Back to top

Hol fáj legjobban a rovarcsípés, és melyikük a bajnok a fájdalomokozásban?

Némely kutatók a tudomány kedvéért szívesen vetik alá magukat kínzásoknak. Így derült ki az is, melyik testrészünk a legérzékenyebb a csípésre.

Szerencsétlen nap volt az, amikor Dr. Justin Schmidt biciklizni indult. "Kifulladtam, kitátottam a a szám, egy átkozott méh berepült, és megcsípte a nyelvemet" - emlékszik vissza. A földre zuhant, és a fájdalomtól összegörnyedt. Később úgy írta le az átélt fájdalmat, hogy "azonnali, szörnyű, vakító és kimerítő volt. 10 percig alig kaptam levegőt.”

Nem ez a legrosszabb csípés, aminek egy ember ki lehet téve. A fájdalom intenzitása mégis meglepte Dr. Schmidtet. Ez azért érdekes, mert entomológiával, azaz rovartannal foglalkozik az Arizonai Egyetemen, és nagyon jól tudja, mi a fájdalom - több mint ezerszer csípték már meg méhek, darazsak és hangyák.

A kutatók minden testrészükön kipróbálták a csípéseket

Dr. Justin Schmidt a tudományos világban a csípő rovarok úgynevezett Schmidt-féle fájdalomskála megalkotásával vált híressé: ez egy négyfokozatú osztályozás, amelyet a rovarcsípés utáni fájdalom összehasonlítására használnak.

A tudós szokatlan csípési kísérlete

Az egymást követő fokozatok leírása egy kicsit úgy hangzik, mintha egy skót whisky-szakértő kissé költői jegyzeteiből vették volna ki: például a Polistes annularis darázs harapása a hármas fokozatba sorolható, és úgy jellemzik, hogy "harapós és égető érzés, amely keserűségbe megy át".

Normális körülmények között a kutató észre sem venné, hogy egy méh megcsípte, ez ugyanis a skálája szerinti kettes fokozatba tartozik, és jellemzése szerint „unalmas."

De minden megváltozott, amikor a nyelvét csípte meg a méh. Rájött, hogy a testnek az a helye, ahol a csípés megtörténik, meghatározó. Ezért amikor néhány évvel ezelőtt egy Michael Smith nevű doktorandusz felkereste őt, és felajánlotta, hogy megcsípetheti az egész testét, hogy egyfajta fájdalomtérképet készítsen, Dr. Schmidtnek már voltak tanácsai a csípések helyét illetően: "Csak semmi ne csípje a szemed, fiam, mert megvakulhatsz."

Smith, aki méhbiológiát tanul, úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne összehasonlítani az eredményeit a méhészek tapasztalataival. Igaz, tisztában voltak azzal, hogy a különböző testrészek csípéseiből származó fájdalom más és más, de korábban senki sem volt hajlandó ezt szisztematikusan mérni.

Az egyének azonos fájdalomintenzitást észlelnek-e a test ugyanazon részein? Miért fájdalmasabbak egyes csípések, mint mások? "Valakinek meg kellett tennie, hogy válasz legyen a kérdésekre. Tudósként úgy döntöttem, hogy én magam fogom megcsinálni. A kíváncsiság sarkallt cselekvésre" - magyarázta Smith.

A méhészek nem véletlenül védik a testüket

A rovarcsípések legérzékenyebb testrészei

A fájdalom tudományos vizsgálata mindig is nehéz volt, mert a fájdalom mérése nagy kihívást jelent számunkra. Például, még ha mindannyian egyetértünk is abban, hogy a tűszúrás jobban fáj, mint a gumiszalaggal való csípés, még mindig nyitott kérdés, hogy mennyivel fájdalmasabb.

Smith egy 10 pontos skálát használt a különböző testtájak csípéseinek osztályozására. Szigorúan ragaszkodott saját szúrási rendszeréhez, és minden kísérletet kizárólag saját magán végzett (így legalább elkerülhette a különböző kísérleti alanyok érzéseinek szubjektivitásából adódó értékelési különbségek problémáját). Az általa 5-ösként kezelt alkarcsípést vette viszonyítási pontnak. Minden nap, a kezelés elején és végén megengedte, hogy az alkarján megcsípjék, hogy felidézze a fájdalom intenzitását. A kutató 24 pontot jelölt ki a testén, majd hagyta, hogy a méhek szisztematikusan, a feje búbjától a lábujjaiig haladva megcsípjék. Még a legérzékenyebb helyeket sem habozott megsebezni: a mellbimbót, a herezacskót vagy a péniszt.

Két helyet talált a testen, ahol a csípés a legsúlyosabb fájdalmat okozta: az orrlyukakat a felső ajakkal és a péniszt.

Ezeken a területeken a bőr rendkívül vékony, ami lehetővé teszi, hogy a fullánk mélyebbre hatoljon, és a felszabaduló méreg számtalan idegvégződéssel érintkezzen. A kutatónak az orrcsípéssel kapcsolatban vannak a legrosszabb emlékei. A tanulmányban úgy írta le az orrlyukcsípés okozta fájdalmat, hogy az "rendkívül heves, azonnali tüsszögést, könnyezést és jelentős mennyiségű váladék termelődését okozza".

Melyik csípés rosszabb - a hangyák vagy a méhek?

Michael Smith osztályozása a legérzékenyebb testrészekről, valamint Dr. Justin Schmidt fájdalomskálája lehetővé teszi számunkra, hogy a legrosszabb csípési forgatókönyveket is figyelembe vegyük. Ez felvet egy másik kérdést: melyik rovarcsípés és a test mely részén okozza a legnagyobb szenvedést?

A pici Paraponera clavata, azaz a 24 órás hangya a fájdalomokozás bajnoka

Mindkét kutató egyetértett abban, hogy a Paraponera clavata, köznapi nevén a 24 órás hangya orrcsípésének kell a lista élén állnia.

Dr. Schmidt ezt a fájdalmat úgy írta le, mintha "izzó parázson járnánk úgy, hogy három hüvelykes szögek vannak a sarkunkba verve".

Ennek az az oka, hogy ezek a Dél-Amerika esőerdőiben élő hangyák egy különösen kellemetlen kémiai vegyületet, a poneratoxint használják a fájdalom okozására. Ez egy kis peptid, amely nem engedi bezáródni azokat a molekuláris ajtókat, amelyek normális esetben elvágnák az idegsejteket a fájdalom impulzusoktól. Az érintett idegsejtek órákon át az állandó, tartós fájdalom üzenetét közvetítik. Ez csak egy a rovarok által az evolúció során kifejlesztett méreghasználati módszerek közül, de az egyik leghatékonyabb, ha fájdalom okozásáról van szó.

És pontosan ez a célja a 24 órás hangyának. Sok kígyóval és más állattal ellentétben, amelyek mérget fecskendeznek be, hogy megöljék zsákmányukat, a hangya csak önvédelemből csíp, méghozzá sikeresen. Az a lény, amelyik egyszer keresztezte a hangya útját, valószínűleg nem teszi ezt újra.

Smith és Dr. Schmidt is úgy vélik, hogy a sok fájdalom ellenére, amin keresztülmentek, megérte a tudományos kísérlet. - Méhekkel dolgozom, mindig is ez volt az álmom" - érvel Smith. Dr. Schmidt ezzel szemben azt állítja: - A szúrós rovar-ember kapcsolat valójában rólunk szól. Ez pszichológiai hadviselés, és a rovarok vannak fölényben.

Forrás: 
magyarmezogazdasag/focus.pl

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.