0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Minden élet számít?

A „madárnaptárban” az április-augusztus közötti időszak a madárfióka-nevelést jelenti. Ezekben a hónapokban számos kérdéssel lehet találkozni az interneten, amelyek a talált madarakkal kapcsolatos teendőket érintik. Pláne napjainkban, amikor az állatvédelem virágkorát éli, és mindenki úgy érzi, kötelessége megmenteni ezeket az árvának tűnő, védtelen fiatal madarakat.

A helyzet azonban nem ilyen egyértelmű. Nem attól leszünk madárvédők, ha minden helyzetben, bármilyen körülmények között madarakat mentünk. Hiszen ilyenkor a természet törvényei ellen dolgozunk, vagyis beleszólunk a természet folyamataiba, aminek súlyos következményei lehetnek.

Meg kell érteni, hogy a ragadozóktól, betegségektől és a tapasztalatlanságból következett mortalitás a természeti folyamatok szerves része.

Nem véletlen tehát, hogy ezeknek a fajoknak a többsége évente többször költ, emellett akár évtizedekig is elélhetnek, emiatt a stabil állományuk fennmaradáshoz nincs szükség minden fióka megmentésére. Sőt!

Ha így tennénk, az drasztikus változást idézne elő a természetben: az állományrobbanás következtében elfogyna számukra a táplálék, kóros betegségek terjednének el, és az állomány magától összeomlana.

Felmérési és becslési adatok szerint, ha a településeken egyetlen fiókát sem mentenénk meg, azt nemhogy a teljes, de még a városi állomány sem érezné meg. A Magyar Madártani Egyesület 2019-ben összesítette és rendszerezte azt a leggyakoribb 45 fészkelő madárfajt hazánkban, amelyek a települések, vagy annak közvetlen közelében is fészkelnek (táblázat).

Ennek fényében felmerül a kérdés, vajon érdemes-e megmenteni ezeknek a fajoknak a fiókáit…

De a világ rengeteget változott, sokan szívügyüknek tekintik az állatvédelmet, illetve lelki megnyugvásuk kielégítéseképpen úgy érzik, minél több tollas csöppséget meg kell menteniük.

És ha már erre adjunk a fejünket, akkor azt hogyan tegyük?

A madármentés elsődleges pontja a helyzet felmérése.

Mérjük fel a környezetet, találunk-e a közelben fészket, vegyük figyelembe a madár korát, szemrevételezzük, szenved-e valamilyen sérüléstől.

Amennyiben a madár sérült, lépjen kapcsolatba a helyi nemzeti park őrszolgálatával, madármentőkkel, vagy állatkerttel. Ha nem találunk sérülést az állaton, saccoljuk meg, hogy csupasz, tokos, tollas vagy felnőtt egyedről van szó.

Ha a madár még nagyon apró, és látni lehet a közelben fészket, nyugodtan vissza tehetjük őt oda, viszont ha nincs fészek a közelben, egy kosárba tegyük bele az állatot, és lógassuk fel egy fára, így a szülei majd könnyebben megtalálják.

A tollas vagy felnőtt egyednél szintén fel kell mérni a közvetlen környezetet, hogy a madár veszélyben van-e. Ha igen, akkor próbáljuk bokrokhoz terelni, hogy ne vegyék észre a ragadozók, vagy ne tegyenek kárt bennük az autók. Erről egy részletesebb grafikont készített több madár- és állatvédelmi szervezet (kép), amelyet mindenki figyelmébe ajánlanék.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu