Back to top

Mindennapi motiváció

Egy esős májusi hétvégén, a szilvásváradi nemzetközi és nemzeti djlovaglóversenyen zivatarból kijutott így is, úgy is. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a magyar bírói kar tagja lehettem az eseményen, így találkozhattam Imre Judittal és sporttársával, Lupi Zivatarral (a barátainak csak Lupi).

A szombati napon az egyik általam bírált versenyszámban indult a páros, így lettem figyelmes a ló és lovas közötti olyan különös összhangra, amilyennel ritkán találkozik az ember. 

A versenyszám után szóba elegyedtünk Lupi boxa mellett, és egy igazán szívmelengető történetet hallhattam Judittól, amely minden, a lovaglás iránt elkötelezett ember számára motivációt jelenthet a lovával való munka során.

A díjlovaglásban az igaz pillanatokért élünk, a ló hátán folyton az „érzést” keressük, és meglepődünk, amikor az a földön állva is megtalál minket. Ezt szeretném most megosztani minden kedves lovas olvasóval néhány, Juditnak feltett kérdés által, remélve, hogy az élet megajándékoz még hasonló élményekkel a díjlovaglás során.

A négyszögben látva titeket egyből feltűnt, hogy Lupi nem egy klasszikus sportló. Milyen fajtájú és mennyi idős?

Lupi kilencéves tisztavérű andalúz kanca, Spanyolországból megvásárolt tisztavérű andalúz felmenők csikójaként Magyarországon született, a Mátyus Udvarház tenyészetében.

Szilvásváradon szép eredményt értetek el, pontos és harmonikus program bemutatásával. Elégedett voltál Lupival?

Az FEI gyermek csapatfeladat (L – könnyűosztály) versenyszámba neveztünk be az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad által rendezett CDN-A, Lipicai Ló Kupa versenyen, összesen kilencen indultunk ebben a számban. Lupival a harmadik helyen zártuk a versenynapot 72,575%-os eredménnyel. Pontszámban eddig ez a legjobb eredményünk, ezért nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen jól értékelhető, felszabadult lovaglással indítottuk az idei versenyszezont.

Lupi előélete elég kalandos és kissé szomorú is, ahogy elmesélted. Hogyan került hozzád?

2018-ban hozott össze minket a sors, amikor egy, a Mátyus Udvarház keretein belül működő lovasiskola által szervezett Eger–Sirok–Eger (oda-vissza kb. 70 km) lovastú­rán vettem részt vele.

Ekkor ő már hatévesen, rutinos tereplóként bizonyította rátermettségét, szezonban nem ritkán naponta többször, a hatéves gyerekektől kezdve a kalandvágyó férfiakon át egész a nyugdíjas nagymamákig mindenkit épségben és élményekkel gazdagodva hozott vissza terepről. Az említett túrán így esett rá a választásom Szamos­völgyi Ferenc, Feri bácsi javaslatára, ugyanis nekem nem volt bizalmam terepen a lovakkal.

Sajnos csak az odaút jutott nekünk, mert a munkám miatt félbe kellett szakítanom a túrát, ezért egy másik lovassal tértek haza helyettem. Mint másnap kiderült, Lupi patkó nélkül tette meg a hazavezető út nagy részét, aminek következtében a mechanikai sérüléstől patairha-gyulladás alakult ki nála. Nem ez volt az első eset, hogy letaposta a patkót magáról, mert a belovaglását követően nem volt lehetőség a csikókori ferdeségét kiigazítani, háromévesen már a vendégeket szállította hegyre fel s alá.

Szomorúan álltam a boxa előtt és néztem, ahogy fájdalmaktól gyötörve, kimerülten fekszik a szalmában – és ott akkor elhatároztam, mindent elkövetek, hogy ez a csodálatos ló újra erőre kapjon, és gazdájaként gondját viselem akkor is, ha csak a legelőig tudom majd kivezetni.

Olyan hálás voltam, hogy a vele töltött néhány óra leforgása alatt megadta nekem a számomra addig ismeretlen (lovas) érzést, amit azt hiszem, minden lovastár­sam keres, akinek még nem volt szerencséje megtapasztalni. Betegsége alatt megvásároltam Lupit, így hivatalosan is az enyém lett, majd szerencsénkre néhány hónap elteltével orvosi segítséggel és a megfelelő kovácsok bevonásával újra talpra tudtuk állítani. Ezúton is szeretném megköszönni Tóber Csaba és Tóber Zsolt patkolókovácsok szakértő, precíz munkáját, melynek köszönhetően Lupival azóta is töretlenül, fájdalom nélkül élvezhetjük a közös munkát.

Orvosi segítséggel és a patkolókovácsok szakértő munkájával sikerült néhány hónap alatt talpra állítani
Orvosi segítséggel és a patkolókovácsok szakértő munkájával sikerült néhány hónap alatt talpra állítani

Korábban is indultál már vele versenyen?

Az első bemutatkozásunk a felépülését követő évben volt, 2019-ben, mindössze néhány hét idomítómunka után, szintén Szilvásváradon FEI gyermek előkészítő feladatban (alapfok). Meglepetésemre nagyon jól viselte az utazást és a versennyel együtt járó izgalmakat. A következő szezonban már több gyakorlással vágtunk bele a versenyzésbe, és eredményesen szerepeltünk Szilvásváradon, Máriakálnokon, illetve a Balatonvilágoson megrendezett championátus döntőben is.

Milyennek érzed a vele való közös munkát?

Miután a lónak és nekem sincs komolyabb előképzettségünk, így nem nagyon tudok mihez viszonyítani, képzetlenségünk miatt érzéseinkre hagyatkozunk. Azt viszont látom rajta, hogy lelkesen üdvözöl amikor meglát, és csillogó szemmel várja, hogy aznap vajon mi lesz a feladata. Úgy gondolom, rendkívül készséges és segítőkész, simulékony, emberközpontú, érzékeny jelleme megkönnyíti a napi tréningek kihívásait.

Egészen egyszerűen úgy vélem, jól érzi magát a gyakorlások során, nincs szükség unszolásra, gyakran felajánlja a feladatokat, és ezt kihasználva csiszolgatjuk tudásunkat.

Tudomásom szerint edző nélkül dolgoztok. Hogyan zajlanak a napjaitok, ki segíti a munkátokat?

A munkámnak köszönhetően rugalmasan tudom beosztani az időmet, ezért szinte mindennap jut időm a lóval való kapcsolat mélyítésére. Reggel az istállóban kezdek, az időjárástól és évszaktól függően karámban vagy jártatóban frissül fel a ló az egész éjszakás bezártságból. Délután már nyerítve üdvözöl, némi jutalomfalat kíséretében nyergelek és aktuális lelki, fizikai állapotát figyelembe véve a négyszögben dolgozunk, vagy sétálunk egyet terepen. Ez azt jelenti,hogy heti négy-öt alkalommal lovagolom, egy napot futószáron dolgozik, és egy pihenőnapja van. Azért nem az edzés szót használom, mert jelen állás szerint hivatalosan sajnos valóban nincs edzőnk.

A díjlovaglás alapjait kitartó munkával Borzáné Sári Enikő tanította nekem, mikor pedig Lupi Zivatarral egy csapat lettünk,

Hetesy Nándor indított el minket a versenyzés útján. Türelemmel és lelkesen segítette első tétova lépéseinket, de úgy alakult, hogy a Szilvásváradi Ménesgazdaság igazgatóhelyettesi munkája mellett nem jutott elég ideje ránk. Mostanában kizárólag a párom, Csernik Gábor segítségével (aki jól beszél németül és maga is lovagol), nyílt külföldi edzések általa kiválasztott You-Tube-videóiból me­rítkezünk. Olyan klasszis kiképzők, edzők instrukcióit hívjuk segítségül, mint Jan Bemalmans, Ingrid Klimke, Isabell Werth és még sorolhatnám, nem is beszélve a hazai kiválóságokról, akiket élőben követünk versenyről versenyre. Lelkesen nézzük és hallgatjuk, hogyan képezik a lovakat a különböző feladatok végrehajtására, és próbáljuk beépíteni a mindennapi foglalkozások alapköveibe.

Mik a terveid a jövőre nézve Lu­pival a díjlovaglásban?

Ameddig egészségi állapota engedi, és úgy érzem, hogy szívesen hajtja végre a feladatokat, próbálunk magasabb szintű programokat elsajátítani és a versenyzésben aktívan részt venni. A mostani formája azt mutatja, hogy az M osztály elérése reális lehet vele. Biztató, hogy két év leforgása alatt a nulláról eljutottunk egy értékelhető L osztályos program bemutatásáig úgy, hogy jóformán az erdőből hoztuk ki Lupi Zivatart, én magam pedig soha nem képeztem még lovat.

Ezért is szeretnék eljutni edzőtáborokba és megfigyelni, megtanulni, hogy a hazai kiképzők hogyan hozzák ki lovaikból a legjobbat.

Remélem, hogy a közeljövőben segítségemre lesz Kovács Ernő, aki tapasztalt és eredményes lókiképző és díjlovas, mert egyedül nehéz fejlődni, szükséges, hogy a hibáimat valaki kontrollálja és segítsen egy-egy nehézségen átlendülni. A távolabbi jövőt illetően pedig szeretném Lupi Zivatar kiváló genetikáját megőrizni az utókornak is. Fedeztetni szeretném egy, az Epona Spanyol Lovas­iskola által tenyésztett fiatal ménnel, Fandangó CXCVII-vel a vérvonal megőrzése céljából. Bízom benne, hogy csikói is hasonló érzéseket adnak majd lovasaiknak.

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2021/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Telivér-utánpótlás Dióspusztáról

A versenyistállókba szeptembertől folyamatosan érkeznek a másfél éves telivérek, akik a következő generációt képviselik jövőre a lóversenypályákon. A német, angol, francia és ír importok mellett meghatározó szerepet játszanak a magyar tenyésztésű lovak.

A sportolók kiállnak az öttusalovaglás mellett

Az összes brit és magyar olimpiai érmes öttusázó, valamint 11 másik országból további ötkarikás érmesek - összesen negyvenhatan - levélben fordultak Thomas Bachhoz, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökéhez, hogy járjon közbe az öttusalovaglás megmentéséért.

Mostantól a futószár másik végén

Befejezte pályafutását Magyarország eddigi legsikeresebb lovastornásza. A nyár végi felnőtt lovastorna-világbajnokságon, a Nemzeti Lovardában láthattuk versenyzőként utoljára pályára lépni a kaposvári Bence Balázst, aki kerek húsz év után fejezte be pályafutását.

Már 24 milliárd forint fejlesztési támogatásban részesültek a kisebb állattartó gazdaságok

A Megújuló vidék, megújuló agrárium program révén az Agrárminisztérium a teljes magyar élelmiszertermelés és mezőgazdaság fejlesztését célozza az értékteremtő és hatékonyságnövelő beruházások támogatása révén – közölte Nagy István tárcavezető.

A háziasított lovak eredete

A modern ló háziasítása nagyjából i.e. 2200 körül kezdődött el a Kaukázus északi részén. A következő évszázadokban pedig Ázsiába és Európába is eljutottak ezek az állatok. Egy 162 tudósból álló nemzetközi kutatócsoport 273 ősi lótól származó minta genetikáját fedte fel és elemezte azokat. Ezek a jószágok Eurázsia különböző pontjairól származtak.

Megjelent az őshonos állati génmegőrzés új pályázati felhívása

2022. január 3. és 2022. január 31. között pályázhatnak először a gazdálkodók az új „A védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták genetikai állományának in situ megőrzése” elnevezésű felhívásra. A támogatható fajták köre az eddigiekhez képest a fekete mangalica sertés, az akhal-teke és a muraközi ló, valamint a kárpáti borzderes szarvasmarha fajtákkal bővül.

Újabb eredményes ügetőárverés

Az Ügető Tenyésztők Országos Egyesülete, valamint a hazai ügető-versenyek rendezője és szervezője, a Kincsem Park immár másfél évtizede tart ügetőárverést a lóversenypályán. Ez a szakmai fórum nagyon fontos és nélkülözhetetlen része a jól működő lóversenyzésnek. A nyilvánosság és az érdeklődők száma azonnali visszajelzést ad az ágazat helyzetéről és a trendekről.

Hintáról a nyeregbe - Lovakról, színészetről Bányavölgyi Donátával

Bányavölgyi Donáta a 2015/16-os évad óta a Nemzeti Lovas Színház társulatának tagja. Színész végzettégét Bánfalvy Ágnes Nemzetközi Színészképző Iskolájában szerezte, a Budapesti Metropolitan Egyetemen kommunikáció-és médiatudomány szakot végzett, az Állatorvostudományi Egyetemen pedig hippológus diplomát szerzett.

Embrióbeültetés után született teljes testvér csikók Mezőhegyesen

Köztudott, hogy a fogathajtásban nagyon fontos a lovak összhangja, harmóniája, és az is, hogy minél egyformábbak legyenek. Épp ezért a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. nóniusz tenyészetében a legkorszerűbb módszerekkel igyekeznek megteremteni a jövő fogatát.

Kikerül a lovaglás az öttusából

A lovaglás a párizsi olimpiáig az öttusa része marad, miközben 2023-tól a fiatalok versenyeit már az új módon, anélkül kell megrendezni.