Dr. Szinay Attila, az Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára az ünnepélyes átadón elmondta, Dmitry Dubitskiy kutatásainak, felajánlásának köszönhetően a magyar történelem egy darabja tér vissza az agrártárcához. Hozzátette, Edvi Illés Aladár festménye allegorikusan tükrözi az Agrárminisztérium hagyománytiszteletre épülő vidékpolitikáját, hiszen a tárca az Európai Uniós irányelvekkel összhangban a legmodernebb technológiák alkalmazása, a precíziós gazdálkodás térnyerése és az agrárdigitalizáció mellett is nagy gondot fordít a magyar táj arculatának, az ország természeti kincseinek megőrzésére.
Dr. Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója kiemelte, több szempontból is ünnepélyes ez az alkalom, egyrészt mert a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár idén ünnepli alapításának 125. évfordulóját, másrészt ma egy fontos ajándékozás helyszíne lehet. A főigazgató köszönetét és elismerését fejezte ki Dmitry Dubitskiy-nek, aki adományával, példaértékű nagylelkűségével egy régi hagyományt keltett életre. A főigazgató elmondta azt is, hogy az Agrárminisztériumnak ajándékozott festmény a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főépületének Kistanácstermét fogja díszíteni.
Dubitskiy műgyűjtő elmondta, a festményt, amit ma az Agrárminisztérium számára ajándékozott Ausztriában vásárolta meg.
Kitért arra is, hogy a hét évvel ezelőtt indított Hazatérés című projektjében arra vállalkozott, hogy a külföldön található magyar festőművészek alkotásait megvásárolja és azokat közgyűjteményeknek, magán- és állami szervezeteknek ajándékozza. Nemcsak a festmények hazatérést tartja feladatának, de azt is, hogy a magyar festők műremekei ne a magángyűjteményemben vagy más privát galériákban legyenek őrizve, hanem elérhetővé váljanak a nagyközönség számára.
Imre Zoltán kultúraantropológus, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár gyűjteményi főosztályvezetője elmondta, Edvi Illés Aladár 1888 és 1893 között a budapesti mintarajziskolában kezdte tanulmányait Greguss Jánosnál és Székely Bertalannál. 1893–tól 1895-ig a párizsi Julian Akadémián tanult, ahol a világ legfontosabb képzőművészei is, köztük Henri Matisse és André Derain. 1903-tól 1935-ig oktatott a Képzőművészeti Főiskolán, képeivel 1891-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban.
A kultúraantropológus kiemelte, a festőművész belföldi és külföldi sikereit elsősorban gondosan kidolgozott akvarelljeinek köszönhette, művei közül többen is felfedezhetők angliai, olaszországi, törökországi, erdélyi és hollandiai utazási élményeinek hatása. Dolgozott a nagybányai, a kecskeméti, a szentendrei és a budapesti művésztelepeken is. Munkái többnyire posztimpresszionista jellegű tájképek és csendéletek.