Később a terepfutásokra fényképezőgépet is vittem magammal, hogy megörökítsem a vadat, amivel gyakorta összeakadtam.
Így kezdtem el természetfotózni, amely manapság a szabadidőm nagy részét kitölti. Vértesszőlősön lakom, így elsősorban a Gerecsét járom. A másik nagy kedvenc Gemenc, ami természetfotózás szempontjából maga a Kánaán.
Van egy hegytető Vértestolna és Vértesszőlős között, ahol minden tavasszal sok muflon gyűlik össze, és ott hozzák világra a bárányokat. Abban az időszakban olyan ez a terület, mint az óvoda. Szeretek felsétálni oda hajnalonként, szinte biztos, hogy látok muflont. Ha belefut az ember egy nagyobb nyájba, bégetéstől hangos az erdő. Így volt ez kép készítésekor is, mentem a hang után, szerencsére pont egy púp mögött voltak.
A bárányok játszottak, ugrándoztak előttem, majd megpihentek. Fél óráig néztem őket, majd szépen csendben visszahúzódtam.”