0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Felfedték a saláta DNS-ében rejlő információkat

A jégsaláta, tölgylevelű saláta, római saláta és az összes többi, zöldségként fogyasztott saláta azokból a vadon élő növényekből származik, amelyek magjából 6000 éve a Kaukázusban növényi olajat nyertek ki. Az ókori görög és római korban nemesítették tovább azzal a céllal, hogy levélzöldségként lehessen fogyasztani.

A Wageningen Egyetem és Kutatóközpont, valamint a kínai BGI (Beijing Genomics Institute – Pekingi Genomikai Intézet, a világ legnagyobb genomikai vállalata, amely nem mellesleg a Debreceni Egyetemmel írt alá 2017-ben együttműködési megállapodást) közös kutatásában 445 salátatípus DNS-analízisének köszönhetően sikerült leírni a saláta pontos történetét. A kutatási eredmény megnyitja a kapukat a gyorsabb és hatékonyabb nemesítés előtt.

A kutatás során elemzett, 2500 különböző salátatípust magába foglaló gyűjtemény körülbelül 1500 valaha termesztett fajtából és mintegy 1000 útszéleken és természetvédelmi területeken előforduló, vadon élő salátapopulációból áll.

Az ezekből vett DNS-mintákból határozták meg, hogyan lett az akkori növényből sokak által kedvelt és fogyasztott levélzöldség.

Az első vadon élő példányokat a Kaukázusban vonták termesztésbe 6000 évvel ezelőtt. Azok a saláták még csak arra voltak alkalmasak, hogy a magjukból olajat nyerjenek. Az ókori görögök és rómaiak nemesítették tovább az akkor még tüskés levelű növényeket, hogy levélzöldségként lehessen fogyasztani őket. A DNS által elmondott történet egészen az amerikaiakig vezet, akiknek a vadon élő fajták jó tulajdonságaira volt szükségük ahhoz, hogy átalakítsák a laza, sima levélfelületű vajfej salátát kemény, ráncos levelű jégsalátává.

A holland génbank (CGN) és a Wa­geningen Egyetem és Kutatóközpont kezeli a 2500 salátatípusból álló gyűjteményt, amely a világ legnagyobb, és legjobban dokumentált salátagyűjteménye. A kínai BGI-vel együttműködve határozták meg a 2500 típus DNS-sorrendjét, analizálták a genetikai variánsokat és vizsgálták a köztük lévő különbségeket és azonosságokat.

Az első 445 salátatípus eredetével és nemesítési történetével kapcsolatos eredményeket a Nature Genetics folyóirat publikálta.

Az információk gazdagsága elérhetővé vált. Kiderült, hogy a ma termesztett korszerű salátafajták leginkább a Kaukázusból származó Lactuca serriola nevű vad elődjükre hasonlítanak. Az is visszakövethető, hogy a Római Birodalom által terjedt lassan Európában, és a magjáért termesztett fajból időközben leveléért termesztett növény lett.

A tanulmány során azt a pontot is egyértelműen meg tudták határozni, amikor az újabb keletű jégsaláta a vad Lactuca virosa genetikai állományában eltért az „ősi” vajfej salátától. Korábban ezt a pontot csak gyanították a kutatók a két fajta származási anyagai alapján.

A DNS-információ és a termesztett saláták jellemző vonásai közti kapcsolat elemzése kimutatta, hogy szigorú szelekció történt a „háziasítás”, a tüskétlen levelek érdekében, amelynek eredményeként kevesebb különbség látható a DNS azon területein, ahol az ezekért a tulajdonságokért felelős gének találhatók.

Az is kiderült, hogy a különböző gének elhelyezkedésének meghatározása a DNS-ben a DNS-variációk és a jellemző vonások közötti kapcsolat vizsgálatával, az úgynevezett génállomány széles körű társítású tanulmánya (GWAS) által lehetséges.

A publikáció wageningeni szerzőpárosa, Rob van Treuren és Theo van Hintum szerint a kutatás kiválóan mutatja, mennyi információhoz juthatunk egy génbankhoz tartozó DNS-ből. Az is látható, milyen fontos a genetikai források és a biodiverzitás védelme és megőrzése a fenntartható élelmiszerellátáshoz a klímaváltozás és a globálisan növekvő populáció korában. A DNS sorrendjének meghatározása az egyetem gyűjteményében és más gyűjteményekben is lehetővé teszi a tudomány számára az eddig rejtett tulajdonságok felkutatását a saláta és más növények fajtáinak és vad populációinak ezreiben. Mindez egy hatalmas kincsesláda kulcsának tekinthető.

Képzeljük el például, hogy a kutatások kimutatják, hogy bizonyos gének fontosak az aszály vagy egy betegség elleni ellenállóság kialakulásában.

Ezután lehetőség lenne a DNS-adatokban olyan genetikai erőforrások után kutatni, amelyeknek nagyon hasonló kinézetű génjei vannak, és ezeknek az erőforrásoknak a felhasználásával sokkal gyorsabb és hatékonyabb lenne a növénynemesítés, mint korábban volt. Ez igazán forradalmi, mondták a kutatók.

(Forrás: NatureGenetics, Wageningen Egyetem)

Fordította: Óváryné Fabók Krisztina

Forrás: Kertészet és Szőlészet