A ló elsődleges célja az életben maradás. A túlélés magába foglalja a szaporodást, a táplálkozást és a ragadozók elkerülését. A természetes szelekció gondoskodik arról, hogy azok az egyedek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő túlélési képességekkel, nem tudnak alkalmazkodni, azok nem maradnak életben, így nem is örökítik tovább a gyengébb génállományt. A természetes szelekció eredménye, hogy csak a legjobb genetikájú egyedek maradtak fenn az idők során.
A ménes
Annak érdekében, hogy a lovak túléljék a vándorlást a vadonban, családban, úgynevezett ménesben élnek. A ménes egyik nagy előnye a létszámban rejlik. Minél többen vannak, annál könnyebb elmenekülni a ragadozók elől.
A ménes vezetője az alfakanca. Ő az, aki felelős a ménesért, meghatározza a táplálkozó- és pihenőhelyeket. Ő neveli a növendék lovakat a ménes szabályai szerint, elfogadja a helyes viselkedést, a helytelent pedig korrigálja.
A lovak kommunikációja majdnem teljes egészében a testbeszédre épül. Ezt a nyelvet Monty „EQUUS”-nak nevezte el. A vadonban ez a kommunikáció nagyon ritkán jár hangjelzéssel, hiszen a túl hangos jelzés felhívná a ragadozó figyelmét.
Menekülés és támadás
A lovak prédaállatok, ezért veszély esetén a menekülés a legelső reakciójuk. Természetes körülmények között ösztönösen 600-800 métert menekülnek, majd megállnak, és újra megvizsgálják a helyzetüket. Ha már a veszély nem áll fenn, akkor fölösleges tovább futni és energiát felhasználni. Ha úgy értékelik, hogy menekülésre nincs lehetőségük, akkor a teljes ellenállást választják, minden testi adottságaikat felhasználva. Ezért nagyon fontos mindig figyelembe venni, hogy
Ez tulajdonság a háziasított lovaknál is megvan. Azt is szoktuk mondani, hogy a lovak „új fóbiásak”. Nagyon fontos észben tartanunk, hogy sohasem az ember dönti azt el, hogy mi az új és a félelmetes az adott ló számára.
Reagáló állat
A lovak úgynevezett reagáló állatok. Ami azt jelenti, hogy csak a jelen pillanat létezik a számukra. A jövőbe egyáltalán nem képesek előre gondolkodni, tervezni, viszont minden, ami a múltban történt, azt képek formájában elraktározzák, és bármikor tudnak a jelenben lévő dolgokra a múltbeli tapasztalatok alapján reagálni. A lovak tehát képekben gondolkodnak, mivel nincs beszélt nyelvük. Temple Grandin állatviselkedés-kutató professzor, aki Asperger-szindrómával született, számtalan könyvében és előadásában beszél arról, hogy mit jelent pontosan az, ha valaki képekben gondolkodik. Minden képhez tartozik egy pozitív vagy negatív asszociáció, amely eldönti az arra való reakciót. Az a tapasztalatom, hogy ha egy ló – az emberek által elfogadhatatlan – viselkedését korrigáljuk, legalább kétszer annyi alkalommal kell megismételni jól a kérést, mint ahányszor rosszul kérték tőle. Ezzel lehet azt elérni náluk, hogy egyáltalán elgondolkodjanak azon, ezúttal valami másképp történhet.
Az energiamegőrzés
A lovak legelés útján jutnak táplálékhoz. Miután a fűnek nagyon alacsony az energiatartalma és tápértéke, ezért naponta 18 órát kellene legeléssel tölteniük ahhoz, hogy a szükséges energiát magukhoz vegyék. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy takarékoskodniuk kell az energiájukkal, a lehető legtöbbet kell abból megőrizniük.
Ezért a lovak mindig igyekeznek a lehető legkevesebb energiaráfordítással megoldani az eléjük állított feladatot. Ebből az következik, a mi feladatunk, hogy az általunk megfogalmazott célhoz vezető utat a lehető legkényelmesebbé alakítsuk a ló számára, ezáltal saját maga választja az általunk mutatott utat. Ennek értelmében a ló természetes jutalomnak tekinti a pihenést, míg a munkát használhatjuk negatív konzekvenciaként.
Kézből való etetés, jutalmazás
Szinte nem találkoztam olyan emberrel, aki ne akarta volna almával, répával jutalmazni, etetni a lovakat. A lótulajdonosok nagyon nagy része minden találkozáskor visz valamilyen jutalomfalatot a lovának, amit a tenyeréből ad neki oda. Ezzel azonban több probléma is felmerül. Nagyon fontos tény, hogy a ló nem ragadozó. Ezáltal nem kell neki sem levadászni, sem megőrizni a táplálékát. Elég, ha lehajol, és letépi a füvet. Így a táplálékhoz kapcsolódó ösztön egészen más, mint a ragadozók esetében. Tehát
Ahogy az előbb említettem, a lovak képekben gondolkodnak. Ha folyamatosan a kezünkből adunk valamilyen jutalmat, akkor az a kép raktározódik el a ló agyában, hogy az ember teste az étel egyik forrása. Számtalan lóhoz hívtak már, amelyik csipked, harap és semmilyen szintem sem tartja tiszteletben az ember személyes terét. Ez azért van, mert állandóan onnan jön a jutalomfalat. Arról nem is beszélve, hogy az emberhez kapcsolódó viszonyát az étel határozza meg, nem pedig a bizalom és a megbízható vezetői szerep.
Az embernek téves elképzelése van arról, hogyha eteti a lovat, akkor a ló szeretni fogja. Ez sajnos egyáltalán nem igaz. A lovaknak megbízható és következetes vezető kell a biztonság mellett. Ezzel tudunk valódi partnerré válni. A répát, almát pedig érdemes vödörbe vagy etetőbe tenni, hogy a jutalomfalatot semmiképpen se az ember testéhez kösse. És sajnos az sem megoldás, hogy néha kap kézből falatot, néha meg nem. Ezt a lovak sajnos nem tudják differenciálni.
A nyomásba dőlés
A ló egy másik nagyon fontos, ösztönös válaszreakcióját is meg kell ismernünk, mert szinte minden kérésünket napi szinten meghatározza. Ez a nyomásba dőlési reflex. Ez azt jelenti, hogy ha a ló testét valahol nyomás éri, akkor a ló ennek a nyomásnak az irányába dől, nem pedig elmozdul attól. Ezt az az ösztön magyarázza, ami a ragadozó támadása esetén lép életbe. Ha a lovat a vadonban megtámadja egy ragadozó, és a farába csimpaszkodik, akkor ha a ló az azonnali menekülést választaná, a ragadozó a körmeivel kiszakítaná a ló bőrét, belső szerveit, így semmi esélye nem lenne a túlélésre. 
És minél nagyobb stresszhelyzetben éri őt nagy nyomás, annál kevésbé tud ellene mozdulni. Ha egy kiscsikót először próbálunk vezetni, és túl nagyot húzunk a kötőféken, akkor szinte teljesen biztos, hogy hátrahúzással reagál, gyakran hanyatt is veti magát, mert nem tudja, hogy a húzásra előre kellene mozdulni. De egy másik, nagyon egyszerű példa, amikor az első lovas felül a csikóra, és megpróbálja a lábai összezárásával elindítani a lovat. Erre majdnem minden ló megállással válaszol, nagyon sokszor szinte „lefagynak”. A zablára való „rádőlés” is emiatt kezdődik el, vagy kikötés esetén a klasszikus kötőfékszaggatás, amit addig húz hátrafelé a ló, amíg el nem szakad. Ha ez sikerül, akkor azonnali engedést kap a ló, ami megerősíti abban, hogy ezt kell csinálni. Természetesen meg lehet tanítani a lovakat arra, hogy a nyomás ellen mozduljanak. Monty Roberts egyik legfontosabb kiképző eszköze az úgynevezett kettős kötőfék, amelynek van egy olyan funkciója, hogy a ló orrán megfeszül egy plusz kötél, ami azonnal enged, ha a ló a nyomás felé lép és beleenged. Ha a kötőfék jól van felhelyezve, akkor semmilyen fájdalmat vagy sérülést nem okoz az állatnak. Számomra minden ló képzésénél nélkülözhetetlen eszköz. De a nyomásra való engedést a testük minden részén be kell gyakorolni mielőtt felülünk a hátukra.
A következő írásomban tovább ismerkedünk a ló látásával, az agyműködésük sajátosságaival és a tanulási mechanizmusokkal.
