Back to top

Vajon hús-e a laborhús és mi a helyzet a vegán kolbásszal?

Bár jelen pillanatban a húsok – hagyományos húshelyettesítők – új típusú húshelyettesítők piaca évente 350, 10, illetve 2 millió tonna a világon, mégis az utóbbiakra kivételesen nagy médiafigyelem hárul és befolyásos tőkéscsoportok sokat fektettek ebbe az ágazatba.

MMG – Direkt | Vajon hús-e a laborhús és mi a helyzet a vegán kolbásszal? | Éder Tamás, Hússzövetség

A hagyományos húsipar egyelőre főként az elnevezéseket igyekszik megvédeni, bár már vannak gyártók, akik „úsznak az árral” és a régi, hústermékekhez kötődő márkanév alatt vegán készítményeket is piacra dobtak. Hazánkban azonban egyelőre a fogyasztói ízlés kitart a hagyományos húsok és húskészítmények mellett.

Mitől hús a hús és hús-e a műhús? Elsőként erre a kérdésre kereste a választ húsevők, vegán vagy vegetáriánus étrendet fogyasztók figyelmére egyaránt érdemes beszélgetésünk, melyben Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke arról is mesélt, hogyan próbálják a gyártók megvédeni a hústermékek nevét a vega nevektől és arról is, hogyan befolyásolja az állat- a környezet- és az egészségvédelem a húspiac alakulását.

Mitől mű a műhús?

A műhús nem hús. A húsiparosok állápontja egyértelműen az, hogy azok az alternatív fehérjekészítmények, amelyek önmagukat egyfajta húshelyettesítőként kívánják feltüntetni, nem húsok, hanem zömében növényi eredetű fehérjekészítmények.

Az új típusú alternatív fehérje-termékcsoportnak több kategóriája van.

Ezek közül az elmúlt időszakban a médiában a leginkább figyelmet a növényi eredetű fehérjéket kivonó és ezeket mindenféle adalékanyagokkal darálthús-szerű formátumba hozó termékek kaptak, amelyek egyértelműen növényi alapú termékek.

Tény, hogy előrehaladott kísérletek zajlanak a sejtalapú, sejtsokszorozás keretei között létrehozott, már a húshoz valóban közelebb álló dologgal, hisz alapvetően egy állati eredetű sejtből különböző tápfolyadékokon ennek a sejtnek a sokszorozódását érik el, és ezáltal valóban hússejtből keletkezik több hús. Itt már valószínűleg, ha ez a dolog élesre fordul, és nagy mennyiségben piacra kerül, már kicsit bonyolultabb lesz a nevezéktannal kapcsolatos vitánk. Vita már most is van, de az valóban közelebb lesz a húshoz.

Ennek a két termékcsoportnak az elkülönítése azt gondolom, hogy nagyon fontos.

A fogyasztók felé is egyértelműsíteni kell, hogy melyik miből és hogyan készül! Azon termékek, amelyek ma kaphatók – nem nagymennyiségben egyébként –, alapvetően növényi eredetű alternatív fehérjekészítmények.

Azt gondolom, mindenkiben él egy kép arról, hogy mi a hús, de ténylegesen mit nevezünk húsnak?

A hús az állati eredetű fehérjeforrás. Tehát a hús az, amit négylábú, kétlábú állatból hagyományos vágás és feldolgozás keretei között nyerünk ki. Ennél pontosabb a tudományos és az élelmiszerkönyvi megfogalmazás, de azt gondolom, hogy ez a legegyszerűbb és ez az, amit egyébként a húsipar szeretne tartósan megvédeni vagyis azt szeretnénk elérni, hogy

valóban állati eredetű természetes körülmények között felnevelt állatokból származó húsokat nevezhetnénk húsnak,

illetve a húskészítmények esetében is ragaszkodnánk ahhoz hogy a konzervatív megnevezés mögött a hagyományos termékeket találjon az ember, és ne adjunk arra lehetőséget, hogy a húskészítmények neveit elorozzák olyan készítmények, amelyek alapvetően soha nem láttak állati eredetű fehérjét.

Azt is mondhatnánk, hogy ez a „harc” a megnevezések szintjén zajlik.

A vita itt látványos, igen, Helyezzük képbe a nézőket: a világon évi 350 millió tonna körüli húst állítanak elő. Ehhez képest azok a húshelyettesítő fehérjekészítmények, amelyek között nagyon sok már régi dolog, tehát hagyományos, mint például a tofu, és különböző más babdarálékok. Ezek játszanak érdemi szerepet ezen a 350 millió tonnán túl, de a teljes részesedésük nem éri el a 10 millió tonnát. Tehát itt a 10 áll szemben a 350-nel és hogyha tovább bontom, és megnézem az új típusú alternatív fehérjekészítményeket, tehát ami nem tofu és nem és nem babdarálék, hanem új típusú fehérjeizolátumokból és bonyolult sok összetevős készítmények, ezeknek ma a részesedésük nem éri el a 2 millió tonnát.

Tehát itt azért egy nagyon-nagyon kicsi réspiacról beszélünk.

Tény az, hogy nagyon sokat beszélünk róla. Köszönhetően annak, hogy a médiaelit is érdeklődik ez iránt a dolog iránt, illetve köszönhetően annak, hogy ebbe az alternatívfehérje-bizniszbe nagyon komoly, nagy befolyású tőkéscsoportok fektettek be jelentős pénzeket, akiknek nyilván az az érdekük, hogy erről a dologról sokszor, bőven legyen beszélgetés, hogy minél előbb minél nagyobb piaci területet nyerjenek.

A másik, hogy igen, zajlik egy határozott, kemény vita arról, hogy a hagyományos húskészítmény-nevezék alkalmazható-e ezen alternatív készítmények esetében. A hagyományos húsipar természetesen azt szeretné, hogyha kolbásznak, szaláminak és virslinek tartósan csak azokat a termékeket nevezhetnénk, amelyek valóban állati eredetű fehérjéből, húsból készültek.

Viszont hogyha ott vagyok én a vásárló, úgy néz ki az a termék, mint egy kolbász, akkor én a növényi eredetű kolbászt is kolbásznak fogom hívni.

Igen, itt a köznyelv és a szabályozási nyelv között valószínűleg tartósan lesz különbség. A Magyar Élelmiszerkönyv e tekintetben rendkívül szigorú.

Kolbásznak, szaláminak, virslinek és még sok minden határozott húskészítmény-névvel bíró termékcsoportnak egyértelmű a szabályozása.

Vagyis vegán kolbász nincsen! A Magyar Élelmiszerkönyv pontosan meghatározza, hogy a kolbász húsból készül.

Ennek ellenére a köznyelv nyilván ezzel a leegyszerűsített formával él, amit a húsipar nem néz nagy örömmel, küzd ellene, de igazából most a húsipari cégek többségének az a központi problémája, hogy hogyan védjük meg szabályozással tartósan ezeket a készítményneveket. Mert azért elég erős támadások vannak bizonyos vegetáriánus csoportok részéről, és bizony a vegaburger, meg vegapaté és hasonló elnevezések csak úgy repkednek. És ott, ahol nincs a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti szigorú szabályozás, bizony megjelentek olyan termékek, nem elsősorban Magyarországon, hanem főleg Nyugat-Európában, amelyek húskészítményre utaló nevet használnak, noha növényi alapúak.

Húsipar – van, aki úszik az árral

El kell azért azt is mondanom, hogy a húsipar hozzáállása sem egységes a világon ehhez a kérdéskörhöz. Európán belül is, egyes országokon belül is vannak eltérő viselkedési normák a cégek részéről, de azért nagyon érdekes különbséget lehet felfedezni az országok között.

A dél-európai húsipar hagyományosan nagyon konzervatívan áll ehhez a dologhoz.

Ott a cégek többsége azt az álláspontot képviseli, hogy a húskészítmény húsból van, és minden egyéb alternatív valamit nevezzék annak, zöldségkészítménynek, zöldségrudacskának, vagy aminek akarják, és ne is tegyék azokra a polcokra, ahol a húskészítmények vannak, sőt még a környékre se.

Ugyanakkor Nyugat- és Észak-Európa egyes, Európában meghatározó országainak húsipara bizony úgy döntött, hogy ha fogyasztói igény van erre a dologra, előbb-utóbb valaki gyártani fogja, akkor csináljuk mi is! És ők már akkor jobban elfogadják, hogy az ő általuk előállított alternatív készítmények, hadd kapjanak szintén húskészítményre utaló nevezéktant. Tehát ilyen értelemben nem egységes a húsipar, de a többségi álláspont egyértelműen az, hogy meg kell védeni a hagyományos húskészítmény-neveket, de vannak olyan cégek, és vannak olyan országok, ahol a többségi álláspont nem ez.

Nagyon érdekes, hogy Magyarországon is van olyan komoly, nagy múltú húsipari cég, amelyik az elmúlt évek során vegán készítményekkel jelentkezett,

és a hagyományos húskészítmény-márkanév alatt, megfelelően jelölve, hogy ez egy növényi eredetű készítmény, de bizony piacra jött és vizsgálja a fogyasztói igényeket, hogy mit lehet elérni.

De ismétlem, ez még egy rendkívül iciri-piciri szegmense a húspiacnak, és az az igazság, ezekkel az alternatív készítményekkel kapcsolatban a legoptimistább becslések sem jeleznek egy-két százaléknyi piaci részesedésnél nagyobbat 2025-ben a világon.

Állatvédelem és húsfogyasztás

Mert még nem jött el ezeknek az ideje. De azt gondolom, és talán az is lehet az oka annak, hogy Európa északi és déli fele máshogy gondolkodik, hogy az északi felében az állatvédelem és főleg az állatvédelem állatjogi értelmezése erősebb. Az állatok jogait erősen az emberek jogaihoz közelítik, így ott toleránsabbak az elnevezésekkel.

Igen. Ön akkor most itt elterelt bennünket kicsit abba az irányba, hogy nézzük meg, hogy a kereslet miért alakult ki ezen termékek iránt. Ennek több eredője van. Az elsők az ön által is említett etikai kérdések, amelyek zömében állatjóléti kérdések.

Vannak olyan fogyasztói rétegek, amelyek alapvetően az állatokkal kapcsolatos ilyen típusú profitorientált tevékenységet ítélik el alapjaiban, és azért azt mondják, hogy ők nem hajlandók ilyet fogyasztani.

Vannak olyanok, akik környezeti lábnyom tekintetében vizsgálják ezt a kérdést. Tudjuk jól, ez tényszerű, hogy a húsoknak, különösen a marhahúsnak, a környezeti lábnyoma különböző okok miatt lényegesen nagyobb, mint az alternatív készítményeknek. De például azt hozzá kell tennem, hogy egy kiló mandulának az előállításához szükséges vízigény az a marhahús kivételével minden másik hús vízigényénél sokkal-sokkal nagyobb. Tehát itt is összekeverednek bizonyos elképzelések. Tehát vannak, akik bizonyos környezetvédelmi megfontolásból fordulnak el részben vagy teljesen a húsfogyasztástól.

És van egy harmadik csoport, amelyik egészségügyi megfontolásból gondolja úgy, el kell fordulnia. Én egyébként mind a háromban érzek bizonyos problémát. Egyrészt az állatjóléti kérdőjelekkel kapcsolatban azt gondolom, hogy a társadalom nagyon szigorú követelményeket állított Európában az állattenyésztők elé az elmúlt évtizedekben.

Tehát itt azért nem olyan körülmények közt gazdálkodnak ma már az állattartók, mint gazdálkodtak 10-15-20 évvel ezelőtt,

és meggyőződésem, hogy ezek a szabályok tovább fognak szigorodni és az állatjólét még inkább a piacszabályozás, a termelésszabályozásnak középpontjába fog kerülni. Úgyhogy azt gondolom, tényleg csak a legmilitánsabb etikai megközelítés az, ami néhány év múlva elfogadható alapot ad arra valakinek, hogy nem eszik húst, mert ő nem fogadja el, hogy valamit leöljenek azért, hogy ő egyen. De ez egy etikai kérdés és istennek hála a nagy többség még nem így gondolja.

Fotó: pixabay.com

Ráadásul ugye az állattenyésztőnek az az alapvető érdeke, hogy az állata minél jobb életet éljen, mert annál jobban termel.

Így van. Hatékonyabb az előállítás, és azt is mondják, annál finomabb a húsa egyébként.

A környezetvédelmi szempontoknál is sok kérdőjel merül föl, elég nehezen alakítjuk ki azokat a pontos ökológiailábnyom-számításokat, amelyek összehasonlíthatóvá teszik a párizsit az alternatívfehérje-készítménnyel. Különösen igaz lesz ez majd akkor, hogyha ezek a sejtalapú, laboratóriumi húsok is bejönnek esetleg a piacra, hiszen ott

magának az előállításnak a mesterséges körülményei azért valószínűleg jelentős ökológiai lábnyommal bírnak, hiszen itt hűtött-fűtött, világított, ördög tudja miféle laboratóriumokban kell növelgetni azt a hússzerű valamit,

azt a sejtburjánzást, és ennek jelentős energiaigénye van. Tehát itt is vannak kérdőjelek abban, hogy jó-e a megközelítés.

Egészség és húsfogyasztás

A harmadik pedig az egészségügyi megközelítés. Nagyon sokan döntöttek úgy Nyugat-Európában az elmúlt időszakban, hogy a különböző orvosi szakvéleményekre válaszul csökkentik vagy megszüntetik teljesen a húsfogyasztást. Azon orvosi szakvéleményeket nem vitatja senki, hogy a túlzott vöröshús-fogyasztás bizonyos kockázatokat egyértelműen rejt önmagában. Ez így van. De nagyon fontos a túlzott. Márpedig Magyarországon az átlagos fogyasztási tendenciákat nézve túlzott húsfogyasztásról nem nagyon beszélhetünk.

Magyarországon az egy főre jutó húsfogyasztás valahol 60 és 70 kiló között van.

Ez az európai uniós átlag körül alakul vagy az alatt van egy picit, messze-messze leszakadva azon országoktól, ahol a kutatók, tudósok a túlzott fogyasztásból fakadó egészségügyi problémákat fölmérték. Az Egyesült Államokban 100 kiló körül van az egy főre jutó húsfogyasztás, Dél-Amerika hagyományosan nagy húsevő országaiban szintén hatalmas egy főre vetített húsfogyasztással találjuk magunkat szemben. Ez Magyarországon nem jellemző. Sőt, hozzáteszem, Magyarországon ma még vannak sajnos olyan rétegek, a jövedelmi decilisek legalsóbb rétegei, akik nem fogyasztják el az egészséges, kiegyensúlyozott étrendben szükséges átlagos húsmennyiséget. Tehát itt ez az egészségességi megközelítés is megkérdőjelezhető, nem beszélve arról, hogy szintén kutatásiok bizonyítják, hogy a húsok, húskészítmények, állati eredetű fehérjék kivonása a táplálkozásból potenciálisan szintén súlyos élettani következményekkel járhat. Úgyhogy itt azért nagyon kell vigyázni.

Főleg a gyerekeknél.

Főleg a gyerekeknél, így van.

Az szerintem nagyfokú felelőtlenség, hogyha valaki a saját felnőtt okoskodásából kiindulva a gyermekeitől megvonja a húsokat és a tejkészítményeket is és alternatív dolgokkal próbálja meg pótolni.

Ennek potenciálisan a gyermek későbbi fejlődési időszakára negatív következményei lehetnek.

Az egészséghez kapcsolódik az is, hogy ezek a laborban, sejtburjánzással tenyésztett „húsok” az én számomra nem tűnnek úgy, mint amik biztosan egészségesek.

Ezt ma még nem tudjuk megítélni. Nyilván, mint a húsiparosok képviselője nekem is azt kell mondanom, hogy ezek biztos, hogy nem egészségesek. De az az igazság, hogy egyrészt ezek még nincsenek a piacon, tehát itt előrehaladott kutatások vannak, másrészt eddig senki nem vizsgálta ezeknek az ilyen típusú élettani hatását. Húsiparosként, még ha az ember konzervatív is, el kell fogadni, hogy a tudomány fejlődése nem áll meg. És lesznek olyanok, akik újabb és újabb dolgokkal próbálnak minket elvarázsolni a következő évtizedekben.

A kérdés az, hogy a társadalom mennyire lesz erre nyitott.

Azt kell mondanom - picit számunkra kedvező -, hogy a magyar társadalom e tekintetben eléggé konzervatívnak tűnik. Egyébként az étkezési szokásaikat általában nehezen változtatják társadalmak, tehát az étkezési szokások nem változnak egyik évről a másikra, de a magyar társadalom hagyományos, konzervatív hozzáállása az étkezési szokásaihoz nagyon jellemző, és a magyar ember szereti a kolbászt, a párizsit, a virslit és úgy szereti, ahogy van, és ahogy volt. Úgyhogy ilyen értelemben én egy picit talán optimista vagyok. Lehet, hogy Nyugat-Európában gyorsabban tért nyernek ezek az alternatív fehérjekészítmények, de én azt gondolom, hogy Magyarországon, ha lesz is ilyen, lassabb folyamatra kell számítani.

Nagyon jó példa, amikor tavaly az első covid-hullám idején vásárlási hisztériák voltak.

Kétszer-háromszor volt ilyen, és ezek közül az egyik a húsokat is érintette. Tehát amikor kiderült, hogy otthon kell maradni gyereknek, apának, és mindenkinek otthon kell főzni, hirtelen úgy érezte mindenki, hogy jaj, mi lesz, ha nem lesz kaja a jövő héten, és bizonyos termékekből kifosztották az üzleteket. Én akkor rendszeresen késő délután vagy kora este elmentem üzletekbe, és azzal szembesültem, hogy valóban a hűtőpultokból a húsok teljesen eltűntek, legyen az baromfi, sertés, marha, valamennyi halat mindig találtam, és majdnem teli polcokat találtam az alternatív fehérjekészítményes résznél. Tehát a kritikus esetekben sem fordult oda egyelőre a magyar fogyasztó, ami azt jelzi, hogy azért a magyar társadalom egyelőre olyan nagyon nem érdeklődik ezek iránt a termékek kiránt.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A „H”-s csikók éve

Az idén harminckét nóniusz és hat sportlócsikó született a Mátai Ménesnél. Ottjártunkkor már csak a Talizmán nevű anyakanca ellését várták, a többi a csikókkal együtt a jó időnek köszönhetően a szabad levegőn élvezhette a napfényt.

Év végére lelassul Kína szójabab-importja

Kína szójababimportja az idei első féléves rekordmennyiséghez képest meredeken lassulni fog év végére. Ez a tendencia szembemegy a legnagyobb globális szójavásárló tartós növekedésre vonatkozó várakozásokkal, valamint a piaci hangulatot is rontja.

Csapás a spanyol élelmiszer hamisítókra – 120-an börtönben

A spanyol Civil Gárda 120 személyt vett őrizetbe az OPSON X élelmiszer-hamisítás elleni nemzetközi művelet részeként végrehajtott 16 akció során - közölte a gárda főigazgatósága.

Fazékba szánták, finom a húsa, de mégse esszük

Redkívül népszerű díszbaromfi a brahma, amelynek egy-egy tetszetős kakasáért akár 500 eurót is elkérnek. A nagy vágósúlyú fajtát a háziasszonyok kedvére tenyésztették ki, ám napjainkban alig akad, aki serpenyőbe szánva tartja. Tetszetős megjelenése, változatos színei, dús tollazata miatt, inkább a baromfiudvar éke.

Brit férfi a birkanyírás új világrekordere

Új világrekordot állított fel egy brit férfi, aki kilenc óra alatt 872 bárányt nyírt meg a cornwalli Trefrank farmon.

Júniusban 7,1 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom Csehországban

Júniusban éves összehasonlításban 7,1 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom Csehországban – közölte a Cseh Statisztikai Hivatal csütörtökön Prágában.

Vékonyabb termékcsomagolás a fenntarthatóság jegyében

A Ferrero a beszállítóikkal együttműködve egy vékonyabb csomagolóanyagot fejlesztett ki, amely a szabványos fóliákhoz képest mintegy 20%-os csökkenést eredményez a műanyagfelhasználásban. Az új anyagot 2022-től vezetik be a kiválasztott termékeknél. Eleinte körülbelül 550 tonna anyagfelhasználás csökkenését fog eredményezni évente, ami a korábbi csomagoláshoz képest közel1450 tonna CO2-kibocsátás csökkentését jelenti.

Címke jelzi a kolbászon, hogyan tartották az állatot

A Lidl állatjóléti címkével látja el a Metzgerfrisch márkanév alatt forgalmazott kolbászokat Svájcban. 2018-ban először a friss húsok kínálatában szerepelt a címke, most azonban további termékekre is kiterjesztik. Ezzel jelzik az ellátási láncban az állattartási előírások szintjét, valamint segítik a fogyasztókat a tudatos választásban.

Kiváló búzatermés, szomjazó kapásnövények

A magyar-szerb határtól délre nagyon száraz és meleg volt a nyárelő, ami kedvezett a kalászos gabonák és az olajrepce beérésének és betakarításának – viszont kis híján katasztrofális hatással volt a tavaszi vetésű haszonnövények fejlődésére nézve.

Alázat nélkül nincs eredmény

A magyar mezőgazdaság korosodó társadalmában egyre nagyobb hangsúlyt kap a generációváltás kérdése. Egyes gazdaságokban nincs, aki átvegye a cég vezetését, máshol az utódok mezőgazdasági érdeklődése hiányzik, de akadnak olyan szerencsés családi gazdaságok, ahol gördülékenyen zajlik a generációváltás. Így történt ez a Polyák családnál is, ahol egyértelmű volt, ki veszi át a gazdaság vezetését.