedéseibe, kidőlt fák törzsébe, vagy az avar alá is elrejti az összegyűjtött makkot, aminek egy része aztán kicsírázik.

Az időjárástól függően március vége felé kezdi meg fészke építését, és áprilisban, de legkésőbb május elején a költést. Egy fészekalj 4-6 tojásból áll. A költési idő 17-18 nap, a kirepülésig további 20-21 napnak kell eltelnie. A természetben élő madarak közel kétharmada nem éri meg az egyéves kort (elsősorban ragadozóknak esnek áldozatul). Várható élettartamuk 15-20 év, de fogságban ennél több, akár 30 év is lehetséges.

Széncinege

Élőhelye kiterjed Európa nagy részére, Közép- és Észak-Ázsiára, valamint Észak-Afrika egyes részeire, ahol bármilyen összetételű erdőségben képes megtelepedni. Egész évben nálunk marad.

Kizárólag a nagyon hideg, kemény telek elől vonulnak el.

A széncinege jól alkalmazkodik az ember által megváltoztatott körülményekhez, és gyakran lehet látni parkokban, kertekben. Nyaranta főleg rovarokkal táplálkozik, ám télen igencsak kibővíti táplálékának palettáját, egyebek mellett olajos magvakkal. Akárcsak az összes többi cinegeféle, a széncinege is fák odvaiban fészkel. A tojó mintegy tizenkét tojást rak le és egyedül kotlik rajtuk, bár a fiókákat mindkét szülő táplálja. A széncinegék általában két fészekaljat nevelnek fel.

Szürke légykapó

A szürke légykapó természetes élőhelyei az erdők és cserjések, valamint szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő.

A levegőben repülő rovarokra, kétszárnyúakra, szúnyogokra, darazsakra, apró bogarakra vadászik.

Üregekben, korhadt fák odvaiban készíti fészkét, melyet fűszálakkal, mohával és pókhálóval bélel ki.

Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 11-13 napig kotlik. A fiókákat még 12-14 napig táplálja mire kirepülnek. Elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még stabil. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Tengelic

Az egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyféle. Télen szinte kizárólag csapatosan látni. A hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk vele a madáretetőknél. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki. Nagyrészt állandó, de télen észak-déli irányú kóborlása is megfigyelhető. Sík- és dombvidéken él, kedveli a településeket, ahol kertekben, parkokban, fasorokban, erdőszéleken fészkel. Fészkét a fák lombkoronájának szélére építi vékony növényi szálakból, és szőrökkel vagy a nyárfa puha termésével béleli.

Évente két-három fészekaljat nevel.

Alkalmanként 4-5 tojást rak, melyeken a tojó egymaga kotlik, míg a hím a táplálékszerzésben segíti. Védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Vetési varjú

A vetési varjú hazánkban 2001 óta védett madárfaj, a Kárpát-medencében gyakori fészkelő. A szántásokban a magok elfogyasztásával kárt okozhat, de a különböző bogarak, férgek elfogyasztásával hasznot is hajt a mezőgazdaságnak. Kisebb hüllőket, békákat, gyíkokat és emlősöket is fogyaszt, időnként más madarak tojását és fiókáit is megeszi. Táplálékát elsősorban szántókon, alacsony fűvel borított réteken, legelőkön szerzi be. A talajt 3-5 cm mélyen képes férgek után átkutatni. Cserebogárlárvák, drótférgek alkotják táplálékának zömét.

Zöldike

A zöldike majdnem egész Európában elterjedt madár, Magyarországon gyakori, rendszeres fészkelő. Életmódja elsősorban fákhoz köti, de nem csak erdőkben találkozhatunk vele, jól viseli az ember közelségét is.

Erős csőrével a fák és növények, gyomok magvait fogyasztja, mezőgazdasági területeken károkat okozhat, de hasznos is, mert pusztítja a hernyókat és az ormányosbogarakat.

Állandó fajnak számít, bár telente alkalomadtán kóborol, gyakran megfigyelhető madáretetők közelében. A hideg idő elől az északabbi élőhelyekről Magyarországra is vándorolnak egyedei. Kedveli a fenyveseket, de vegyes faállományú erdőkben is fészkel, illetve megtalálható ligetekben, kertekben, parkokban. A szülők évente rendszerint két fészekaljat nevelnek fel, az elsőt április-május során, a másodikat a június-júliusi időszakban. A téli hónapokban jelentős mértékben megemelkedik a számuk a nálunk telelő állomány miatt.

Forrás: Kerti Kalendárium