Back to top

A miniszter változott, a kihívások maradtak

Kétségtelen, hogy egy ország mezőgazdaságának fejlődésében nem a mindenkori kormány vagy az agrárminiszter személye a legfontosabb, hanem az agráriumban dolgozók, de gazdaságpolitikájuk komolyan befolyásolja az ágazat fejlődését. A szlovák kormányban személycsere történt az agrártárca élén – viszont a szlovákiai agrárium előtt álló kihívások és feladatok ugyanazok maradtak.

A régió országaiban alapvetően hasonló gondokkal küszködnek a gazdák, még ha vannak is eltérések, amelyek az agrárium rendszerváltozás utáni fejlődésének eltéréseiből erednek.

Szlovákiában az eredeti tulajdonosok kapták vissza a földterületeket, de az agrárium nem igazán vehetett részt az élelmiszeripar privatizációjában.

Így a nagy feldolgozóüzemek többsége idegen kézre került, és bezárt, mivel a befektetők zöme piacot akart venni. Ennek folyományaként épült le a speciális növények nagyobb hozzáadott értéket teremtő termesztése és az állattenyésztés. Ezzel a hazai élelmiszerek is visszaszorultak a boltokban. Azonkívül, mivel a nagy agrárvállatok és szövetkezetek lobbiereje mindig is erős volt, folyamatos birtokkoncentrációnak lehetünk tanúi.

Koncentrálódó birtokrendszer

Jelenleg mintegy 18,3 ezer földhasználó (agrárvállalat, gazda, kisgazda, gazdálkodó) kap területalapú támogatást Szlovákiában, mintegy 2,5 millió hektár mezőgazdasági terület után, amiből 1,4 millió ha szántó.

Harminckilenc százalékuk, vagyis valamivel többen, mint 7 ezren 5 hektárnál kisebb területet művelnek.

A kisgazdák által művelt 18 ezer hektárra az összes területalapú támogatásnak (330 millió eurónak) mindössze az 1 százaléka jut.

Ján Mičovský folyamatosan konfrontálódott a nagygazdaságokkal

A másik oldalon állnak azok a befektetők, akik akár több cégen keresztül is, jóval nagyobb terület után kapnak támogatást. A cégek 20 százaléka, a legnagyobbak viszik el a támogatások
94 százalékát.

Örökös vita tárgya, hogy vajon egészségesnek tekinthető-e, hogy ekkora a nagygazdaságok súlya a szlovák agráriumban.

Kétségtelen, hogy a nagyüzemi termesztés bizonyos terményeknél versenyelőnyt jelenthet a technológia miatt.

Másrészt, a volt szocialista kolhozrendszerből kialakuló struktúra mindmáig csak a nyersanyag-előállítás, a kis hozzáadott értéket képviselő termények felfuttatását szolgálja, és nem segíti a hazai agrárgazdaság potenciáljának kihasználását, sem az élelmiszer-önellátás elérését.

A hazai élelmiszerek visszaszorulása

Emiatt szinte törvényszerű volt, hogy a hazai élelmiszerek aránya visszaesett a szlovákiai boltokban, és ezt a folyamatot tovább rontotta a nagy üzletláncok által követett gyakorlat. Az ezredforduló után elszaporodó külföldi üzletláncoknak a még talpon maradt kisebb hazai feldolgozók, termelők nem tudtak megfelelő mennyiségű – és, tegyük hozzá, olykor megfelelő minőségű – árualapot biztosítani –, illetve nem bírták az árversenyt a dömpingárukkal és a támogatatott külföldi termékekkel.

Ezt a problémát már az előző kormányok is felismerték, és a koronavírus-járvány kezdetén felmerült szállítási és ellátási gondok még jobban rávilágítottak erre, már a társadalmi közbeszédben is.

Igaz, az ellátási zavarok gyorsan lecsengtek – az alapvető probléma viszont változatlanul megmaradt.

A hazai élelmiszerek 2017-ben szorultak vissza a legnagyobb mértékben. A Szlovák Élelmiszeripari Kamara felmérése szerint abban az évben a szlovákiai élelmiszerboltok kínálatának 37,2 százaléka volt hazai. Azóta enyhén nőtt az arányuk, nemrég 41,4 százalékosra mérték. A szlovákiai üzletláncok kínálatában 50 százalék felett van a hazai élelmiszerek aránya, míg a külföldieknél 40 százalék körül. Elrettentő példaként hozzák fel a Lidlt, ahol csak 28 százalékos.

Illusztráció
Fotó: unsplash.com

Szlovákia, már földrajzi adottságai miatt is, csak a szocializmusban volt képes önellátásra élelmiszerből – igaz, azt az időszakot is inkább a hiánygazdaság jellemezte. Azért mindenképpen szögezzük le, hogy nem elsősorban az árverseny miatt nincs a boltokban hazai élelmiszer, hanem hiányzik az árualap, a feldolgozott hazai élelmiszer, a zöldség, a gyümölcs.

Az Élelmiszeripari Kamara mintegy 1 milliárd eurónyi lemaradást tart számon az élelmiszeripari beruházásokban, márpedig feldolgozóipari kapacitás hiányában az alapanyag-termelést sem egyszerű fellendíteni.

Mindebből törvényszerűen következik, hogy az ország agrár-külkereskedelmi mérlege deficites, a behozatal és a kivitel közötti olló évről évre szélesebbre nyílik. A járvány előtt, 2019-ben 2,5 milliárd eurós agrár- és élelmiszer-kivitel mellett 1,3 milliárd eurós agrár-külkereskedelmi deficitet sikerült produkálni. Az agrárbehozatal súlya a teljes szlovák exportban 4,8, a kivitelé pedig 3,1 százalék.

Elcsorgó EU-források

A lefelé vezető spirálból való kilábaláshoz természetesen forrásokat kellene bevonni, de az elmúlt ciklusban Szlovákia nem igazán jeleskedett az EU-s források kiaknázásában. Robert Fico kormányfő 2018-as bukása óta a társadalomban is felerősödtek azok a hangok, amelyek az európai pénzek szétosztását övező korrupciót vizslatják.

Visszaéléseket fedeztek fel a közvetlen területalapú támogatásoknál.

Az új kormány alatt végzett belső audit során 110 pályázatot vizsgáltak, és 60 százalék esetében különböző mértékű törvénysértéseket találtak. Volt, hogy csak „nem teljesen fedték fel az igazság minden részletét” a pályázó anyagi helyzetével kapcsolatban, volt, ahol a szaktanácsadók javadalmazása akár a projekt értékének 20 százalékát elvitte, és volt, ahol a beszerzett gép megszokott árának több mint kétszeresére kértek támogatást.

Illusztráció

Be is vonták az Agrárkifizető Ügynökség akkreditációját, jelenleg ideiglenes engedéllyel működik. A szervezet évi 650 millió eurót juttat el a gazdákhoz, és tavaly 766 millióra nőtt az összeg. A korrupciónak hasonlóan kitett intézménynek tartják a Szlovák Földalapot, ami az állami tulajdonban lévő és a nevesítetlen tulajdonú területeket kezeli, azaz bérbe adja őket – a piacinál általában alacsonyabb áron –, illetve kiméri a földtulajdont a jogos tulajdonosnak, vagy az eredeti helyen vagy máshol.

Volt például olyan eset, amikor egy hegyvidéki szántó területét egy város belterületén adták ki.

A régi miniszter

Mindezekkel a kihívásokkal a tavaly márciusában felállt Igor Matovič-kormány új agrárminiszterének, Ján Mičovskýnak kellett szembenéznie. Az azóta lemondott miniszter hátrányból indult, mivel az eredeti szakmája erdész; igaz, a tárcához tartozik az erdészet is.

A miniszter természetesen újfajta gondolkodást hozott a tárcához. Előtérbe helyezte a környezetvédelmi kérdéseket, igyekezett felkarolni addig kevésbé támogatott ágazatokat – a zöldség-gyümölcstermesztést, az öntözést –, illetve próbálta helyzetbe hozni a kisebb gazdaságokat, például a területalapú támogatások redisztribúciós kifizetésének bevezetésével.

Eredetileg azt javasolta, hogy a területalapú támogatások csökkenjenek, viszont a gazdaságok első 28 hektárját – a nagyokét is – az eddig juttatott 117 euró mellett további 150 euróval támogassák.

Ekkora támogatással az elsővé vált volna Szlovákia Európában, hiszen az addigi első Belgium is csak 127 eurót fizet redisztribúcióként.

A javaslat a nagygazdaságok ellenállásába ütközött, és végül csak hektáronkénti 50 eurót fogadtak el, ami megfelel a redisztribúciót alkalmazó kilenc európai tagállam átlagának.

A miniszter szinte folyamatosan kon­frontálódott a nagygazdaságokkal. Hiába sikerült az előző évekhez képest több támogatást juttatnia az ágazatnak, azokat főleg speciális ágazatok kapták, például öntözésre és kisléptékű programokra mentek. A legsúlyosabb vád az volt ellene, hogy nem tudott elég nagy szeletet kihasítani a szlovák agráriumnak az EU megújítási alapjából.

Bár a gazdák a környezetvédelmi csomagba becsatlakozhatnak, ezt nem tartották az igazinak.

Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a rendőrség korrupció gyanújával letartóztatta a földalap általa kinevezett vezetőjét.

A miniszterről általában elmondhatjuk, hogy nem volt jó a személyzeti politikája, sok kiválasztottja elhagyta. Ez arról tanúskodik, hogy az erdészetből érkezett miniszternek kevés kapcsolata volt mezőgazdasági szakértőkkel. Mindenesetre, ezek mind nem olyan ügyek voltak, amelyek miatt valaha is lemondott volna szlovák miniszter. Mičovský mégis a lemondás mellett döntött, és Eduard Heger, a Matovičot váltó új kormányfő nem marasztalta.

Az új miniszter

Ján Mičovský lemondását követően, pár nap elteltével a kormányfő ki is nevezte Samuel Vlčant, aki tavaly három hónapig még Mičovský államtitkára volt.

Az új miniszter, Samuel Vlčan jogász végzettségű, és főleg a bankszektorban dolgozott, többek közt a Sberbank Slovakia ügyvezető igazgatójaként. Bár nem tipikus agráros, a szakmai nagyközönség egyelőre bízik benne, ahogy Heger kormányfő is, hiszen kinevezése előtt a miniszterelnök tanácsának tagja volt.

A kormányfő mindenesetre kijelölte számára a feladatot: el kell érnie, hogy az Agrárkifizető Ügynökség megszerezze a teljes körű akkreditációt, aminek a végső terminusa október 15. Ehhez 77 kritériumot kell teljesíteni. Az előző miniszter ideje alatt már teljesítettek 44-et. Ezek közül a kormányfő kiemelte a pályázatok beadásának és ellenőrzésének digitalizációját, illetve a személyi állomány megerősítését. És, természetesen azt, hogy a támogatásokat a mezőgazdaság fejlesztésére fordítsák, és ne lengje körül őket a korrupció gyanúja.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap
tájékoztat.

 

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2021/26 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Széllel szemben született – fél évszázaddal a CPS megalakulása után

Történelmi dátum a hazai mezőgazdaságban 1971. október 11. – de ne essen kétségbe, aki első hallásra semmit sem tud róla. Burgert Róbert kezdeményezésére ebben az évben alapították meg Bábolnán a CPS-t. A Corn Production System, azaz Kukoricatermelési Rendszer kifejezésből alkotott betűszó az IKR, vagyis az Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer elődszervezetét jelölte.

30 éves az Axiál: „Ma is ugyanabba az irányba utazunk”

„Az Axiál Kft. fejlődése európai mércével mérve is rendkívüli, 30 év alatt a nagy nyugat-európai mintákat követő kisvállalkozásból követendő hazai példává váltunk.” – írta az AXIÁL Híradó jubileumi, a cég 30. születésnapjára megjelenő számában Harsányi Zsolt tulajdonos-ügyvezető.

Ez nem a kukorica éve

Szeptember eleje évtizedek óta egyet jelent a martonvásári kukoricabemutató idejével. Így volt ez idén is, azzal a megkötéssel, hogy a koronavírus miatt a kutatóintézet épületében a tanácskozás elmaradt, helyette kint, kis csoportokban szemlézhették az intézet fajtáit az érdeklődők. A fajta- és agrotechnikai bemutatókat külön tartották.

Nem arany a gyapjú, de nyírni muszáj

A juhokat évente legalább egyszer nyírni kell, ám egyre kevesebb az olyan szakember, aki ezt a feladatot jó minőségben elvégzi. Emellett a gyapjú ára nemhogy nyereséget termelne, de gyakran még a nyírás költségeit sem fedezi. A gazdák szerint sokat segítene, ha egy gyapjúmosó üzem működne az országban, mert az így feldolgozott terméket drágábban lehetne értékesíteni.

Szörp, szirup, tinktúra, tea

A 2012-es bükkszentkereszti gyógynövénynapokon kínálta először szörpjeit Kriván Nikolett. Olyan nagy volt azonban az érdeklődés irántuk, hogy jól működő kávézója mellett még abban az évben megalapította Bükkszentkereszten a Büxirup Manufaktúrát.

Súlygyarapodást számít és receptet ír

Ma már ha az ember rendszeresen szed valamilyen gyógyszert, a felíratása miatt nem kell elrohanni az orvoshoz, elég egy telefon, egy e-mail és a patikus a felhőből le tudja tölteni a receptet. Kényelmes megoldás mindenkinek, ráadásul az informatikai rendszer automatizmusai mindenkinek segítenek követni a „gyógyszermozgást”.

Jobb klíma, szebb környezet

Hazánk kiemelt célja az ország fával borított területeinek növelése. Az ország zöldítése nemcsak szebbé teszi környezetünket, hanem komoly klímavédelmi jelentősége is van: az erdők meghatározó szerepet játszanak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásainak mérséklésében, a szén-dioxid megkötésében, a mikroklíma javításában.

Sertésárverés Hódmezővásárhelyen

Az afrikai sertéspestis és még inkább a rendkívül alacsony felvásárlási árak csökkentették a sertéshizlalási kedvet. Hódmezővásárhelyen a sertésárverésen ugyan ott ültek, sőt a katalógusban be is jelöltek néhány állatot az érdeklődők, azonban üzlet nemigen köttetett. Az árverést leginkább a külföldi turisták élvezték – álmélkodtak hallván a sivalkodó disznót.

Intenzív ajánlat szójából és napraforgóból

Előző héten a KITE Zrt. dalmandi és nádudvari hibridkukorica- és cirokbemutatóján tapasztaltakról számoltunk be, ezen a héten pedig a szójával és a napraforgóval folytatjuk a tudósítást. Összegzésképpen mi is csak úgy fogalmazunk, mint Hadászi László innovációs főigazgató, aki mindkét helyen elmondta: a szélsőségek szorításában küzdünk.

Követendő példa az ezeréves határnál

Vannak olyan vidékek Romániában, ahol még mindig visszafogottan gondolkodnak a mezőgazdasági társulásról, mert egyesek emlékezetében még mindig elevenen él a szocialista tervgazdaságon alapuló termelőszövetkezeti rémálom. Szerencsére, a rendszerváltás óta eltelt 30 esztendő alatt felnőtt egy nemzedék, amelynek a tagjait már nem kísérti a múlt szelleme.