A magyar királyi földművelésügyi miniszter 1939-ben hozott egyik rendelete, a magyar tea minőségének és forgalmának szabályozása, valamint a kínai (orosz) tea hamisításának tilalmazása tárgyában rögzítette a magyar tea fogalmat, a felhasználható növényi drogok körét. A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) előírásai se irányelvei jelenleg nem definiálják a tea fogalmat. A korabeli jogszabályban nevezett „magyar tea” újjáélesztése bővíthetné a hazai gyógynövénytermelést, felhasználást.
A II. világháború következtében ellehetetlenült a teaimport. Pótlása a hazánkban vadon termő szederfajok (Rubus spp.) gyűjtött leveleinek felhasználásával történt.
Jelentős tömeget a magyar Planta tea készítésére használtak fel, amely kellemes élvezeti ital volt, illata, aromája a kínai tea benyomását keltette.
A nem terápiás céllal fogyasztott gyógynövényfajok megfelelő részeiből – tehát nem a teacserje felhasználásával – készített tea megnevezése: étkezési tea. A kiskereskedelmi forgalomban található gyógynövényteákat egyes gyártók a herbatea megnevezéssel illetik. A különböző növényfajok részeiből forrázással, főzéssel és áztatással készített teák (herbateák) fogyasztásának jelentős hagyománya van Magyarországon és külföldön, amely nem csupán fitoterápiás céllal történik, hanem a folyadékbevitel változatos eszközeként, azaz élelmiszerként is.
A meghatározás értelmében a magyar tea összetevőinek származási helye (termőhelye) Magyarország.
A magyar tea készítéséhez alap-, és járulékos anyagként felhasználható növényi drogokat is szabályozták. A tea rendelet előírásai szerint a magyar tea egy alapanyagból és legalább egy járulékos anyagból áll, azokat aprítva, egyenletes összekeveréssel kell előállítani.
A tea rendelet külön rögzítette a forgalomba hozható magyar teák három fő típusát.
– Az „M” jellegű magyar tea az erős zamatot (aromát) kedvelők részére készül és legalább 70 százalék borsos menta levelet tartalmaz.
-Az „R” jellegű magyar tea a fanyar ízt kedvelők számára való, legalább 70 százalék
szeder levelet tartalmaz.
-A „T” jellegű magyar tea édeskés zamatú, legalább 70 százalék hársfavirágot tartalmaz.
ilyenek voltak például az: akácvirág, bodzavirág, citromfű levél, szamócalevél, kamillavirág, ribiszkelevél, csipkebogyó – ezekből egy, vagy több lehetett a keverékben, fajonként 5 százalékot meghaladó mennyiségben.
Járulékos anyagként, 5 százalékot nem meghaladó mennyiségben többek között: cseresznyekocsány, borókabogyó, édeskömény, édesgyökér is lehetett a valamikori termékekben.
Bár magyar teát mar nem kaphatunk a boltokban, a régi leírás alapján könnyen összekeverhetjük és megkóstolhatjuk a hajdani M (Mentha), R (Rubus) azaz szederlevél alapú, és T (Tilia) azaz hársvirág alapú magyar teákat…
Felhasznált irodalom: Lakatos Márk és Herédi Éva: AZ ELFELEDETT „MAGYAR TEA” című tanulmánya
