A tanulmány előző részeiben a méhbetegségekről és kórokozókról olvashattunk. Most, a tanulmány neve után, az ún. BPRACTICES nyomon követési rendszert mutatjuk be, mely egy innovatív eszköz a méhészek és a fogyasztók összekötésére.
EU-szintű nyomon követés
Az élelmiszer-biztonság témája egyre növekvő figyelmet kapott az Európai Unió polgárai körében az elmúlt évtizedben.
A nyomon követés egy kockázatcsökkentő eszköz, amely lehetőséget kínál az élelmiszeripar szereplőinek és a hatóságoknak, hogy bevonjanak vagy visszahívjanak olyan termékeket, amelyeket veszélyesnek minősítenek. Mindez nagyon fontos a fogyasztók biztonsága érdekében, különösen akkor, amikor az élelmiszer vagy a takarmány fogyaszthatatlannak minősül. Általánosságban a nyomon követhetőség a következőket foglalja magába:
- a hibás élelmiszer/takarmány visszahívásának lehetősége,
- a fogyasztók célzott és pontos informálása bizonyos termékekről,
- hatáskör gyakorlása minden élelmiszerrel és takarmánnyal kapcsolatban és az élelmiszer- és takarmányipar szereplői felett, figyelembe véve az egyes szektorok külön jogi szabályozását,
- érinti azokat az importőröket, akiknek kötelezettségük megjelölni, hogy kitől és honnan származik az adott termék,
- kötelezi a vállalkozásokat, hogy legalább jelöljék meg a szóban forgó termék közvetlen eredetét és annak közvetlen felvásárlóját a kereskedők és fogyasztók kivételével – egy lépés előre, egy lépés hátra (amíg nyomonkövethetőségi szabályzás életbe nem lép).
Az Európai Bizottság Általános Élelmiszer Jogszabálya – az Európai Parlament és Tanács 178/2002. rendelete – fektette le az élelmiszertörvény általános irányelveit és feltételeit, létrehozta az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóságot (EFSA), valamint ugyancsak lefektette az élelmiszer-biztonság szabályait.
Mindezeken felül a 18. cikkely a következőképpen határoz:
Az élelmiszer- és takarmány-előállító vállalkozásoknak fel kell tudniuk tüntetni azokat a személyeket, akiktől az élelmiszer, a takarmány, az élelmiszert előállító állat vagy anyag, az abból készült termék vagy azok a termékek, amelyekbe beleteszik, származik. Ezeket az információkat kérés esetén a hatóságok rendelkezésére is kell bocsájtani.
Az élelmiszert és takarmányt forgalmazó vállalkozásoknak tudniuk kell azonosítani bármely személyt vagy vállalkozást, akiknek terméküket szállították. Ezeket az információkat kérés esetén a hatóságok rendelkezésére is kell bocsájtani.
A piacra bocsájtott élelmiszert vagy takarmányt, amely valószínűleg piacra fog kerülni a Közösségben, megfelelően fel kell címkézni vagy biztosítani annak nyomonkövethetőségét egy erre megfelelő dokumentáció vagy információ alapján, amely megfelel a jelenleg hatályban lévő feltételrendszernek vagy specifikus kikötéseknek.
A jogszabály alapján, az egyes szektorokat érintő részletesebb nyomonkövethetőségi előírások – elsősorban az állati eredetű termékek – a Bizottság 931/2011/EU végrehajtási rendeletébe foglaltak. A Jogszabály a feldolgozott, illetve feldolgozatlan élelmiszerekről a Bizottság 931/2011/EU végrehajtási rendeletének 2 (1) cikkelyében foglal állást, valamint a 3. cikkely alapján a Jogszabály a nyomonkövethetőségi feltételekről is nyilatkozik. Az élelmiszeripari szektor működtetőinek biztosítania kell ezt a feltételrendszert, illetve ezen információt a felvásárlónak, és kérés esetén a hatóságok rendelkezésére kell bocsájtani.
A feltételek a következőek:
- az élelmiszer pontos leírása,
- az élelmiszer mennyisége,
- az élelmiszer-előállító vállalkozás neve és címe, amelytől az élelmiszer származik,
- a tulajdonos neve és címe, amennyiben nem ugyanaz, mint az élelmiszer-előállító, akitől az élelmiszer származik,
- a tételszámra vonatkozó azonosító,
- az élelmiszer útnak indításának dátuma.
Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete a címkézésre vonatkozóan a következő adatokat követeli meg:
- az élelmiszer megnevezése,
- az összetevők listája,
- bármely a 2. kiegészítésben megjelölt összetevő vagy feldolgozást segítő anyag, vagy a 2. kiegészítés alapján ezen termékekből származó anyagok, amelyek allergének lehetnek, intoleranciát okozhatnak, amelyeket az előállítás során felhasználnak és még ha megváltozott minőségben is, de jelen vannak a kész termékben,
- bizonyos összetevők vagy összetevő kategóriák mennyisége,
- az élelmiszer nettó mennyisége,
- az eltarthatóság dátuma,
- különleges tárolási és/vagy használati feltételek,
- az élelmiszer-előállító vállalkozás működtetőjének neve vagy vállalkozásának neve és címe,
- a származási ország vagy hely,
- használati utasítások, amennyiben ilyen jellegű utasítás nélkül az élelmiszer megfelelő felhasználása akadályba ütközne,
- alkohol mennyisége és tartalma az 1,2% alkoholtartalmat meghaladó italok esetén,
- tápanyagtartalom.
Arról, hogy az előbb részletezett szabályokat hogyan kell alkalmazni a méz esetében, a következő részben számolunk be.
(Folytatjuk)
Fordította: Pályi Krisztinán
További cikkeink a témában:
Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 9.
Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 8.