Legalább ekkora gond, hogy az ország 168 járása közül 146-ban csökkent a lakosság lélekszáma, és csak 22-ben növekedett a népesség. Akkor tizenegy település volt az országban, ahol csak lakó nélküli házakat tudtak összeírni a népszámlálási biztosok. Legalább ennyire lesújtó, hogy 975 településen a lakosság lélekszáma kevesebb, mint 100 fő. Óriási az elvándorlás. Röviden: nagy a baj…
„Aki visszatér falura, az patrióta!” Ezt mondta a minap Milan Krkobabić, a szerb kormány vidékfejlesztési minisztere, amikor bejelentette a tárca által kidolgozott programot, amelynek értelmében a szerb állam 150 ezer falusi házat ingyen és bérmentve rendelkezésére bocsát azoknak a fiataloknak, akik hivatalosan vállalják, hogy falun kívánnak élni.
A kormány szeretné elkerülni, hogy az ingyen kapott ingatlanokat az új tulajdonosok eladják, hogy a kedvezményezettek rövid távú anyagi haszonra tegyenek szert. Azt szeretné elérni, hogy részt vegyenek a falvak felvirágoztatásában. Ennek érdekében további támogatási programokat dolgoznak ki, a meglévőek mellé. A kormány szeretné elérni, hogy az országot évente elhagyó 50 ezer főből – akik nagy része fiatal – minél több itthon maradjon.
Nem mellékes, hogy az elképzelést a Szerb Pravoszláv Egyház is biztosította támogatásáról. Ugyanakkor megdöbbentő a miniszter kijelentése, miszerint 50 ezer olyan lakatlan falusi ház és porta van Szerbiában, amelynek nincs tulajdonosa, vagy nem tudják azonosítani.
Milan Krkobabić a konkrétumok közül elmondta, hogy
A házakra akkor is lehet pályázni, ha nem kívánnak mezőgazdasági termelést folytatni, a lényeg, hogy falun éljenek és dolgozzanak. Külön támogatásban részesülhetnek az egészségügyi dolgozók, az állatorvosok, a pedagógusok és minden olyan foglalkozás képviselője, akinek a munkájára a falvakban szükség mutatkozik.
Támogatás a diaszpórától?
A program kidolgozói felszólították a külföldön dolgozó szerbiaiakat, hogy járuljanak hozzá anyagilag a lakatlan falusi házak felvásárlásához, így segítve a szerbiai demográfiai mutatók javítását szolgáló országos program megvalósítását.
Hogy mi lesz a programból, még kiderül. Az a gond, hogy a ‘90-es években egyszer már próbáltak megvalósítani egy hasonló elképzelést, de az a szó szoros értelmében füstbe ment. A Szerbiából kivándoroltak még emlékeznek a délszláv háború alatt meghirdetett állami programra, amikor a Slobodan Milošević nevével fémjelzett rendszer a hangzatos Szerbia újjászületéséért! címmel meghirdetett program keretében anyagi támogatást kért a több millió kivándorolt szerbtől, akik adakoztak is bőségesen.
Tehát az állam nem a meghirdetett célra használta a pénzt – úgy is lehet mondani, kényszerű helyzetében ellopta a jótékonykodók pénzét. Ezt sokan nem felejtették el, úgyhogy az egyébként dicséretes mostani akció kerékkötője lehet.
A helyzet tarthatatlan
Másfél évvel ezelőtt már megírtuk a Magyar Mezőgazdaságban, hogy a 7 millió lelket számláló Szerbiában 4709 települést tartanak nyilván. A demográfusok már akkor kimondták, hogyha a népességcsökkenést nem sikerül megállítani, akkor 15 éven belül a települések egynegyede, mintegy 1200 szerbiai falu kihal: egyetlen lakójuk sem lesz.
Azóta tovább romlott a helyzet. A népességfogyás okai az alacsony születésszám és az elvándorlás. A falvakban kevés a fiatalok által elfogadhatónak tartott munkalehetőség, ezért az ott élők, főként a fiatalok, a könnyebb megélhetés reményében külföldre vándorolnak, jobb esetben valamelyik szerbiai nagyvárosban keresik a boldogulást. Ez van.
A térség többi országában sem jobb a helyzet. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint naponta 139-en, éves szinten pedig 51 ezren hagyják el Szerbiát…
Kiszámítható gazdálkodási feltételekre van szükség
A falun maradáshoz azonban nem elegendő az ingyen porta vagy ház, ennél sokkal többre van szükség.
Azonban ha figyelembe vesszük, hogy a szűk 7 millió lelket számláló Szerbia éves költségvetése hat és félszer kisebb, mint a 10 milliós Magyarországé, akkor kiderül, hogy az agrárkasszának korlátozottak a lehetőségei.
Másrészt EU-s források csak kis mértékben állnak az ország rendelkezésre, lévén, hogy Szerbia hetedik éve még mindig csak tagjelöltként várhatja a csatlakozást. Ebből egyértelműen következik, hogy a belgrádi kormány nem lesz képes csodákra. Ettől függetlenül, lehetőségeihez mérten, igyekszik, és dicséretes, ahogy segíti a mezőgazdasági termelőket.
Nem fog menni utánpótlás nélkül
Mindennek a szerb kormány is tudatában van, ezért lehetőségeit felmérve úgy döntött, hogy az első gyerek születését követően 101 598 dináros (kb. 300 ezer forintos) egyszeri támogatást ad a gyermeket vállaló családoknak.
Azok a házaspárok, akik harmadik gyereket is vállalnak, 1 463 012 dináros (kb. 4,316 millió forintos) támogatásban részesülnek. Ezt a pénzt 120 részletben kapják meg, vagyis 10 éven át bő 100 euró érkezik a folyószámlájukra – havonta. A negyedik gyerek után már 2 194 518 dinár (6,474 millió forint) jár, ugyancsak 120 havi részletben. Tehát a negyedik csemete után 154 euró körüli állami támogatás érkezik havonta, 10 éven át. Szerbiai körülmények között ez mindenképpen jelentős segítség a családoknak.
Csakhogy az a gond, hogy a fiatalok többsége számára még így is vonzóbb a külföldi munkavállalás – gyerek nélkül. Többségük ugyanis egyszerűen jobb és kényelmesebb életre vágyik, ami minél kevesebb áldozattal jár. A nettó 550 eurós szerbiai átlagbérből ez szerintük nem megvalósítható.
Igazából az jelent biztonságot, ha a földművelés mellett van egy kis háztáji gyümölcs- vagy szőlőültetvény, ha az ólban vagy istállóban van néhány disznó, birka, tizenegynéhány baromfi vagy nyúl. Így „össze lehet kötni a két végét”, ahogy faluhelyen mondani szokás.
A mostani gazdasági lehetőségek
Annak illusztrálására, hogy minden viszonylagos a mezőgazdaságban – Szerbiában is –, álljon itt három példa. Abból, hogy az utóbbi években átlagosan 2 ezer dináros napszámot kaptak az idénymunkások, most meg 5 ezer dinárt, közel 15 ezer forintot kínálnak nekik szállással és teljes ellátással, első látásra azt olvasná ki az ember, hogy Szerbiában jelentősen javult a gazdasági helyzet.
Egy másik eset: az állattenyésztők azt mondják, legalább száz juhot kell tartani ahhoz, hogy kifizetődő legyen. Ennyi állathoz már juhászt is kell fogadni. De erre sincs elég önkéntes, aki havi 500 euróért, szállásért és teljes ellátásért vállalná a szolgálatot.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a mezőgazdasági termelés mennyire ki van szolgáltatva az időjárás viszontagságainak – a tavaszi fagyok miatt idén például legfeljebb kóstolnivalót terem a kajszi –-, ebből az következik, hogy csak kétféle ember rendezkedik be mezőgazdasági termelésre. Az egyik, aki sok földdel rendelkezik, amiből viszonylag kényelmesen megél. A másik, aki viszonylag igénytelen, és megszállottként vállalja a falusi életmódot, és megnyugvásként éli meg a több lábon állásra alapozott gazdálkodást.
És ez nem csak Szerbiában van így.
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
