A kölyökkutyák az emberéhez hasonló szociális készségekkel születnek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kommunikáljanak az emberekkel – derült ki egy tanulmányból.
A tanulmányba 117 alomból összesen 375 nyolchetes kölyökkutyát (98 Labrador Retrievert, 23 Golden Retrievert és 254 Labrador-Golden keresztezést) vontak be, akikből szolgálati kutyák lettek volna. A vizsgálatot megelőzően egyik kölyöknek sem volt része sok személyes interakcióban az emberekkel, így a kutatók megvizsgálhatták, hogy az örökölt gének magyarázzák-e a kutyák viselkedésében és képességeiben mutatkozó különbségeket. A kölykök mindegyike sikeresen teljesítette a négy feladat közül legalább az egyiket, amikor egy ember által mutatott tárgyat kellett visszaszerezniük, még akkor is, ha a szagot elfedték a teszt során.
A tanulmány vezetőszerzője, Dr. Emily Bray, az Arizonai Egyetem Antropológiai tanszékének posztdoktori munkatársa szerint a tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a kutyák biológiailag felkészültek az emberekkel való kommunikációra. A teszt azonban csak akkor működött, ha az emberek magas hangon beszélve kezdeményezték az interakciót, ellenben a kontrolltesztek során, ahol nem volt irányítás, a kutyák nem néztek az emberekre válaszért, amikor egy ételt dobozba zártak.
A Current Biology című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a kölyökkutyák genetikája több mint 40 százalékban felel a kutyák szociális képességei közötti eltérésekért.
„Kimutattuk, hogy a kölyökkutyák nagyon fiatal koruktól kezdve már az emberrel való kiterjedt tapasztalatszerzést megelőzően viszonozzák a tekintetet, és sikeresen használják az emberek által adott információkat. Például még azelőtt, hogy a kölykök elhagynák alomtestvéreiket, hogy újdonsült gazdáikkal éljenek, a legtöbbjük képes megtalálni az elrejtett táplálékot, ha követik az emberek irányító mozdulatait az adott hely felé” – mondta Dr. Bray. Hozzátette, hogy
ami azt jelenti, hogy ezek a képességek nagy szelekciós potenciállal rendelkeznek.
„Eredményeink tehát a háziasítás történetének egyik fontos részletére mutathatnak rá, miszerint a saját fajunkkal való kommunikációra hajlamos állatokat szelektálhatták a kutyák elődeiként számon tartott farkas populációkból.”
A tanulmány társszerzője, Evan MacLean, az Arizonai Egyetem munkatársa elmondta: „az emberek már régóta érdeklődnek a kutyák kommunikációs képességei iránt, de mindig is vita tárgya volt, hogy ez inkább a kutyák biológiájához vagy az emberekkel való együttélés során kialakult, egyfajta tanult képesség. A kutatás során arra a következtetésre jutottunk, hogy létezik egy genetikai összetevő, ami ezért a viselkedésért felel.”