0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A bátrak útja, avagy miért van magyar áfonya és málna a boltokban

A 20. század második felében a magyar bogyósgyümölcs-termesztés jelentős ágazat volt. Akkoriban híres magyar fajtákat termesztettünk, például a ’80-as évek végéig a Fertődi zamatos nevű málnafajtánkból évi 100-120 ezer tonnát termesztettünk. A ’90-es években azonban az ágazat mélyrepülésbe kezdett és a 2000 évek elején szinte teljesen meg is szűnt: jelenleg a magyar málnatermesztés évi 5000 tonna.

youtube://v/Sd-Vc3DtQ-U

A Hivekovics testvérek, Ákos és Zoltán 2012-ben úgy döntöttek, hogy családi gazdaságukban Nagykanizsa környékén felélesztik a magyar bogyósgyümölcs-termesztést. Ehhez hitelre volt szükségük, így alakítottak ki gyümölcsöző kapcsolatot az OTP Agrárágazattal. A hitelkalandokról, és arról, honnan kerül a boltokba az áfonya, a málna, a Hivekovics testvérekkel és Szabó Istvánnal, az OTP Bank Agrárágazati Igazgatóságának ügyvezető igazgatójával beszélgetett Halmos B. Ágnes, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó újságíró munkatársa.

Hivekovics Zoltán: Először nem az OTP-hez mentünk, hanem egy nagyon kicsi szövetkezetnél kötöttünk ki.

Kalandos utunk volt, mert mire megkaptuk az első hitelt, bezárták az intézményt, úgyhogy csak az egyharmadát folyósították.

Ezután hirtelenjében a másik kétharmad folyósítását is megkellett oldani. Volt még egy lépcső, de a végén sikerült eljutnunk az OTP-hez, ahol végleges megoldást tudtak számunkra nyújtani.

– Mi mindenre kellett a hitel?

Hivekovics Ákos: Alapvetően tudni kell a bogyósgyümölcs termesztésről, hogy két fő dolog miatt tűnt el szinte az országból. Egyrészt az éghajlat eltolódásával komolyabb beruházások, eszközök, fagyvédelem, jégvédelem, esővédelem nélkül nem lehet már hatékonyan termeszteni. Másodsorban pedig a fajtakísérletek, a fajtafejlesztések megszűnésével nagyon sok ország megelőzött bennünket. Harmadrészben talán azt is említeni kell, hogy a felvevőpiacok is megváltoztak, ma már a gyümölcskereskedelem szinte csak a kiskereskedelmi láncokban folyik, tehát olyan fajtákat kell tudni termeszteni, amik pulton tarthatók, finomak, nem omlanak össze, mint az említett Fertődi zamatos, ami ha 24 órán belül nem volt fagyasztóban, összeesett. Azt alapvetően fagyasztási célra lehetett jól felhasználni.

Külföldi fajtákat kell behozni és azokra általában jogdíjat kell fizetni.

Tehát mindenféleképpen ez egy olyan szegmens volt, ahol komoly beruházási összeget kellett előteremtenünk és ezért egy nagyon komoly partnert kellett találnunk.

– Az ültetvénytelepítéshez?

– Az ültetvénytelepítéshez és a hűtéshez. De ez nem egy klasszikus ültetvény, ahol van egy sor néhány faoszloppal, és oda beültetünk néhány növényt. Itt nagyon komoly, 4-5 méter magas betonoszloprendszerek vannak, a betonoszlop tetejére jégháló kerül, adott esetben teljes fólia, ami jégtől, szakadó esőtől, a mostanában szokásos felhőszakadásoktól folyamatosan védi a gyümölcsöt.

Hivekovics Zoltán: Természetesen szükségünk volt egy hűtő- és logisztikai központra is, amire 2015-ben pályázatot adtunk be.

Megnyertük a pályázatot, de nyilván az összeget ki kell egészíteni bankhitelből is, hogy a második 50 százalékot is teljesíteni tudjuk.

Úgyhogy ebben már az OTP nagyon nagy segítségünkre volt.

– Hogyan zajlik egy ilyen hitelezési folyamat a mezőgazdasági hitelezésben? A lakáshitelezéssel majdnem minden magyar háztartás találkozott már, de az agrárhitelezés gondolom egy kicsit más.

Szabó István: Én úgy fogalmaznék, hogy teljesen más az agrár finanszírozás, mint egy lakáshitel, sőt még azt is mondhatjuk, hogy különbözik egy normál vállalati finanszírozástól, hisz azért ennek az ágazatnak megvannak a maga specialitásai. És hogyha még visszatérhetnénk a legelső kérdéshez. Van egy örök igazság, hogy minden út Rómába vezet, de ezt most megcáfolták a Hivekovics testvérek, hisz minden út az OTP-hez vezet. Én örülök, hogy sikerült 2015 körül leülnünk egy délelőtti megbeszélésre. Akkor kaptunk egy körülbelül 20 oldalas anyagot, ami mind a pénzügyi oldalt, mind pedig magának a piacnak és a beruházásnak a bemutatását tartalmazta. Ebből kellett kihoznunk egy olyan finanszírozást, amely figyelembe veszi mindazon kritériumokat, amely az akkori pályázati rendszert magába foglalta.

Hisz ebben az időszakban a „the small is beautiful”-elv érvényesült, ami azt jelenti, hogy zömében a kisebb vállalkozások kaptak támogatási okiratot.

A kisebb vállalkozásoknak a finanszírozása a hazai bankszektort 2014-2015 magasságában kihívások elé állította, hisz az egyéni vállalkozások finanszírozása hordozott némi kockázatot. Egyrészt a transzparencia hiánya miatt, másrészt pedig az érdemi múlt az, amit próbáltunk mi is keresni. Ebből a szempontból, hogyha magát az ügyletet nézzük, sikerült egy olyan konstrukciót összepakolni, amelyben mindenki megtalálta a maga számítását. Hisz a támogatás előfinanszírozása mellett a beruházási hitelt is biztosítani tudtuk. Akkor még a növekedési hitelprogram is rendelkezésre állt, amely egy olyan óriási lökést adott a vállalkozásoknak, ami az akkori szabályok szerint még egy tíz éves beruházási hitelt is magában foglalt.

– Akkor, hogyha már a tíz évnél tartunk, gondolom, hogy legalább tíz évre előre terveztek.

Hivekovics Ákos: Ha csak az OTP szerződéseket nézzük, és ott a visszafizetési határidőket, akkor ez már adja a választ.

Igen, tíz évre el vagyunk adósodva, de ez egy fenntartható adósságvonal, úgyhogy nem tervezünk komolyabb változásokat azon kívül, hogy minden évben szeretnénk megduplázni a felületünket és a termelési mennyiségünket.

Hivekovics Zoltán: Illetve annyit tennék hozzá, hogy valójában egy évre tervezünk előre, mert minden évben annyi új ötletünk van, amikkel meglepjük az OTP-t, hogy minden évben újra tárgyalóasztalhoz ülünk a következő ötletünk finanszírozhatóságát illetően. Úgyhogy amit már megvalósítottunk, az természetesen, ahogy Ákos mondja, 10 évre van tervezve, de ehhez minden évben szeretnénk hozzátenni valami újat, valami innovatív megoldást, amit Magyarországon még senki nem csinált. Ebben azt gondolom, hogy több ponton is mutattunk már fel eredményeket. És hát ehhez valóban komoly rugalmasság kell, mert nincs mihez benchmarkolni minket.

Tehát mi tényleg hálásak vagyunk az OTP-nek, hogy ezt a rugalmasságot tudják hozni, mert itt nagyon nehéz múltbeli üzletek eredményeivel ezeket az új ötleteket alátámasztani.

– Áruljanak el néhány olyan ötletet, amit a múltban, mondjuk öt évvel ezelőtt valósítottak meg és hova tartanak?

Hivekovics Ákos: Pont öt évvel ezelőtt kezdtünk beszélni arról, hogy Magyarországon nincsen nyári epertermesztés. Mindenki az úgynevezett egyszer termő eperrel dolgozik. Májusban van egy elképesztő eperdömping, június 10-ig, esetleg 15-ig, és utána eltűnik. Ősszel talán van valami kis „epercsepegés”, de igazából április vége május a magyar eperszezon. Mi elkezdtük feltenni a kérdést, hogy miért van ez így. Jó-e nekünk, hogy az év összes többi részében import eperrel dolgozunk? Miért tud más import epret küldeni? Itthon miért nincs? Elkezdtük nézni azokat a technikai megoldásokat, hogy egy folyton termő eper, ami mondjuk, áprilistól novemberig dolgozik, az miért nem termel Magyarországon, és ha megtaláljuk az okokat, azt hogyan lehet elkerülni.

Alapvetően azt láttuk, hogy az igény ugyanolyan magas rá, tehát egész nyáron szeretnénk mi is friss epret, szamócát fogyasztani.

Az áruházi partnereink is vevők voltak erre, ők is abszolút szerették volna, hogyha ez megvalósul.

Egy kis feltárás után az alap az volt, hogy az eper összességében nem szereti a meleget. Tehát egy olyan berendezésbe tudjuk ezt csak betenni, egy olyan épületben, növényházban tudjuk ezt termelni, ami komolyabb hűtési, vagy legalábbis valamilyen gyors és egyszerű és hatékony klímaszabályozási lehetőséggel rendelkezik. Így találkoztunk egy cravo ház nevű épülettel. Ez egy kanadai találmány. Olyan magas, és úgy néz ki, olyan acélszerkezetű, mint egy klasszikus holland üvegház, viszont ez fóliával borított, és az oldalai is és a teteje is teljesen elhúzhatók. Tehát pár percen belül egy teljesen szabadtéri termesztésem, vagy egy teljesen zárt esőálló, jégálló, fagyálló berendezésem van. Ez például egy olyan újítás volt, ami nagyon drága, több százmilliós beruházás hektáronként, de enélkül például nem lehet megpróbálni szamócát termeszteni nyáron.

Nyilvánvalóan egy ilyen projektnél nem tudunk letenni semmit az asztalra, hogy nagyrécsei körülmények között ez biztos, hogy működni fog és megvalósítjuk a szamóca termesztést.

Tehát erre utalt a testvérem, hogy itt az OTP például óriási rugalmasságot mutat és kockázatokat vállal.

Hivekovics Zoltán: Nyilván a nemzetközi szaktanácsadókkal ezt egyeztetjük, tehát várhatóan működni fog, hiszen nem mi találjuk fel a spanyol viaszt, de itt Magyarországon ezt még nem bizonyították.

Hivekovics Ákos: Két éve létesült az első ilyen egyhektáros épület, és most már további 10 hektáros bővítésről beszélgetünk.

– Mennyire rizikós egy ilyenbe belevágni hitelezői oldalról?

Szabó István: Hogyha csak a számokat nézzük, akkor én úgy gondolom, hogy az Excel-táblázat nagyon sok mindent elbír. De mi nem csak a számokat szoktuk nézni, hanem fontos az is, hogy az ügyfél és a bank között a kémia működik-e vagy sem. Tehát az emóció, a megérzés szerintem nagyon sokat számít. Úgy gondolom, hogy 2015 óta mi megéreztük azt a gondolatiságot, ami Ákost, illetve Zoltánt jellemzi.

Tudjuk, hogy hová szeretnének eljutni. Látjuk azt, hogy ehhez mi mindent tesznek meg, és milyen innovatív ötleteik vannak, természetesen a fenntarthatóságnak a figyelembevételével.

Nagy kihívás, nem csak nekünk, mint finanszírozónak, hanem magának a vállalkozásnak is, hogy a hazai körülmények között hogyan tudnak adaptálni egy technológiát, amely segítségével az innovatív megoldásokat be tudják vezetni, és erre piacot is találnak. Volt egy nagyon jó ismerősöm, ő úgy fogalmazott, hogy egy normál vállalkozáshoz három dolog nagyon fontos. Az egyik az ész, én úgy gondolom, hogy ez abszolút adott. A másik a piac. Ha megnézzük a bogyós gyümölcsök mostani felvevőpiacát, szinte mindenhol ott van a családi vállalkozás, A harmadik pedig a pénz. A támogatás mellé mindenféleképpen fontos a hosszú távú beruházások finanszírozása, megfelelő, akár egy kétéves türelmi idővel, hogy amikor felépül, kapjon levegőt induláskor a vállalkozás.

És az is igaz, hogy ebben a támogatási környezetben, ami most jelen pillanatban adott, egyetlen kiútja van a magyar agráriumnak, az, hogy innovatívan beruházva a lehető leghatékonyabb és fenntartható megoldásokkal próbálják meg a projekteket megvalósítani.

Ez olykor kihívás, hisz hogyha magát az ágazatot nézzük, akkor óriási kézimunkaerő-igénye van a szüretelésnek. Viszont, hogyha ezt fel tudják építeni, és hogyha megfelelő szervezet van mögötte, akkor én úgy gondolom, hogy sikerre van ítélve ez a történet.

De természetesen nekünk nem csak ezt az emocionális részét kell néznünk, hanem azokat a pénzügyi számokat is, amelyek adottak az év végén. Akkor leülve végigbeszélve a múltat és a jelent, a jövőt együtt tudjuk alakítani. És ebben úgy gondolom, hogy abszolút partnerek vagyunk.

– Beszéljünk arról, hogy nagyon kézimunkaerő-igényes az ágazat, illetve szerintem málnát nem lehet leszedni géppel, mert akkor az maximum gyümölcslének, vagy gyümölcsbornak lesz jó. Gondolom, talán ezért is kezdtek el gyümölcsbor készítéssel is foglalkozni.

Hivekovics Ákos: Igen, egyértelműen. A bogyós gyümölcsök semmilyen körülmények között nem termelhetek száz százalékos áruházi, vagy száz százalékos minőségi kategóriában. Van kieső, a szalagról lekerülő olyan gyümölcs, aminek csak egy pici külalaki hibája van. Fekete szeder esetében, ha egy nagyon picit túlérik, már nem szabad elküldeni, mert ez két nap múlva összeesik.

Viszont akkor a legfinomabb, tehát egy kis kettősség van a dologban. Tehát nem szabad elengedni a leves, finomra érett fekete szedret, abból is mindenféle feldolgozott termeket kell csinálni.

Abból részint egy olyan termék lesz, amit télen is tudunk árusítani, amikor gyakorlatilag harmincadannyi emberrel dolgozunk, illetve az is egy olyan érték, amit nem szerettünk volna elengedni. Ezért is kezdtünk el feldolgozott termékekkel is foglalkozni.

Hivekovics Zsoltán: Bár itt még útkeresésben vagyunk, hogy mi az, ami a piacon leginkább megtalálja a helyét. Vannak gyümölcsleveink is, a vegyes szőlő-gyümölcs borokkal is kísérletezünk, még nem találtuk meg a legjobb megoldást, de ezen rajta vagyunk. Természetesen a bevételünknek a több mint kilencven százalékát a friss gyümölcs adja elsősorban, úgyhogy van idő kísérletezni.

– Mi mindent keressenek a vásárlók? Mi minden gyümölcsöt keressenek Önöktől? A tudatos vásárló ugye megnézi, hogy honnan származik a gyümölcs.

Hivekovics Ákos: Alapvetően most jelenleg a klasszikus bogyós gyümölcspalettát lefedtük.

Az áfonyában feltétlenül elsők és piacvezetők vagyunk az országban. Emellett málnát, fekete szedret, piros ribizlit és szamócát termesztünk.

Úgyhogy azok az általános, klasszikus bogyós gyümölcsök ezzel az öttel lefedésre kerültek, viszont bogyósgyümölcs tekintetében is kísérletezünk egy jó pár újdonsággal. Vannak kicsit vadabb ötleteink is, de például már eltelepítésre került több hektárban húsos som és nemes kökény, nemesített kökény fajták, amiből egy ilyen erdőszéli, magyar őshonos C-vitamin-forrás jellegű, vegyesen, kéken, pirosan összecsomagolt terméket szeretnénk az áruházakban megjeleníteni. Jövőre már ez talán termőre fordul, tehát ilyen különlegességekben is gondolkodunk.

– Ahogy én láttam a honlapjukon, körtével is foglalkoznak.

Hivekovics Zoltán: Igen, ez kilóg a bogyós gyümölcsök közül.

Hivekovics Ákos: Ez egy kötelező elem volt gyakorlatilag.

Hivekovics Zoltán: Kötelező elemként indultunk igen körtével.

– Miért?

Hivekovics Zoltán: Területre a körte a legnagyobb, de jelenleg a körtével van a legtöbb termelési problémánk.

Sajnos az éghajlatváltozást nagyon megérezni Magyarországon is.

Az előző harminc évben tíz évente egyszer volt, hogy komolyan elfagyjon egy körteültetvény. Az előző hat évben négyszer volt fagykárunk.

Egyszerűen jelentősen változik az éghajlat. Ez a tavasz is nagyon-nagyon hideg volt. Egyébként három hét késéssel kezdett el minden érni. Áprilisban, májusban gyakran bejönnek mínusz nyolc fokok is egy-egy éjszakára. És hát erre a körtérre még nem találtunk jó megoldást, hiszen ahogy István is mondja, a végén profitábilis ültetvényeket kell létrehozni. A körte annyit nem termel hektáronként, hogy az egészet fólia alá tudjuk vonni, mert az nyilván megoldás lenne. Talán majd állami szinten jönnek ki olyan pályázatok, amik ezt lehetővé teszik. Jelenleg nincs jól megoldva a fagyvédelem ilyen extenzívebb ültetvények esetén. Bár, amit én extenzívnek hívok, az is tulajdonképpen egy intenzív körteültetvény, tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy ugye kordonsorokban vannak a körtefák, mintha egy málna vagy szederültetvény lenne, de még így sem találtuk meg a biztos megoldást.

– De a körteültetvényeket előbb-utóbb fölváltják a bogyósgyümölcs-ültetvények, nem?

Hivekovics Ákos: Ez a folyamat elkezdődött, igen.

Meglátjuk, hol áll meg, de már egy kis körtét kiszorított az áfonyánk idén tavasszal.

– Mi mindent lehet a bogyós gyümölcsökön kívül kapni Önöktől? Lehet a gyümölcsleveket, illetve a gyümölcsborokat kapni. Mi lesz a jövő? Milyen innovatív termékekre számíthatunk még? A húsos somból esetleg valami somborra.

Hivekovics Ákos: Alapvetően nem feldolgozási irányban gondolkozunk. Ahogy említettem, az elején is egy olyan kötelező elem vagy kényszerpálya jelleggel érkezett, hogy ezeknek még a hullója a picit áruházba nem küldhető minősége, és olyan fantasztikusan lédús, édes, tökéletes gyümölcs, hogy nem szabad eldobni. De itt egy nagyon nagy versennyel találkozunk. Tehát igazából a magyar vásárlóknál a feldolgozott termékek esetében még jóval kevésbé érvényesül az a származási, az az új modell, hogy az első, most már nem az ár az első, amire nagyon sokan rápillantanak, nyilván van, akinek még muszáj erre is, de most már nagyon sokan megtehetik azt, hogy a származást nézik először, és nem az árat. Ebben mindenképpen maga a gyümölcs lesz a húzóerő továbbra is, tehát amiben mi gondolkodunk, amiben mi nagyon sokat szeretnénk még fejleszteni, annak az időablaknak a széthúzása, amikor magyar gyümölcs van a magyar emberek asztalán.

Talán az egyik legelrugaszkodottabb vagy konkrétabb tervünk most az. hogy szeretnénk szamócát zárt épületekben, LED-lámpák alatt 12 hónapig termeszteni, téli-nyári szamóca-beszállításra készülünk a partnereinkhez.

Ennek most konkrétan a tervezése, a nemzetközi innovatív ötleteknek az összegyűjtése saját épülettervekké összegyúrása folyik.

– És ebben már megkeresték Önöket?

Szabó István: Igen, és hogyha jól emlékszem, múlt héten már a hitelengedélyezési terület is Nagyrécsére látogatott.

Hivekovocs Zoltán: Igen.

Szabó István: Többek között ők is megnézték már az ültetvényeket, illetve Ákossal és Zoltánnal találkoztak. Igen, érkezett már be hozzánk, ezekhez kapcsolódóan nemcsak ötlet, hanem hitelkérelem, és a hitelkérelmemnek az első pozitív válasza már megvan. Természetesen step by step fogunk tudni előre menni, hiszen úgy gondolom ez nem csak a banknak a kockázati érdeke, hanem magának a vállalkozásnak is szem előtt kell tartani azt, hogy mekkorát és milyen gyorsan tud növekedni.

Az igazság az, hogy, ha banki szemmel nézem, akkor a döntéseknek a kilencven százaléka az organikus növekedés mellett történő finanszírozásban látja a jövőt.

Én úgy gondolom, hogy az elmúlt öt évben a Hivekovics családi gazdaságnak, nem organikus volt a növekedése, hanem egy óriási növekedés volt, amit produkáltak, és tényleg megvan hozzá az a piac, megvannak hozzá azok az innovatív ötletek, amelyek segítségével ezt meg tudták valósítani. Azzal, hogy jelentek meg kertészeti pályázatok, jelentek meg új ATK-s pályázatok, és valószínű, hogy még lesznek az elkövetkezendő időszakban is pályázatok, ezek óriási lehetőséget jelentenek a hazai agráriumnak, és óriási lehetőséget azoknak az innovatív megoldásoknak, hogy pozitív elbírálás mellett ezek a projektek megvalósuljanak.

Száz szónak is egy a vége, mindenféleképpen hosszú távon szeretnénk partnerei lenni egy sikeres vállalkozásnak, amelyben tényleg egymás kezét fogva próbáljuk meg azt megoldani, hogy pénzügyileg mi az, ami még kivitelezhető, és mi az, ami már kevésbé tolerálható mondjuk kockázati szempontokat figyelembe véve a bank számára. Viszont ez egy óriási lehetőség.

Tehát hogyha az elkövetkezendő időszakot nézzük, szerintem nem biztos, hogy lesz még egyszer egy olyan pályázati dömping, mint ami most volt, és ezt most kell, hogy megragadják.

Viszont most nagyon ügyesen és nagyon okosan kell, hogy megragadjuk ezt a lehetőséget közösen.

– Sikerül ezt a lehetőséget ügyesen és okosan megragadni?

Hivekovics Ákos: Dolgozunk rajta nagy erőkkel. Egy picit fáj, hogy a pályázati dömping az egy nyári szüreti, betakarítási szezon kellős közepére jött ki, de majd alszunk télen.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu