Az interneten rákeresve mindenütt azt olvasom, hogy az antimikrobiális rezisztenciát (AMR) a globális egészséget fenyegető legfontosabb biztonsági fenyegetésnek tartják a hozzáértők. A WHO előrejelzése szerint 2050-re – ha nem sikerül hatékonyan beavatkozni – évente 10 millió haláleset és 100 billió dollár gazdasági veszteség írható majd a számlájára. De a jelenlegi uniós halálesetek száma is ijesztő. Mi a helyzet itthon?
Az úgynevezett One Health, vagy „Egy egészség” megközelítés értelmében az ember egészsége az állatok egészségétől és a környezettől is függ. Nagyon nehéz megmondani, hogy az antimikrobiális rezisztencia összességében mekkora gondot okoz, mivel mind a közegészségügyben, mind az állategészségügyben, mind a természetben megtalálhatók a kórokozók, és ezekről különböző mértékű tudással rendelkezünk.
A magyar állatorvosok a humán szempontból kritikusan fontosnak ítélt antibiotikumokból is az európai átlag fölötti mennyiségben használnak. Egész Európában, így Magyarországon is csökken egyébként a felhasznált antibiotikumok mennyisége, bár hazánkban lassabb ütemben. Éppen ezért a használat szigorítása az elsődleges feladatunk.
Hazánkban az antibiotikum-használat jelentős részét – más EU-s tagállamokéval szemben – a takarmányba keverhető gyógypremixek teszik ki, amelyek az állatállományok tömeges kezelésére szolgálnak. Az antibiotikumok egész Európában vénykötelesek, a gyógyszeres takarmányokat úgynevezett rendelvényen írja fel az állatorvos. Magyarországon eddig az állatorvos által aláírt kisebb adattartalmú megrendelőre is ki lehetett adni antibiotikumot, a jövőben erre már nem lesz lehetőség.
Így egy-három éven belül egészen pontos képünk lesz a magyar állategészségügy antibiotikumfelhasználásáról.
Magát az AMR-t a Nébih monitorozza, és a vizsgálatok alapján számos kórokozó esetében gyakori a multirezisztencia. Tehát a probléma élő és már minket is érint. A teljes élelmiszerláncot vizsgáljuk, vagyis élő állatokból, élelmiszerből, nyersanyagból, takarmányból származó mintákat.
Leegyszerűsítve a gondokat és szélsőségesen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy állatokat antibiotikumos takarmánnyal etetünk és ebbe emberek halnak bele. Mi tehát az állattartók felelőssége?
Az előbbi kijelentés valóban szélsőségesen egyszerűsít.
Az az alapvető probléma, és ezért a nemzetközi szervezetek és nemzetközi stratégiák is prioritásként kezelik, hogy az AMR kialakulása és terjedése körforgásban történik. Például a közegészségügyben nem megfelelően használt antibiotikumok segítségével kialakult multirezisztens baktérium kikerül a környezetbe, és a környezetből például a takarmányon keresztül bekerül az állatba. Az állatban a baktérium érzékenysége tovább csökkenhet, például a nem körültekintően használt antibiotikumok miatt, és így egyrészt az élelmiszerrel visszakerülhet az emberhez, vagy kikerülhet a környezetbe, és onnan az emberekbe. Tehát egy olyan körforgás alakul ki, amely egyre több rezisztens baktériumot eredményez.
A fő probléma pedig az, hogy egyre kevesebb az új antibiotikum, a fejlesztésük nem tart lépést a kialakuló rezisztenciával.
Egyes becslések szerint 10-15 éven belül kimerülhet az emberiség „antibiotikumarzenálja”, egyre több lesz az olyan fertőzés, amelyik egyáltalán nem gyógyítható. Ez pedig az egészségügyi következményeken kívül nagyon komoly gazdasági következményekkel is jár. Nemcsak az állattartásban közvetlenül, hanem közvetetten is, nyilvánvalóan a társadalombiztosításon keresztül minden állam számára.
Egyes kutatások szerint az AMR 20-30 éven belül vezető halálokká válik a világon. Ezért óriási a jelentősége, hogy az antibiotikumfelhasználást nagyon célzottá tegyük az emberek és az állatok gyógyításában is.
Az állattartásban az említett körforgás miatt minél kevesebb antibiotikumot használjunk! Minél kisebb mennyiségben és minél célzottabban használjuk, annál inkább védjük a meglévő antibiotikumokat. Ezért az állattartó és az állatorvos együttműködésének fontosságát hangsúlyoznám ki elsősorban.
Gondolom, ez az együttműködés akkor a legjobb, ha az orvosnak nem kell gyógyszert felírnia, mert közösen megelőzik a kórokozók megjelenését.
A legelső, hogy az állattartó és az állatorvos közösen dolgozza ki azokat a technológiai változtatásokat, higiéniai szabályrendszereket, amelyekkel csökkenteni tudják az antibiotikum-felhasználást.
Ez azt jelenti, hogy egy diagnosztizált betegség kezelésére kizárólag vényre kiadott, az adott betegség kezelésére meghatározott antibiotikumot, meghatározott mennyiségben lehet majd felhasználni.
|
Egy közelmúltban végzett kutatás szerint Európában jelenleg évi 1,1 milliárd euró kiesést okoz az AMR, ami a kiesett munkaórák, a táppénz és gyógykezelés költségét foglalja magába. |
Élelmiszertermelő állatnak egyszerre maximum hét nap időtartamú kezelésre elegendő antibiotikum lesz majd rendelhető, és csak annyi, amennyire szükség van az adott betegség gyógyításához. Tehát nem lehet elfedni a technológiai, higiéniai hiányosságokat az antibiotikummal.
Mind a két állatfajban radikálisan csökkenteni kell az alkalmazott mennyiségeket, de meghatározott időrendben a kedvtelésből tartott állatok esetében is antibiotikumkorlátozások lépnek életbe.
Fordítsuk le gyakorlati teendőkre! Mit tegyen az állattartó, hogy csökkentse az antibiotikumok felhasználását?
Három dolgot tehet: betartja az állathigiéniát, fejleszti a technológiát és fejleszti önmagát, azaz megfelelő ismereteket szerez a problémáról és megpróbálja az antibiotikumot akkor és úgy felhasználni, ahogyan azt kell. Legfontosabb a tisztaság és a megfelelő állategészségügyi prevenció. Nyilvánvalóan itt nem arról van szó, hogy állandóan patikatisztaság legyen egy sertésólban, de arról igen, hogy
Alapvető az istállók szellőztetése. Tehát a takarítás az, amivel a csíraszámot, ezáltal az antibiotikum-felhasználást csökkenteni lehet.
A mai modern technológiák segítik az antibiotikum-felhasználás csökkentését is, hiszen egészségesebben juttatják ki a takarmányt, ivóvizet. Éppen ezért a vidékfejlesztési pályázatok között több irányból is igényelhető támogatás: ott vannak az ÁTK-pályázatok, valamint a járványvédelmi fejlesztési pályázatok is.
Ezért a támogatások megítélésekor az antibotikum-rezisztencia csökkentése indikátorként szerepel, vagyis minden állattartónak 2030-ig 50%-os csökkentést kell teljesítenie. Az EU-s támogatásoknak ez alapfeltétele lesz.
A covid-járvány miatt valamennyien megtanultuk, hogy a higiénia mellett a vakcina jelenthet megoldást a fertőző betegségekkel szemben. Az antibiotikumhasználat – gondolom – védőoltásokkal is megelőzhető.
|
Az OECD becslése szerint a következő 35 évben 300 millió halálesetet és 100 trillió dollár kiesést írhatunk az AMR rovására. |
Abszolút prioritás a helyes vakcinázási program, azaz a védettség kialakítása. A legtöbb vírusos betegséggel szemben és jó néhány bakteriális betegséggel szemben is már kiforrott vakcinázási technológia áll rendelkezésre. És ezeket érdemes is használni! Ráadásul itt nem csak az állat egészségéről van szó, hanem ez is kőkemény gazdasági érdek.
Mindenképpen igaz, hogy a bevétel az egészséges állatból keletkezik, és ha megvédem az állatot, és egészséges marad, akkor nyilvánvalóan ez a bevétel nagyobb lesz. És mellesleg csökkentettem az antibiotikum-felhasználást is.
