0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Talajminőséget jelző gyomok, amik még zöldtrágyának is jók

A gyomokra a kiskerttulajdonosok többsége ellenségként tekinti, némelyik azonban jelenlétével a talaj állapotával kapcsolatban információs értékkel bír. Mások pedig, melyek kevéssé agresszívek, egyéb módon állíthatók a kertbarátok szolgálatába.

Növény, ami rosszkor, rossz helyen van

A gyomok tág tűrésű növények, melyek jól alkalmazkodnak a kedvezőtlen környezeti viszonyokhoz is, így általában nagy mennyiségben jelennek meg a művelt területeken. Fejlődésüknek, vitalitásuknak köszönhetően gyorsan túlnőhetik a kultúrnövényeket, így azokat árnyékukkal, valamint gyökereik által elszívott tápanyagokkal hátráltathatják a növekedésben.

Gyom tehát minden olyan növény, mely az adott művelt területen nem kívánatos.
Az árva kelés is ideszámít, azaz egy kultúrnövény is lehet gyom.

Ezt sokszor tapasztalhatjuk a mezőgazdasági területeket figyelve. Gyakori látvány például a búza táblákban megjelenő napraforgó. Valószínűleg ezeken a helyeken előző évben napraforgó volt vetve, és az elszóródó magokból ez újra kikelt következő évben. Tehát bár a napraforgó kultúrnövény, lehet gyom is, mondjuk egy búza táblában.
Számos módszer alkalmas a gyomok elleni küzdelemhez: mechanikai, vegyi és agrotechnikai megoldásokat egyaránt. A gyomirtás helyett van, hogy elegendő a gyomszabályozás, azaz a gyomok kordában tartása…

Talajminőséget jelző gyomnövények

Egyes gyomok jelenléte utalhat arra, hogy az adott terület talaja milyen tulajdonságokkal bír. Ennek köszönhetően információt kaphatunk a talaj sajátosságairól, de arról is, hogy milyen tápanyag ellátási hibákat követünk el, vagy milyen talajápolási munkálatot felejtettünk ki.

Néhány vadnövény jelzi, hogy meszes, mész-szegény, vagy savanyú talajú a terület. Ha kertet tervezünk, akkor ezek az információk jól jönnek majd a dísznövények beültetésekor, mivel meszes talajra, így mészkedvelő növényeket válogatunk majd össze, melyek az adott helyen jól fejlődnek.

A harangvirágfélék (Campanula sp.), vagy a szarkaláb (Consolida regalis) jelzik: termékeny, humuszban gazdag a talaj, és enyhén meszes. A vadrepce (Sinapis arvensis), a pipacs (Papaver rhoeas), az árvacsalán (Lamium maculatum), valamint az apró szulák (Convulvulus arvensis) arról árulkodik, hogy talajunk meszes, humuszban gazdag és mély termőrétegű -ezen szintén jól lehet kertészkedni.
Ha csalán (Urtica sp.), fekete csucsor (Solanum dulcamara), fagy füstikefajok (Fumaria sp.) telepedtek meg nálunk, akkor enyhén savanyú, nitrogénben és vasban gazdag a kertünk talaja.
Ahol nagyon sok és kiirthatatlan a csalán ott túltrágyázásra is gyanakodhatunk. Ha műtrágyázzuk ezt a területet, akkor nitrogént már ne kapjon többet. A nitrogén túlsúly a növények fejlődését a vegetatív irányba tolja el. Azaz a növény zöld tömege fejlődik, de a virágzás és a terméshozatal ennek rovására megy.
Ha labodafélék (Atriplex sp.), vagy disznóparéj (Amaranthus sp.) költözik be hozzánk akkor nehéz, úgynevezett „zsíros” földünk van, ami jó termőképességű, jó vízgazdálkodású, de nehéz művelni kötöttsége miatt.
A madár keserűfű (Polygonum aviculare), martilapu (Tussilago farfara), vagy a mezei zsúrló (Equisetum arvense) alkalmanként pangó vizes, levegőtlen területet jelez.
A tyúkhúr (Stellaria media) bár tavasszal csak rövid ideig van kertünkben annál nehezebb kiirtani, ami miatt a frissen kelő zöldségek között, vagy a fűmagvetésben felütve a fejét okoz komoly károkat azzal, hogy elnyomja a kultúrnövényeket. Jelenléte szintén humuszos, jó tápanyag-ellátottságú területet jelez.
Némely nem agresszív gyomok még jót is tehetnek a kertünknek. A kerek repkény (Glechoma hederacea), vagy a kövér porcsin (Portulaca oleracea) a fák alatt elriasztanak néhány kártevőt, amellett árnyékolják a talajt. Az így nehezebben szárad ki, valamint más invazívabb gyomok megtelepedését is gátolják jelenlétükkel.

A csalánt érdemes beleforgatni a talajba, így annak nitrogéntartalmát megőrizhetjük kultúrnövényeink számára.

A gyomok zöldtrágyák is lehetnek

Tavasszal a tyúkhúr és más magról kelő gyomok serege jelenhet meg kertünkben. Ezeket kapálással mindaddig rendszeresen irtanunk kell, amíg a kikelő zöldségnövényeink akkorára cseperednek, hogy már azok képesek elnyomni a gyomokat, növekedésükkel felül kerekednek rajtuk. Mivel ilyenkor fontos a rendszeres gyomlálással kombinált talajművelés, az ekkor kikapált gyomokat nyugodtan beleforgathatjuk a talajba, hiszen ott lebomlásukat követően újra tápanyagokat szolgáltatnak kultúrnövényeinknek.

Amennyiben a gyomok már virágoztak, és magokat tartalmaznak terméseik akár csak zölden is, akkor már gyűjtsük össze a gyomokat és hordjuk el a területről, mert beforgatásukkal csak tovább fokoznánk kertünk gyomfertőzöttségét.

A szintén nem magzó-korban lévő gyomokat felhasználhatjuk (a fűkaszálékhoz hasonlóan) a fáink körüli tányérok talajának takarására. Ez jó hatású az ott magról kelő gyomok ellen – fény hiányában elpusztulnak a gyommagoncok -, és a talaj vízkészletét is jobban megőrzi ai így takart talaj.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu