Back to top

A pásztor

„Pásztor voltam, egy kirekesztett, aki mellett elhaladt az élet” – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Nagyapám nem tudta elviselni, ha kárba vész az idő. Nagyobb értéknek tartotta bármilyen matériánál. Legény korában monyatorként inaskodott egy élemedett pásztornál, így természetes volt számára, hogy a hajnallal kel. Mikor megkérdeztem tőle, úgy reggel hét óra táján, hogy fiatalon hogyan bírta ezt a mindennapos korán kelést, csak annyit mondott: "Hol itt a korán kelés? Ilyenkor már az ebédemet ettem! Mikor Miska bátyám lebetegedett, és nekem kellett kivinni a jószágokat, na az korán volt. De ez? Ne nevettess, kisfiam!"

Persze, ahogy nagyapa öregedett, mindinkább nagyot mondóbb lett, de mertem volna gyerek fejjel szavait kétségbe vonni. Érett koromba persze már szkeptikussá váltam, hogy puszta kézzel birkózott meg egy medvével, hogy szájával letépte a farkas fülét, mikor az a nyájból akart vámot szedni – ám olyan aprólékossággal kreálta meg és beleéléssel mesélte el ezeket a történeteket, hogy már magam sem tudtam, mint higgyek. Gyerekként remekül szórakoztam a hallottakon, példaképként tekintettem az öregre, és azt sem lehet elvenni tőle, hogy férfi volt a gáton.

Megannyi effajta élmény volt a tarsolyában: farkasfalka-támadás egy rekkenő nyári napon; birkatolvajok a szomszéd tanyáról – akik az állategészségügyi hatóság alkalmazottainak adták ki magukat nyájegészség-felmérés apropóján; ólálkodó toportyánok rajtakapása; sőt olyan is volt, hogy a fél nyáj eltűnt volna, ha nagyapám nem szalad ki az istállóból furkósbotjával elijeszteni a medvéket…

Apámtól hallottam, hogy mindig is vadászember akart lenni, de se a nyáj, sem pedig anyagi helyzete nem engedte meg ezt neki. Örökölvén a vadászat eszmei értékeit, a természet iránti tiszteletet, úgy határoztam, elviszem magammal öregapámat vadászni. Már nehezen mozgott, botra kényszerült, de tartotta a lépést. Nem hiába, a korábbi generációt keményebb fából faragták. Nyakába keresőtávcsövet akasztottam, fejébe zöld kalapot nyomtam, így indultunk ki a területre. Mi tagadás, a leskosárba való felmenetel nehézkesen sikerült.

Ahogy felgallyaztunk, úrrá lett a csönd, mintha a természet megmerevedett volna az új idegentől.

Úgy tűnt, minthogyha az ősanya méregetné nagyapámat, s addig nem hajlandó kitárulkozni, amíg az idegen nem vall meg magáról valamit. A néma várakozásba kotnyeleskedni kezdett a szél, jelzésértékkel, mintha az nyaldosni, kóstolgatni kezdte volna nagyapámat.

          – Jó ember vagyok én, fiam? – törte meg a csöndet, mialatt a szél a haját kurkászta. Az öreg pásztor, akár ha meghallotta volna a természet kérelmét, vallani készült.

          – Miért kérded ezt?

          – Az egész életemet kinn töltöttem a szabadban. Esőben, fagyban, kánikulában. A nyájjal keltem, velük feküdtem. Miattatok. A családnak éltem, nem magamnak. Hátam mögött hagytam közel hetven esztendőt, s voltaképpen nem éltem magamért. Nem láttam világot, nem jártam társaságba, nem éltem polgári életet. Nem volt hobbim, rosszakaróm, ahogyan bajom, problémám sem, csak éltem a mának puritánul, a magam egyszerűségében.

Nem volt nap, hogy ne őriztem a juhokat, ne óvtam volna őket életem kockáztatásával, ahogyan nagyanyádat vagy édesapádat. Soha nem volt semmim, csak ti és a nyáj.

Vágytam kalandra, kihívásra, szerettem volna ismereteket gyűjteni a világról, csalódni akartam a szerelemben, verítékkel küzdeni az igazságért… És nézd, pásztor voltam, egy kirekesztett, aki mellett elhaladt az élet. Fene tudja, mennyi időm van még, lehet, most lehetek először és utoljára vadász, és te elhoztál ide, amiért hálával tartozom. – A távolba nézett, az erdősáv irányába. Néhány muflonjuh váltott ki onnan egy sziklás tisztásra, pár jerkével és báránnyal.

          – Nézd! A juhok mindenhova követnek – mondtam nagyapának. Az öreg némán szemeihez emelte a távcsövet, szeme könnyes lett, ahogy a vadat figyelte.

           – Gyönyörűek. Majdnem, mint az enyéim.

Hirtelen a bokros sűrűjéből farkas falka vágódott ki a nyáj felé. Összekomponált támadásba kezdtek. Kezünkben remegett a távcső, ahogy végignéztük az életről és halálról döntő tusát. A céltávcsőben láttam, hogy az egyik farkas leránt egy jerkét. A szálkereszt a ragadozó testén pihegett. Lőni nem lőhettem. Ismét végig kellett néznem egy sikeres falkatámadást, apasztva a terület muflonállományát. Ekkor nagyapa felállt a lesdeszkáról, s furkósbotját a feje fölé emelve elkurjantotta magát. A farkasok felfigyeltek a levegőbe vágó hangra, majd a kajabáló, hadonászó alaktól rémülten futottak vissza a sűrűbe. A jerke a szorító harapás megszűnésével felállt – kis híján vesztőhelyéről –, és a nyáj után futott.

     A vénember pásztorvére felforrott, amint veszély fenyegette a nyáj valamelyik tagját. Kikelve magából, az állat segítségére sietett.

Nem volt vadászember, soha nem is lett az, mégis az állatok védelmére és őrzésére adta fel életét. Abban a pillanatban már elhittem az eddig kiszínezettnek vélt történeteit, és az iránta érzett kételkedéseim miatt szégyenkeztem. Az otthona volt a legelő, dunyhája a csillagos ég. Pásztor volt, pásztor ízig-vérig!

          – Kérdésedre válaszolva, igen, jó ember vagy nagyapám.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Talajcentrikus szemlélettel

A technológia drága, de megéri, mert kíméletes műveléssel megállítható a talajvesztés, nő a talaj humusztartalma, üzemanyagot lehet megtakarítani, és ami a legfontosabb: óvjuk a talajt. Egybehangzóan ezeket tapasztalják azok a gazdálkodók, akik jó ideje felhagytak a konvencionális műveléssel.

Min változtat a Talajvédelmi Cselekvési Terv?

Magyarország természeti erőforrásainak közel a harmadát, a nemzeti vagyon közel negyedét a termőföld képezi. Vagyis hazánk legértékesebb természeti erőforrása a termőtalaj. Világ­viszonylatban is kiemelkedően jó talajadottságokkal rendelkezünk. Talajkészleteink észszerű hasznosítása, védelme és javítása mezőgazdaságunk és környezetvédelmünk közös feladata.

Mezőgazdasági pályázatfigyelő

Mi jelent meg, és mi módosult? Milyen határidőkre érdemes odafigyelni? Pályázati információ egyszerűen, egy helyen.

Rágcsálók elleni védelem a kikötőből

Ha az egerek bejutnak a betárolt árpába, zabba vagy búzába, az nagy gondot okoz. A mérgezés és a csapdázás segíthet ugyan valamennyit, de a padlóra rakott raklapokon elhelyezett zsákokat elkerülhetetlenül kirágják, a lyukas zsákokból pedig szétszóródik a gabona.

Tejelő tehenészet fejlesztése Földesen

Vagy az eddigi technológiával küszködnek, vagy felszámolják. Ezt a két választási lehetőséget látta a Földesi Rákóczi Mezőgazdasági Kft. a tehenészeti telepénél. November 19-én aztán ünnepélyes alapkőletételre került sor, mert végül egy harmadik megoldás látszik megvalósulni: összesen 3,38 milliárd forintot szánnak a fejlesztésére.

Várat épít, gátat bont: mi az?

A hódokat közel két évtizede kezdték visszatelepíteni hazánk számos pontján. Az állatoknak nincs természetes ellensége, jól szaporodnak. Életmódjának megfelelően fákat dönt ki, járatokat ás. Előbbivel kevesebb az ember gondja - utóbbiból viszont akár baj is lehet.

Fokhagymát a baromfiólba

A madártetűatka (Dermanyssus gallinae) az egyik legnagyobb problémája a baromfitartóknak és -tenyésztőknek az egész világon. Egy kutatás a közelmúltban kimutatta, hogy a baromfitáphoz adagolt fokhagyma hatásos lehet ellene.

A bérmunka súlya a német mezőgazdaságban

A BLU, vagyis a Német Bérmunkavállalók Szövetsége jelenti a családi gazdaságok jövőjét – legalábbis ez hangzott el a szövetség közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján Hannoverben.

Tizenhároméves csúcson a búza ára

A termelők örülnek neki, hogy rekordot dönt a búza ára – de mi lesz a fogyasztókkal? A szerb kormány a maga módján próbálja kezelni a helyzetet. Idén a legjobban termő és a legjobb minőséget adó haszonnövények egyike volt a búza Szerbiában, a többi kalászos gabonafélével és az olajrepcével együtt. A tavaszi vetésű haszonnövények kivétel nélkül kevesebbet termettek a vártnál.

Állatvédelem és a gyermekek

A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek állatvédelmi szemléletformálása, valamint felelős állattartással kapcsolatos ismereteinek szélesítése a célja annak az együttműködési megállapodásnak, amelyet az Állatorvostudományi Egyetem rektora, az AM Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztosa és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója írt alá.