0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Amit a takarmánykiegészítőkről tudni kell

Takarmány-kiegészítőknek vagy -adalékoknak azokat az anyagokat nevezzük, amelyeket azért keverünk a takarmányhoz, hogy javítsuk a táplálóanyagok emészthetőségét, hasznosulását, a bél mikroflórájának stabilitását és ezáltal a gazdasági állatok fajlagos mutatóit, immun­rendszerét és egészségi állapotát.

Az egyes takarmánykiegészítők hatását nagyban befolyásolja a tápok összetétele, a felhasznált alapanyagok köre, a madarak életkora, hasznosítási típusa. Ez a magyarázata annak, hogy a különböző takarmánykiegészítőkkel végzett kísérletek eredményei sokszor ellentmondásosak, és a gyakorlatban nem igazolható a készítményeknek tulajdonított pozitív hatása.

A takarmány-kiegészítők általában kis koncentrációban, többnyire gramm/tonna nagyságrendben, a premixek komponenseiként kerülnek felhasználásra.

A keverési hibák elkerülése és a megfelelő homogenitás elérése érdekében bekeverésüket csak az erre felkészült üzemek végezhetik. A baromfi-takarmányozásban felhasznált kiegészítők egy része megegyezik a táplálékkiegészítőkkel (mikroelemek, vitaminok, probiotikumok, prebiotikumok, gyógy- és fűszernövények, illóolajok stb.), más féléket kifejezetten az állatok érdekében fejlesztettek ki (enzimkiegészítők, aminosavak, toxinkötő készítmények stb.).

Antibiotikumok

Szubterápiás dózisban az antibiotikumok is hozamfokozó hatásúak. Széles körű alkalmazásuk azonban felvetette az úgynevezett keresztrezisztencia kialakulásának kockázatát, ami azt jelenti, hogy több baktériumtörzs a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumokra is rezisztenssé válhat. Emiatt az Európai Unióban 2000-től kezdődően csökkentették, 2006. január 1-től pedig megszüntették a hozamfokozó antibiotikumok felhasználását.

A fenti aggályok ellenére napjainkban a világ számos részén is használják őket.

Itthon azonban az egyik legnagyobb kihívást az antibiotikum-használat visszaszorítása jelenti, miközben soha nem látott termelési potenciállal rendelkező fajtákat használunk, amelyek ugyanakkor érzékenyek a környezeti stresszre és betegségekre. Ebben a cikkben emiatt csupán azokra a takarmány-kiegészítőkre koncentrálok, amelyek a bél mikroflóra-stabilitását, a madarak ellenálló képességét javítják.

Gyógy- és fűszernövények, növényi kivonatok, illóolajok

A gyógy- és fűszernövény alapú takarmány-kiegészítők a teljes növényi őrleményt, vagy annak bizonyos részeit (virág, levél, mag), illetve a növények kivonatait tartalmazzák. A gyógy- és fűszernövények különböző hatóanyagokat tartalmaznak, amelyek komplex módon, pozitívan befolyásolhatják a madarak immunrendszerét, antioxidáns-státusát, az emésztőenzim kiválasztását és a bél mikroflóráját.

Pontos hatásmechanizmusukat nem minden esetben ismerjük.

A baromfi anyagcseréjére, termelésére gyakorolt hatásukról kevés a tudományosan megalapozott, független kutatási eredmény.

A gyógy- és fűszernövények felhasználása nem újkeletű a humán gyógyászatban és a gazdasági állatok takarmányozásában.

Fiatal pulykák esetében, például a kisebb paraszti gazdaságokban, Európa több országában használtak medvehagyma- vagy vöröshagyma-kiegészítést az emésztési rendellenességek megelőzése érdekében. A fokhagyma kéntartalmú szerves vegyületei antibakteriális hatásúak, emellett kedvezően befolyásolják a hasnyálmirigy és a vékonybél emésztőenzimének szekrécióját. A jelenség azzal áll összefüggésben, hogy az éterikus olajok fokozzák a bélcsatorna vérellátását.

Az oregánó-kivonatról bebizonyosodott, hogy kokcidiosztatikus hatással bír, csökkenti az Eimeria fajok okozta bélbetegedések kialakulását.

Egyes fűszernövények, mint például a kakukkfű, a menta, a zsálya vagy a rozmaring, jelentős antioxidáns hatású anyagot is tartalmaznak.

A rendelkezésre álló eredmények alapján megállapítható, hogy a gyógy- és fűszernövény-kivonatok általában nem növelik a takarmányfelvételt, sőt, inkább kismértékben csökkentik azt. Az állatok testtömeg-gyarapodására gyakorolt pozitív hatásukat csupán ritkán sikerült igazolni. A testösszetételre és a húsminőségre nincsenek hatással. Antimikrobiális hatása több növényi hatóanyagnak is van. Ez irányú pozitív hatásukat kihasználhatjuk a bélben található patogén mikrobaszám és a betegségek kialakulásának csökkentésére.

Probiotikumok

Az antibiotikumokkal ellentétben a pro­biotikumok használatának célja, hogy a bélben túlsúlyba kerüljenek bizonyos kedvezőnek ítélt baktériumok.

A probiotikum tulajdonképpen egy élő mikroflórás készítmény, amely stabilizálja az állat bélflóráját.

A kedvező mikroorganizmusok olyan enzimeket termelnek, amelyek segítik a gazdasági állatok emésztési folyamatait és gátat szabnak a patogéneknek. Fiatal madaraknál sikeresen lehet kezelni probiotikumokkal a bélflóra stabilitását vagy a termelés későbbi szakaszaiban fellépő egyéb emésztési problémákat.

A kedvezőnek ítélt baktériumok a következő módokon fejtik ki hatásukat:

A bélnyálkahártyához kötődően megakadályozzák a patogén mikrobák megkötődését. Számos baktériumnak – például az E. colinak – kapcsolatba kell kerülnie a bélhámmal ahhoz, hogy felszaporodjon a bélben. A kapcsolódást fehérjetermészetű lektinjeik révén tudják megvalósítani, amelyek a sejtek speciális oligoszacharid receptoraihoz tudnak kötődni. A lactobacillusok ezektől a kapcsolódási pontoktól tudják kiszorítani a kórokozókat.

Semlegesítik a patogén baktériumok által termelt enterotoxinokat.

Baktericid hatásúak, ami azt jelenti, hogy a tejsavtermelők a tejcukorból tejsavat állítanak elő, amelynek révén a bél pH-ja olyan alacsony szintre süllyed, hogy azt a káros mikrobák nem képesek tolerálni. A fermentáció során hidrogén-peroxid is képződik, amely csökkenti a Gram-negatív baktériumok szaporodását. Néhány tejsavtermelő baktérium, mint a streptococcusok és lactobacillusok antibiotikumokat is termelnek.

Csökkentik az aminok képződését, a coliform baktériumok ugyanis dekar­boxi­lezik az aminosavakat, amelynek eredményeképpen aminok jönnek létre. Ezek irritálják a bélhámot, toxikusak és hasmenést okozhatnak.

Javítják az állatok immunstátusát, növelik az antitestek termelődését.

A monogasztrikus (együregű gyomrú) állatok tápjaiba általában Lactobacillusokat, Bacillus subtilist és Streptococcusokat, az élesztők közül pedig különböző Saccha­romyces fajokat használnak probio­ti­kum­ként.

Prebiotikumok

A 2 és 20 cukoregységből álló úgynevezett oligo­szacharidok szintén kedvezően befolyásolják a monogasztrikus állatok teljesítményét. Ezeket az oligoszacharidokat pre­biotikumoknak is nevezik, amelyek elősegítik a kedvezőnek ítélt baktériumok szaporodását. Ilyen oligoszacharidokat tar­tal­maznak például a szójadara-, a repce- és a különböző pillangós magvak (alfa-galakto­oligo­szacha­ridok, GOS), a gabo­namagvak (frukto­oligo­szacharidok, FOS), a tejtermékek (transz-­galak­tooligo­szacharidok, TOS) és az élesztősejtfal-kivonatok (mannán oligo­szacha­ridok, MOS).

Kedvező hatásukat két módon fejtik ki.

Egyrészt, miután az állatok emésztőenzimjei csak gyengén képesek őket bontani, a kedvező hatású baktériumok tápanyagként hasznosítják őket a vakbélben és felszaporodnak, kiszorítva ezzel a patogéneket, például a Salmonella és Campylobacter fajokat. Fermentációjuk (erjedésük) során megnő a vakbélben az illózsírsavak mennyisége, amelyek táplálóanyagot jelentenek a bélhámsejteknek.

Másodsorban olyan módon is megváltoztathatják a bél mikrobapopulációját, hogy képesek megkötni a károsnak ítélt baktériumok egy részét. A potenciálisan patogének olyan lektinekkel rendelkeznek, amelyek segítségével képesek a sejthártyához tapadni, és a kötődést követően a baktériumok gyorsan szaporodásnak indulnak. A szalmonella fajok és az Escherichia coli mannóz-specifikus lekti­nekkel rendelkeznek. Ha nagyobb mennyiségű mannóz-tartalmú szénhidrát kerül a bélbe, például a MOS felhasználásakor, a káros baktériumok ezekhez a szénhidrátokhoz kötődnek, így kevesebb kerül közülük kapcsolatba a sejthártyával.

Az élesztőkben található man­nánok hasonló elven működnek.

Az oligoszacharidok működési mechanizmusának pontosabb megismerésére és hatékonyságuk vizsgálatára számos kutatást végeztek az elmúlt években. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy például az E. coli-val történő fertőzést követően a GOS csökkentette a csípőbél pH-ját és a coliform baktériumok számát. Az FOS és TOS kiegészítések csökkentették az aerob baktériumok számát a fiatal állatok bélcsatornájában, ennek eredményeképpen az állományban kisebb arányban fordult elő hasmenés. A kutatások egy része prebio­tikumokkal gyakorlati körülmények között a testtömeg-gyarapodásban és a takarmány-értékesítésben is megnyilvánuló pozitív hatásról is beszámolnak. Más kísérletekben csupán a béltartalom pH-jának csökkenését tapasztalták a mikroflóra összetételének változása és a termelési eredmények javulása nélkül.

Az eredményekben rejlő ellentmondások oka részben a kísérleti tápok összetételében, részben pedig az állatok tartási körülményeiben lévő különbség lehetett.

Szerves savak

A szerves savak (hangyasav, fumársav, almasav, citromsav, tejsav, vajsav, szorbinsav) és azok sói nem csupán tartósítószerként, hanem takarmány-kiegészítőként is használatosak. A tápokhoz keverve vagy az ivóvízhez adagolva elsősorban az előbél­sza­kaszok és a vékonybél kémhatását csökkentik, így a probiotikumokhoz hasonlóan visszaszorítják a potenciális kórokozók felszaporodását. Védett formában a vakbélben zajló mikrobiális fermentációt is befolyásolhatják.

Azontúl, hogy a környezetük kémhatását befolyásolják, gyorsan át tudnak jutni a mikroorganizmusok sejthártyáján. A mikrobákba jutva disszociálnak, csökkentik a pH-t és gátolják a sejten belüli enzim- és transzportrendszerek működését. A hidrogénionok eltávolítása kimeríti a baktériumok energiatartalékait és pusztulásukhoz vezet.

A hangyasav és sói például csökkentik az E. coli és Salmonella számot, negatívan befolyásolják ugyanakkor a tejsavtermelőket is.

Az ecetsav és propionsav csupán nagy koncentrációban hatékony, a vajsav azonban igazolt módon hatékony a coliform baktériumok gátlásában. A tejsav hatással van az E. coli koncentrációjára, a szorbinsav pedig a Salmonella és a colifor­mok szaporodására. A savanyítók termelési paraméterekben is megmutatkozó pozitív hatását a választott malacok és a hízósertések esetében számos kutatási eredmény bizonyítja. A baromfifajokkal végzett kutatások eredményei nem egyértelműek, de bizonyos madárfajok, korcsoportok, például a kispulykák esetében rutinszerűen használatosak.

Dr. Dublecz Károly

egyetemi tanár, campus főigazgató

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem

Georgikon Campus

Forrás: Kistermelők Lapja