0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ha nem is sáska-, de lúd- és darujárás jöhet az éghajlatváltozással

A klímaváltozással egyre több vadlúd és daru tölti magyar tájon a telet, aminek hosszú távú következménye lehet az szántóföldeken egyelőre lokális mértékű taposással és csipegetéssel okozott károkozásuk. A kárókatona vagy kormorán a halgazdaságokban okoz tetemes kártételt, így ebben a szektorban sem örülnek a gazdák a várható növekvő vízimadár-állománybővülésnek.

A kárókatonának is nevezett vízimadár a tavak és folyók halainak legnagyobb vámszedője.

Ez az agresszív ragadozó szinte kizárólag halakkal táplálkozik. Meglehetősen nagyétkű madár, egy kifejlett példány akár napi 4 kg mennyiségben is fogyaszthat halat. Hazai populációja 2500-3000 párra tehető, de ősszel északról jelentős számban érkeznek csapatok.

Telepesen fészkel a vízparti fákra, amelyek a fészkelés ideje alatt felgyülemlett tetemes guanótól kiégnek. De nem csak a fákra jelentenek veszélyt. Károkozásuk halastavak halállományában, illetve télen, a természetes vizek vermelő halpopulációjában jelentős. A vízimadár telepekről kiszorít más madárfajokat, ezáltal elűzve azokat fészkelési és táplálkozási területükről.

Emellett vizsgálatok szerint a kárókatona a halak intenzív parazitás fertőzöttségének is okozója lehet.

Több galandféregnek, mételynek és fonálféregnek is a gazdája, melyek lárvaállapotban a halakban élősködnek, és azokat károsítják.

A kormorán hazai egyedszáma önmagában nem volna nagy, de a természetes vízi halpopulációhoz mérten jelentős.

A halgazdaságok nagy öröme lenne, ha a kárókatona vadászható fajjá minősülne, azonban az Európai Uniós Madárvédelmi Irányelv értelmében, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajnak értékelhető, emiatt a hazai állomány is védelem alatt áll.

Kivételt ez alól, ha a Madárvédelmi Irányelv meghatározott szempontjainak teljesülése esetén riasztása, gyérítése, állományszabályozása szintén meghatározott feltételek teljesülése mellett engedélyezhető. A kárókatona gyérítését engedély nélkül végezheti külön jogszabályok alapján kijelölt vadászatra jogosult, valamint halászati őr a halállományokban keletkezett károk mérséklése érdekében, amennyiben tevékenységét az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve védett természetvédelmi területen kívül, szeptember 1. és január 31. között a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és/vagy más módszerrel, továbbá az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi.

A daru északi elterjedésű faj, fenséges megjelenésű, hatalmas madár.

Alapvetően láperdők kedvelői, de a klímaváltozáshoz alkalmazkodva megtalálta számításait európai költési területének legdélebbi pontjain.

A XX. század elejére a darvak szinte teljesen eltűntek hazánkból a vadászati nyomás és az élőhelyváltozás hatására, majd 100 évvel később újra megjelentek a sikeres élőhely-rekonstrukciónak köszönhetően.

Mára átvonuló és áttelelő állománya folyamatosan gyarapszik – egyelőre csak egyetlen pár rendszeres fészkelését sikerült bizonyítani. Ősszel akár százezres egyedszámban érkeznek meg a Hortobágyra. Az éjszakákat a sekély tavakban töltik, napközben pedig főként a mezőgazdasági területen táplálkoznak elhullott gabonával vagy növénykultúrák hajtásaiból.

Emellett elsősorban a lábon hagyott kukoricát, illetve a nem megfelelő vetési technológiával kezelt földeket „veszélyeztetik” elenyésző károkozással.

Az pedig már a jövő kérdése, hogy a klímaváltozással, ezáltal még több daru érkezésével a lokális károkozás miként és milyen értékben bővülhet ki.

A vadlibák viszont a darvaknál már tetemesebb károkat okoznak a szántóföldeken.

Az ősszel érkező több százezer madár között találunk vadászható vetési ludat, nagy liliket és nyári ludat, de védett kis lilik, vörösnyakú lúd és elvétve akár rövidcsőrű lúd is a kíváncsi tekintetek elé kerülhet.

A több száz vagy ezer példányból álló csapatok nagy területen lecsipegethetik a szántóföldi növények hajtásait, a vizes, sáros földön kitapossák a vetést a vízről való kihúzásukkor hajnalban és késő délután.

Régebbi szakirodalmakban olvasható, hogy a ludak által megcsipkedett növények bokrosodni kezdenek. Észak- és Nyugat-Európában már átfogó, specifikus vizsgálatok készülnek az átvonuló ludak okozta hatásokról, ezek eredményeként pedig a finoman hangolt agrártámogatásokról.

A klímaváltozás tehát nemcsak időjárás-változást eredményez, hanem az állatfauna változását is előidézi, ami további kihívások elé állítja a természetvédelmet és az agráriumot. Erre pedig mihamarabb fel kell készülni, hiszen a gazdálkodók közös érdeke a károkozás minimalizálása.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu