A Magyar Nemzeti Digitális Archívumban található egy 1978-ban a Somogy megyei Lábodról a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményébe került békaszék. A tárgy leírása szerint „vékony fűzvesszőből font, ülőlapja előre szélesedő, támlája egy szál vesszőből hajlított, az ülőkének kiképzett vessző szálak zöld pamuttal összefogva. Lányok készítették, az volt a hitük, hogy ha kiteszik a rétre, ráül a béka.”
Szapu Magda: Gyermekjátékok című kötetéből pedig az is kiderül, hogy a Lábodi Honismereti Szakkörben a gyerekek a természetben járva időtöltésre használták az ott található anyagokat, így készítettek békaszéket vagy számlálták a leveleket.
A békaszék azonban nem kizárólag fűzfából készülhet. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum keszthelyi Georgikon Majortörténeti Kiállítóhelye a lándzsás útifüvet ajánlja, a Duna-Ipoly Nemzeti Park tudástára pedig a friss vagy visszaáztatott kákából készülő békaszék, illetve kákatutaj készítéséhez ad útmutatót.
Mi a Kiskunságon jártunk, ott készítettem el a békaszékünket. A kákából levágtam néhány szálat. A bal kezemen fontam, a tenyeremet fordítottam előre. Az első szálat a középső- és a gyűrűsujjam töve mögé tettem és a szál végeit az ujjaim között előrehoztam. Az ujjaimra fektettem egy szálat és az előbbi szál végeit ráhajtottam. Ezt ismételtem 8-10 szállal, majd az egész szerkezetet óvatosan lehúztam az ujjaimról. Összefogtam a szabadon álló szálakat és az utolsóval megkötöttem.
A készítés folyamatát lépésről-lépésre galériánkban követhetik nyomon.