0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Bábolnai sikerek

Tökéletes nyári időjárás és kifogástalan szervezés várta azokat a lovasokat, akik június második hétvégéjén Bábolnát választották. A sok nevezés miatt végül négynaposra bővített versenyen a kétcsillagos világkupa-versenyszámok mellett amatőr, gyermek és junior kategóriákat is kiírt a szervező Bábolna Ménesbirtok.

A négy nap alatt 874 startot láthattak a helyszínre látogató érdeklődők, valamint azok, akik az internetes közvetítést kihasználva otthonról szerették volna nyomon követni az eseményeket.

Az első komolyabb izgalmakat a szombati középkör Babochay Sándor emlékének tisztelgő 130 centiméteres versenyszám tartogatta. Nyolcvan induló közül végül egy bábolnai lovas, Szentirmai Péter győzött a speciális elbírálású versenyszámban. A győztesek köre elbírálás azért különleges, mert a startlistán előre jelzett csapatokra van osztva a mezőny, általában 4-5 fős csoportokra. Minden csoport legjobb eredményt elérő lovasa jut az összevetésbe. A legjobbak mellett úgynevezett lucky loser, néhány csoport második legjobb lovasa is hozzászólhat a végleges eredményhez.

Szentirmai Péter és Express mögött második helyen a mindig bártan lovagló Szuhai Rodrigo végzett a rutinos Chacco Boy nevű lova nyergében, mindössze 0,07 másodperccel lemaradva a dobogó legfelső fokáról.

Harmadik a mezőny legtapasztaltabb lovasa, Krucsó Szabolcs lett, aki ezúttal Aranykapu Con Lordant lovagolta.

Vasárnap a döntők következtek, elsőként a gyermekkategória lovasai lovagoltak. Az alappályán öt hibátlan született, míg az összevetésben ezt már csak két fiatal tudta megismételni. A végső győzelmet Bódai Hanna és Coliano nevű lova tudhatta magáénak. A Talent Program ifjú lovasa magabiztos, határozott összevetésével több mint két másodperccel lovagolt gyorsabban, mint Frányó Csenge Whiskey Del Tiglio nyergében. Harmadik Fábián Johanna és Agropoint Nektár, negyedik a szlovénok lovasa, Tija Kocjan és Debsy, ötödik pedig Magyar Balázs és Lady Winner nevű lova lett.

A junior Grand Prix 140 centiméteren került megrendezésre, ugyancsak egyszeri összevetéses elbírálással.

Ebben a korosztályban mindössze három hibátlan lovaglás született. Végül a Szuhai család egyik reménysége, ifj. Szuhai Gyula győzött, édesapja által kiképzett Perthy Jackson nevű lovával. Második lett Lea Djelmic és Flyer Horvátország színeiben, a harmadik helyen Kiss Lizanna Agropoint Cojanót lovagolta. Negyedik helyen Pataki Anna Dorottya zárt PM Cascavelle nevű lovával, aki tökéletes lovaglást mutatott be az alappályán, mindössze egy hibapontot gyűjtött az alapidő túllépéséért, ezért nem lovagolhatott az összevetésben.

Délután a legmagasabb versenyszám következett, ahol negyvenen álltak starthoz. Az Erdélyi Magdolna és csapata által megálmodott pályán több ugrás is elérte a 160 centiméteres maximális magasságot.

Az összevetésbe itt is – ahogy a fiataloknál – három lovas jutott. Negyedik az előző versenyszám mintáját másolva a szlovén Lidija Grum lett egy időhibával, ötödik egy vízhibával a román Andrea Herck, hatodik az utánpótlás szövetségi kapitányunk,
ifj. Kövy András és az egyre kiemelkedőbb formát és képességet mutató Faquitol-S.

Kánikula és rendkívüli izgalmak övezték a három összevető melegítését, valamint a versenyzésük alatt még „a légy zümmögését” is hallani lehetett. Elsőként Szuhai Gyula érkezett a versenypályára, fiatal, de rutinos lovát, Lawisangost lovagolta, 4 hibaponttal harmadik lett. Végül egy magyar és egy osztrák lovas között dőlt el a több mint 24 ezer euró összdíjazású versenyszám első helyének sorsa. A szomszédaink rutinos lovasa nem ismeretlen a hazai közönség számára, Markus Saurugg sűrűn felbukkan hazai rendezésű nemzetközi versenyeinken.

Ezúttal újabb győzelmet könyvelhetett el, amit Baloubet By ETL nevű lovával ért el.

Második hibátlan, de picit lassabb lovaglással Czékus Zoltán lett Ricolával. A magyar lovas a következőképpen értékelte a versenyen nyújtott teljesítményét.

Gratulálok neked! Hogyan készültél az összevetésre? Mi volt a taktikád, amikor a pályára értél?

Pont ez a probléma, hogy a taktikám az volt, hogy a biztos hibátlanra mentem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen közel tudok végezni a győztestől, csak egy másodperc volt közöttünk. Ha ezt előbb tudom, vagy realizálódik bennem, eleve magasabb tempóban kezdek, az elején picit rövidebben ugrottam az akadályokat, ezen is buktam el azt a pici időt.

A kicsit lassabb lovaimmal inkább a hibátlanra törekszem az összevetésben, elkerülve azt, hogy esetleg olyan szituáció alakuljon ki, amiben a ló rosszul érezheti megát, vagy bizalmát vesztheti.

Mi a véleményed a versenyről, a verseny helyszínéről?

Bábolnát nagyon szeretem. Szuper versenyhelyszín. Maga a pálya nagyon szép, mindig jól érzem magam, mikor itt versenyzem. Most is technikás, komoly feladatok vártak bennünket. Gondolok itt az akadályokra, vagy akár a pálya technikai paramétereire. De kiemelhetem az ugrások magasságát, szélességét is.

A nagydíj is komoly, erős pálya volt. Lovas szemmel nézve szép, de nehéz, technikás pályákat lovagolhattunk ezen a versenyen is.

Ricola nevű lovad egyre kiemelkedőbb teljesítményeket ér el. Mióta lovaglod őt, hogyan került hozzád?

Ötéves kora óta lovagolom, négy és fél évesen került hozzám. Csorba Péter hozta Magyarországra a lovat, úgy vettük meg, hogy nem is láttuk előtte. Az akkori tulajdonosa szerette volna eladni, így Péter felhívta édesapámat, hogy szerinte talált egy olyan kancát, ami passzolna nekem. Mindössze egy másfél perces videón láttam Ricolát. Mondhatni teljes mértékben bizalmi alapon került az istállónkba.

Zajzon András lovagolta be, az ötéves korosztályos Tenyész­ver­senyen még ő is versenyzett vele.

Ez volt a ló negyedik versenye, és abban a komoly mezőnyben is ötödik helyezést ért el. Utána vettem át a lovat. A fedeles szezont már velem kezdte. Elég erős karakterű kancáról van szó, ami természetesen a kezdetekkor nem volt egyszerűen kezelhető, idővel viszont a hasznára vált. Az akarata teljes mértékben pozitív irányba vitte a teljesítményét.

Néhány héttel ezelőtt Somorján is nagyon jól szerepeltél, ott is majdnem sikerült győznöd egy rendkívül nehéz nagydíjban.

Ez számomra teljesen meglepetésszerű eredmény volt, hiszen Ricolának ez volt az első ilyen jellegű versenye. A 160 cm-es ugrásokat is magába foglaló nagydíj nagyon feküdt neki, csakúgy, mint a nagy tér, a füves pálya. Rendkívül nagy galoppú lovam nagyon jól érezte magát ezen a pályán.

Már az előtte való napokban is teljesített egy Longines Ranking-versenyszá­mot, ahol mindössze egy hibapontot kaptunk az alapidő túllépéséért, de nagyon éreztem rajta, hogy élvez ezen a pályán versenyezni.

Ott még 5 mp volt közöttem és az első helyezett között. Akkor is az volt a célom az összevetésben, hogy biztos hibátlant lovagoljak, és majd meglátjuk, hogy ez mire elég. A végelszámolásnál nagyon boldog voltam.

Idén már a magyar válogatottal hazánkat is képviselted, hogy érezted magad ebben a szerepben?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Szerintem aki lovagol, aki díjugratással foglalkozik és kellően eredménycentrikus, mindenképp célja, hogy a válogatott tagja legyen, illetve, hogy hazánkat képviselje CSIO-nagy­díjakban, csapatversenyekben. Mégis amikor ez eljön és beteljesül a vágya, akkor egyfajta óriási nehéz hátizsákként nehezedik az ember vállára ez a rendkívüli felelősség.

Úgy érzi az ember, végre elérte a célját, amiért annyit dolgozott. Izgulok, de mégis nagyon jól érzem magam ebben a szerepben.

Még csak most tartok a válogatott utam elején, engem nagyon sok pozitív energiával tölt fel és bizakodó vagyok a jövőt illetően. Szeretném méltón képviselni hazánkat minden olyan versenyen, ahol lehetőséget kapok erre.

Látom és hallom, sokszor megszólítanak versenyen, hogy eladod-e ezt a csodálatos képességű kancát. Mit válaszolsz nekik?

Tényleg szinte minden versenyen megkeresnek, sokan hívnak külföldről is. A válaszom természetesen minden alkalommal nem (nevet). Talán azért is, mert én amatőr lovasnak tartom magam, és a lovaknak, a lovaglásnak van itthon alárendelve minden más.

Úgy gondolom, hogy ilyen lovam egyszer lesz az életemben, így igyekszünk mindent megadni neki, vigyázunk rá és reménykedünk benne, hogy minél jobb eredményeket érünk el közösen.

Én mindig úgy nézek Ricolára, hogy ha már soha többet nem versenyeznénk bármilyen okból kifolyólag, akkor is nagyon büszke vagyok az eddigi eredményeinkre. Bármikor szívesen nézegetném, ahogy mindennapjait legeléssel, pihenéssel és esetleg kiscsikói nevelésével töltené. De természetesen nem ez a cél.

Mik a további tervek?

Jövő héten Szilvásvárad. Oda Ricola nem jön, de Kempo Centót viszem, és az utánpótlás lovaimmal is készülök.

Aztán jön a budapesti CSIO, ez az egyik legfontosabb versenyünk az évben. Utána Ricola kap egy nagyobb pihenőt az ob előtt. A többi lovammal fogok addig versenyezni, két-háromcsillagos CSI-versenyek­re készülök velük.

Nagyon fontos még számomra az ob Bábolnán, ez a helyszín az egyik kedvencem, így a két jó lovammal szállok harcba a magyar bajnoki címért.

Hol készülsz, hány lovat lovagolsz, és ki segíti a munkád?

Teljes mértékben itthon, a családi tanyán készülök az Alföldön. Ez egy kis műhely, ahol magunk vagyunk. Itt minden a sportról szól. Néhány csikót is nevelek itt. Négy lovat lovagolok, Kempo Centót, Ricolát, Carundyt és Castrót. A fiatal lovaimat Karádi Ármin lovagolja.

A legnagyobb támogatást a családomtól és a munkatársaimtól kapom. Németh István szövetségi kapitányunk az edzőm, illetve Dobróka Renáta, aki gondját viseli a lovaimnak és ezzel segíti a munkámat.

A lányaid úgy néz ki, lassan a nyomdokaidba lépnek. Kisfiad, Zénó nem lovagol?

Igen, mindketten kedvet kaptak hozzá és versenyeznek. Mindkettejük egy-egy lovat kapott. Nekik nagyon fontos az iskola, így jelenleg egy lóval tudnak készülni, de arra az egyre óriási figyelmet fordítanak, ami nagy örömet okoz nekem. Még nem tudom, ez a későbbiekben hogy alakul. Még fiatalok, de nagyon örülök neki, hogy a kiváló tanulás mellett itt is megtalálják a számításaikat. Otthon az én lovaimmal is dolgoznak, és segítenek nekem a versenyeken is. Zénó pónizott, de őt inkább a kosárlabda és a számítógép foglalkoztatja.

Úgy emlegetnek téged, mint a magyar Max Kühnert. A régebben osztrák, néhány éve pedig német színekben versenyző díjugrató – úgy, mint te – a profik között lovagol, közben pedig sikeres családi vállalkozást üzemeltet és ugyancsak gyönyörű családdal büszkélkedhet. Hogy érint téged ez a párhuzam?

Nagyon meglep ez. Már csak azért is, mert pont ő az egyik favoritom. Szeretem, ahogy lovagol. Maxot egy nagyon képzett, erős lovasnak tartom. Én ide, ebbe a kategóriába természetesen még nem sorolom magam. De tény, hogy én is amatőrként a profik között próbálom megállni a helyem, ez persze nem mindig sikerül. A család, a sport és a munka háromszögében élem az életem, csakúgy, mint ő. Ebből a szempontból tényleg igaz ránk a hasonlat.

Forrás: Pegazus