0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Hibátlanul hajtottak versenyzőink

Bányavölgyi Donáta, a Nemzeti Lovas Színház művésze nyerte a III. ÁTE Fogathajtó versenyt. Munkatársaink, Dohány Árpád és Halmos B. Ágnes ugyan hibátlanul teljesítették a pályát, de nem jutottak a döntőbe.

Az eseményen készült fotógalériánkat ide kattintva tekintheti meg

Kihirdetem, hogy vége a home office-nak – ezzel a kijelentéssel nyitotta meg Üllő, Dóramajorban Dr. Sótonyi Péter rektor az Állatorvostudományi Egyetem fogathajtó- és főzőversenyét, amelyen a részvétel sokkal fontosabb volt, mint az elért eredmény. Már csak azért is, mert ahogy a rektor fogalmazott, a hallgatókkal való közvetlen kapcsolat nélkül eltelt tanév megviselte az egyetem oktatói gárdáját. Jólesett tehát mindenkinek a személyes találkozás és közös hódolat az asztali örömöknek együtt a kollégákkal, társegyetemek vezetőivel, oktatóival, illetve mindazokkal, akik számára a ló, a lovaglás a szakmájuk és egyben szenvedélyük is.

Az Állatorvostudományi Egyetem egyébként is büszke családias hangulatára.

A régi tradícióinak megőrzésére és azok ápolására szervezték meg fogathajtó- és főzőversenyüket is.

A rangját pedig a versenyzők, akik között Dr. Bognár Lajos országos főállatorvos ugyanúgy ott volt, mint Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, vagy Makrai Katalin, az Állatorvostudományi Egyetem zászlóanyja ugyanúgy emelték, mint az egyetemi lovastanár segédhajtók.

Ha utóbbiak csak a kettesfogathajtásban elért világbajnoki címeit tekintjük, akkor is tízen felül jár a Lázár Vilmos, Lázár Zoltán és Szegedi Gábor alkotta trió. Az ő csapatukat egészítette ki Cseri Dávid, az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad igazgatója.

A versenyen négy, őshonos magyar fajtákból összeállított fogaton váltották egymást a hajtók. Két fogat Szilvásváradról, a ménesgazdaságból érkezett lipicai lovakkal, két nóniuszfogat pedig Domonyvölgyből, a Lázár Lovasparkból jött. A verseny moderátora Pécsi István, a Kincsem Park ügyvezető igazgatója volt. Az ő közvetítésében pedig még a lassúcska teljesítmények is izgalmasnak, fordulatosnak hatottak.

A bajnokságon negyvennél is több vegyes fogathajtótudású versenyző állt rajthoz. A pálya a fogathajtó versenyek harmadik versenyszámát, a díjhajtást idézte tizenegy akadállyal. Az első körben hibátlanul teljesítők közül a legjobb nyolc időeredményű hajtó jutott a döntőbe, ahol is a párok egymás ellen versenyezve egyenes kieséses rendszerben „döntötték el”, ki nyeri az idei viadalt.

A verseny – ahogy az egyik néző fogalmazott – a „női erő” ünnepe volt, hisz a végső döntőbe két hölgy jutott.

A győzelmet pedig Bányavölgyi Donáta, a Nemzeti Lovas Színház művésze, egyébként a legelegánsabb versenyző szerezte meg (segédhajtója Lázár Vilmos volt).

A fogathajtó bajnokságra szerkesztőségünk két munkatársunkat is nevezte: az értékesítő csapatból Dohány Árpádot, az újságírók közül pedig e sorok íróját, Halmos B. Ágnest. Árpi köze a lovakhoz bevallottan csak annyi, hogy a Pegazus Magazin hirdetési portfolióját is ő kezeli, az én írásaimmal pedig egyszer-egyszer találkozhatnak a Pegazus olvasói is.

Azt kell mondjuk, mindketten derekasan helyálltunk annak ellenére, hogy Árpi még soha nem is ült fogaton, én pedig életemben egyszer körülbelül 3 percig hajtottam. Mindketten hibátlan pályát mentünk, ám a sorsolás, vagy a sorsolók szeszélye folytán esélyünk sem volt továbbjutni a legjobb nyolc közé. Azt mindenki tudja, hogy a lovak a gyakorlás során kitűnően megjegyzik a pályát – ahogy erre az eligazításon Lázár Vilmos fel is hívta a figyelmet. Így nem csoda, ha mi, akik harmadikként (Ágnes; idő: 68,39 mp; 0 verőhiba), illetve hatodikként (Árpi; idő: 67,25 mp; 0 verőhiba) indultunk, jóval lassabban tudtunk végigmenni a pályán, mint azok, akik a mezőny második felében rajtoltak.

A saját pályámat összefoglalva azt mondhatom, az esélytelenek nyugalmával indultam, igazából előtte nem is izgultam.

Segédhajtóm az igazi ménesgazda megtestesítője, Szegedi Gábor volt, aki nyugalmával az autóvezetés oktatómra emlékeztetett. Hagyta, sőt ösztönzött, hogy én magam tényleg irányítsam a lovakat és csak akkor avatkozott közbe, amikor muszáj volt.

És csak hogy mindenki tudja, ki is engedte át nekem a gyeplőt, néhány adat a csodás Szegedi Gáborról: több, mint 10 évig volt a kettesfogathajtó válogatott tagja, világbajnok, magyar bajnok, többszörös magyar hajtóderby-győztes, Guinness-rekorder, aki a puszta ötöst először puszta nyolcassá majd tízessé végül tizennégyessé fejlesztette.

Árpi bevallottan izgult a verseny előtt, s ahogy elmondta, nem is állt igazán a helyzet magaslatán, így többször támaszkodott segédhajtója, Cseri Dávid segítségére.

„Soha nem gondoltam, hogy magánemberként annál közelebb kerülök a lovakhoz, mint hogy a kisfiamat egy-egy rendezvényen befizetem pónilovaglásra.

De nagyon élveztem azt a pár percet, amit a fogaton töltöttem, így szívesen vennék részt a jövőben is hasonló versenyeken. Igazán jó móka volt” – mondta a verseny után kollégánk, Dohány Árpád.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu