youtube://v/XZKBClXaYLE
Mint ismert, a politikai megaállapodás a tagállamok minisztereit tömörítő tanács és az Európai Parlament között nagy harcok árán született meg, elsősorban azért, mert a parlament szakmailag megalapozatlan és teljesíthetetlen elvárásokat akart az európai gazdákra ráerőszakolni. Ez ellen hazánkban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége petíciót is indított, sőt még Brüsszelben tüntetést is szerveztek.
Az agrárkamara közleményében a végül megszületett politikai megállapodásról kijelentette, győzött a józan ész, a gazdákat nem lehetetleníti el az EU. A kamara elnöke, Győrffy Balázs ezzel kapcsolatban a Magyar Mezőgazdaságnak azonban óvatosan fogalmazott, azt mondta, abban a pillanatban győzött a józan ész, és reméli, hogy ez így is marad.
Nyilván utána még az év végéig kell majd a stratégiai terveket a Bizottsághoz benyújtani a tagállamoknak. Kérdés, hogy milyen stratégiai terveket fogad majd el a Bizottság, milyen elvárásokat támaszt a tagállamokkal szemben. Úgyhogy egyelőre még optimista kicsengésű megnyilvánulás, hogy eljött a józan ész kora. Annyi viszont tény és való, hogy az eredeti tervekhez képest, amiket nyugodtan nevezhetünk vágyvezérelt ötletrohamnak, azért sikerült a józan ész keretein belül tartani a Közös Agrárpolitika reformját.
Mindig izgalmas időszak, amikor egy tervezési időszak elején nekiállunk és végiggondoljuk, hogy vigyük végig az adott időszakot. Itt pedig több érdekcsoport feszül egymásnak. És sajnos azt látjuk, hogy ezek az összefeszülések egyre kevésbé a gazdák szája íze szerint végződnek, hisz egyre jelentősebbek azok a terhek, amiket az Európai Unió a gazdákra rak. Ezzel egyébként önmagában nem feltétlenül lenne probléma, hisz az eredeti célrendszerrel nincs élő ember, aki ne értene egyet: vigyázzunk a környezetünkre, óvjuk a talajainkat és hosszan lehetne sorolni. De, amikor azt látjuk, hogy a gazdában nem a partnert, hanem a legyőzendő ellenfelet, sőt ellenséget látják, akkor ez nyilván egyrészről frusztrálja az embert, a másik oldalról meg egyfajta értetlenséget generál, hisz abban az esetben, hogyha többet várunk valakitől, akkor az eredmény piactorzítás.
Lássuk be, hogy a szabadpiacon meglévő viszonyrendszerhez képest az Európai Unió nagyon szigorú feltételeket szab.
És azt gondolom, hogy teljesen normális elvárás az a gazdálkodók részéről, hogy ha társadalmi elvárás, hogy mi a világ többi részéhez képest ilyen plusz vállalások mellett végezzük az élelmiszertermelést, akkor azt kompenzálja társadalmi forrásból az, aki ezt, mint feltételt megszabja. Gondolok itt ugye az Európai Unióra.
Azt látjuk, hogy ennek ellenére nem ez történik, hanem egyre szigorúbb és egyre rigorózusabb szabályok mellett egyre kevesebb pénzt akarnak fordítani arra, hogy az európai gazdálkodók meg tudjanak felelni ezeknek az elvárásoknak és teszik mindezt úgy egyébként, hogy az Európai Unión kívülről érkező élelmiszerek esetében pedig egyfajta megengedő magatartást folytat az Európai Unió – és tudnék itt csúnyábban is fogalmazni.
Ez az állattartásban új elvárás lesz, de nem tudom, hogy mondjuk nyulat hogyan fogunk ketrec nélkül tartani. Vannak olyan állatok, amik esetében ez értelmezhetetlen és nagyon súlyos következményei lesznek például a nyulak vonatkozásában, hisz a nyulak hajlamosak agressziót mutatni. Tehát, hogy ettől nem boldogabb lesz az állat, hanem egész egyszerűen lesznek haszonállatok, amelyeket nem lehet majd tartani. Ez is jól mutatja, hogy milyen rövidlátó, vagy inkább politikailag rövidtávon optimalizáló és a realitásokat nem figyelembe vevő álláspont.
De visszatérve a ketrecekhez, elvárják, hogy bizonyos időn belül az Európai Unión belül csak és kizárólag szabad tartásban előállított tojás legyen a boltok polcain. Arról persze nem beszélnek, hogy ez fokozza a szalmonellafertőzés esélyét, és – ez egyébként tán meglepő lesz annak, aki nem ért a témához – de a tyúkoknak sem jobb.
Mindezt elvárják, miközben az Európai Unió egyik legnagyobb vállalása most agrárterületen az Európai Unió határain kívül Ukrajnába irányul, és mit ad Isten, mit finanszíroz az Európai Unió? Az európai kontinens legnagyobb ketreces tartásban előállított tojásüzemét, vagy nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy tojásgyárát. Hova fog menni az a sok tojás? Meg fog majd jelenni az Európai Unió piacán, miközben a saját termelőinket meg ellehetetlenítjük. Sajnos a józan ész kora ilyen szempontból csak bizonyos keretek között köszöntött be.
Nem igazán értjük, hogy miért ebbe az irányba fordítják a szekér rúdját, és nagyon nehéz kezelni ezeket az ötleteket, amiknek egyébként nincs semmilyen logikai alapja, egész egyszerűen valaki egyszer reggel álmodott valamit, és azt súlyos károkat okozva megpróbálja a valóságba átültetni.
– Nem lehet, hogy az egésznek az az alapja, hogy városi emberek próbálják a vidéki embereknek megmondani azt, hogyan kell termelni?
Szerintem ennél sokkal rosszabb a helyzet. Én nem akarom elhinni, hogy az Európai Unió magas szintű döntéshozói ennyire szűk látókörűek lennének, tehát, hogy ne értenék meg azt, hogy a tetteiknek milyen következményei vannak. Szerintem ők egyszerűen ennek ellenére nem törődnek vele. De miért teszik ezt? Azért, mert valóban a városi embereknek próbálnak mutatni valamit, ami egyébként egy patyomkinfalu, hisz nem valós környezeti megoldásokat kínálnak. Viszont a társadalom egyre nagyobb része él városias környezetben. Ennek egyenes következménye – nem bántva őket, nehogy valaki félreértse –, hogy egész egyszerűen olyan távol élnek a természettől, annak a törvényeit egész egyszerűen nem látják, nem értik.
Tehát ahol látja, hogy a hús az egy élő állatból kerül oda, és mondjuk megtanulja, hogy a halál az életnek természetes része. Ezek az emberek gondolnak valamit a természetről, a politikusok meg nekik próbálnak hangzatos, politikailag nagyon leegyszerűsített üzeneteket eljuttatni, és ezzel a saját népszerűségüket emelni.
Tehát ha azoktól, akik azt mondják, hogy ne tartsunk állatot, mert az állattartás tönkreteszi a vizet, a levegőt, hogy ne használjunk műtrágyát, vigyázzunk a talajainkra, megkérdezik, hogy műtrágya helyett mit használjuk, azt mondják, szerves trágyát. Igen, de szerves trágya haszonállat nélkül nem fog keletkezni, nem a fán terem! Nekik azonban ennyi elég. Ők nem mennek ennél mélyebben bele. Mondanak néhány hangzatos szlogent, amit egy a témához nem értő, de mondjuk a természeti értékek megőrzésére legalábbis szóban, gondolatban érzékeny ember számára kedves, jól hangzik, és ezt pedig megpróbálják rajtunk, gazdálkodókon bevasalni. Nem törődve azzal, hogy mekkora károkat okoznak.
Miért nem jobb az, hogy mondjuk az Európai Unión belül meglévő faanyagot jól használva próbáljuk meg kielégíteni mondjuk a különböző fafeldolgozásra épülő iparágak alapanyagszükségletét, ahelyett, hogy kivágatjuk az Amazonas-menti erdőket és onnan érkezik a fa. M
Nagyon Janus-arcú, nagyon álságos magatartás ez, és azt gondolom, hogy az a szörnyű, hogy ezt azért látniuk kell. Nem akarom elhinni, hogy ilyen magas pozícióban lévő emberek nem látják át, hogy a tevékenységük mit eredményez.
Ők a rövidtávú politikai haszonszerzés reményében hajlamosak feláldozni teljes ágazatokat, és a mezőgazdaság most egy ilyen ágazat. Sajnos valamilyen okból kifolyólag azt gondolják, hogy a mezőgazdaság megregulázásával lehet a természeti értékeinket megóvni, ami egy nagy marhaság – már elnézést a szóhasználatért! Én, mint gyakorló gazdálkodó azt gondolom, hogy sokkal jobban érdekelt vagyok abban, hogy a saját földem termőképességét, a talajaimnak a minőségét megőrizzem, ne adj isten javítsam, mintsem az, akinek egyébként semmi köze hozzá, csak úgy általában valamelyik természetvédelmi adót nézve elhatározza, hogy ehhez valamit tenni kell az ügy érdekében.
És arról sem beszélünk, hogy egyébként a Föld népessége meg nő, egyre nagyobb anyagigénnyel. Egyre több terméket kell előállítani, hogy ezeknek az embereknek legyen mit enni, és itt valahogy nem jön ki a matek. Egyre szigorúbb szabályokkal kellene előállítani, most például majd ugaroltatni kell a területeinknek egy bizonyos részét, ami azt jelenti, hogy igazából nekem 3-4%-kal leértékelték a teljes földvagyonomat, mert azt nem fogom tudni használni, miközben az egész világon pedig nő a népesség. Én nem tudom, hogy ennek mi értelme van, de valamilyen formában mégis ez történik, és
Jól mutatja egyébként a nemtörődömségüket, hogy amikor a Green Deal nevű program nyilvánosságra került, akkor azért több szakmai szervezet – mi is ezek közé tartoztunk – is megkérdezte, hogy jó-jó, de ennek milyen következményei lesznek. Azt gondoltuk, csak számoltak, csak végiggondolták, hogy ebből mi fog kikerekedni. De nem. Vagy készült anyag, amit nem mertek megmutatni, vagy nem is készült anyag. És megéltük azt a szégyent, hogy az Európai Unió programjáról az Egyesült Államok agrárminisztériuma készített egy hatástanulmányt arról, hogy a Green Deal bevezetése az Európai Unióra milyen hatással lenne. Körülbelül 10%-kal csökkenne az agrár-GDP és lenne egy olyan termékkör, aminek 60%-kal emelkedne az ára ezen intézkedés következtében.
Természetesen ezt nem mondják el a fogyasztóknak. Arról nem tájékoztatják őket, hogy ennek milyen egyéb következményei lesznek. Nagyon hangzatos dolog, hogy 50%-kal csökkentjük a növényvédő szerek felhasználását. Én nagyon örülnék neki, hogyha feleannyit kellene költenem növényvédőszerre, mint most. Most sem azért költök kétszer annyit, mint ami az ő elválásuk – egyébként nem költök annyit –, de nem azért költünk annyit amennyit, mert nincs jobb dolgunk, és ha unatkozunk, akkor kimegyünk permetezni, hanem azért, mert humánegészségügyi példával élve a növényvédő szerek a növényeknek az orvosságai, vitaminjai. Ezekre a növényeknek szükségük van. Ez körülbelül akkora őrültség, mintha azt mondanánk, hogy 2030-ra a humán egészségügyben felhasznált gyógyszereknek is csökkentsük a volumenét a felére.
– Igen, de épp a minap jelent meg egy olyan francia tanulmány, ami szerint, ha Európa teljes egészében áttérne az ökológiai gazdálkodásra, akkor is Európát meg tudnánk etetni, sőt, állítólag még a rászoruló országoknak is jutna ebből az élelmiszerből.
Én ezt nem cáfolom, de akkor hadd gondoljuk tovább ugyanezt a vonalat! Nézzük meg, hogy ennek milyen költségei lesznek, és mennyibe fog kerülni ez az élelmiszer! És vajon biztos, hogy az Európai Unió minden lakosa ezt az élelmiszert szeretné megvásárolni biztosan szignifikánsan magasabb áron? És azt nem gondolják, hogy meg kellene tiltani a harmadik országból érkező élelmiszerimportot, így lehet, hogy a vásárló az Európai Unióban előállított élelmiszernél klasszisokkal olcsóbb terméket fogja majd választani?
Én élek a gyanúperrel, hogy a társadalomnak van egy szegmense, amelyik szeretne bioterméket, ökológiai gazdálkodásból származó terméket vásárolni, de ő azt meg tudja vásárolni most is. Ráadásul, ha van kereslet, akkor a kínálat általában leköveti a keresletet. Tehát
Ha lesz rá kereslet, akkor egész biztosan a gazdálkodóknak az egyharmada bioterméket fog előállítani, mert ha van rá kereslet, akkor a kínálat is meg fog jelenni. De pillanatnyilag nem azt látjuk, hogy öles léptekkel haladnánk ebbe az irányba. Megy fel a biotermékek fogyasztásának az aránya a teljes fogyasztói kosáron belül, de azt gondolom, hogy ez organikus folyamat, nem egy megerőszakolt dolog, mert ezt nem lehet előírni. Hogyha valaki erre több pénzt szán, akkor arra fog költeni. De ha megerőszakoljuk az egészet, és azt mondjuk, hogy az egész európai uniós termelést erre kell ráállítani, ki fogja azt megvásárolni?
Hogy lesz-e a boltok polcain konvencionális termék? Lesz. Határozottan olcsóbb áron abban biztosak lehetünk. Vagy ha nem, mert óriási vámot teszünk rá, akkor meg tájékoztassuk a fogyasztókat, és kérdezzük már meg a fogyasztókat, hogy ők akarják-e? Vagy néhány ember kitalálta, és akkor innentől kezdve ez kötelező mindenkire. Szerintem adjuk meg a fogyasztónak az esélyét, hogy eldöntse, hogy mit akar vásárolni! Azt gondolom, hogy a tájékoztatás a legfontosabb. Legyen ráírva, hogy mi micsoda. Legyen ráírva, hogy az a termék GMO-mentes, hogy aki GMO-menteset akar venni, az tudja megvenni.
Ez ugye a kereskedelemre vonatkozik.
A fogyasztónak viszont fel kell ajánlani a lehetőséget és tájékoztatni kell arról, hogy mi az, amit a boltok polcain lát. Ezért nem szabad például növényi alapanyagokból készült termékekre ráírni, hogy sajt, meg vaj, mert az nem az, és én azt gondolom, hogy a fogyasztónak meg kell adni a szabad választás lehetőségét, és majd eldönti, hogy mit akar vásárolni. És azt is gondolom, visszakanyarodva erre a francia tanulmányra, lehet, hogy elő tudunk állítani annyi élelmiszert organikus módon az Európai Unión belül, hogy azzal kiszolgáljuk a teljes élelmiszerszükségletet, csak kérdés, hogy ennek milyen lesz az ára és ezt az emberek szeretnék-e?
– Térjünk vissza a stratégiai tervre, hiszen abból indultunk ki. Mi várható? A fogyasztó mit várhat a következő hét évben a magyar gazdálkodóktól?
Azt gondolom, hogy ugyanazt a felelős magatartást, amit eddig is tanúsítottunk. Én azt szoktam mondani, és ez egyre több helyen kell, hogy elhangozzék: a gazdálkodók a legnagyobb természetvédők és a legnagyobb állatvédők. Ugyanis egy gazdálkodónak jól felfogott érdeke, hogy olyan környezeti körülmények legyenek, ami számára egy év múlva és tíz év múlva is biztos megélhetést jelentenek, tehát ő fog vigyázni a környezetére. Az állat is akkor hízik, akkor ad több tejet, ha nyugodtan van, ha kényelemben érzi magát. Tehát a gazdálkodónak nemcsak érzelmi, hanem racionális anyagi érdeke is fűződik ahhoz, hogy vigyázzon a teremtett világ minden rábízott részére.
Ezek azt gondolom, hogy meglesznek a következő időszakban is.
Nyilván a gazdálkodóknak sok újdonsággal kell majd megismerkedni, és sok új dolgot kell majd megtanulniuk, de ez legyen a mi dolgunk. Azt gondolom, ahogy eddig, ezután is meg fogunk felelni a kihívásoknak. Mi a kamara részéről nyilván a falugazdász hálózattal mindent megteszünk annak érdekében, hogy az adminisztrációs terhek elviselhetőek legyenek, de a fogyasztók egész biztosak lehetnek abban, hogy az Európai Unióban előállított élelmiszerek jó minőségűek lesznek. Különösen Magyarországon a magyar élelmiszer, hisz itt a szállítási távolságok miatt a frissesség sokkal inkább tetten érhető, mint más országból származó termékek esetén. Vagyis amikor beleharap egy gyümölcsbe, vagy eszik egy szelet húst, akkor meggyőződéssel tudja mondani, hogy ez egy jó minőségű, jó beltartalmi értékű élelmiszer, ami a támogatásoknak köszönhetően talán az ár-érték arányában is jó képet fest.
