A módszerről Czeglédi István a BLKI kutatója számolt be az MTI-nek szerdán.
A BLKI kutatói az elmúlt két évben több dunai és tiszai holtmeder halállomány-szerkezetét mérték fel a korlátozott körülmények között alkalmazható, hagyományos módszerekkel (elektromos halászgéppel és kopoltyúhálóval), valamint az új környezeti DNS-vizsgálattal. Az utóbbihoz elegendő volt néhány liter vizet átszűrni és a csapdázott DNS-darabkákat beazonosítani.
A DNS meghatározásban egy francia laboratórium segített, de reményeink szerint hamarosan a tihanyi kutatóintézetnek is lesz erre alkalmas saját laboratóriuma – jegyezte meg a kutató.
Az adatokat a BLKI kutatói dolgozták fel. Czeglédi István elmondta, hogy
Ez azt is jelenti, hogy a hagyományos technológiáknál jóval egyszerűbben és pontosabban tudták felmérni a vizsgált víztestek halállományát úgy, hogy a halak nem sérültek – tette hozzá.
A módszert minél előbb alkalmazni szeretnék a Balatonon és annak vízgyűjtőjén. Amennyiben az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak, akár pár éven belül meg lehet becsülni viszonylag pontosan, hogy milyen a halállomány szerkezete a Balatonban – mondta a kutató.
Beszélt arról is, hogy az ilyen vizsgálatokkal remélhetőleg pontosabban ki lehet mutatni a hagyományos monitorozási eszközökkel nehezen gyűjthető fajok (busa, törpeharcsa) mennyiségi viszonyait is.
azonban a halállomány összetétele a sűrű növényzet miatt hagyományos módszerekkel nem mutatható ki – említette példaként.
Magyarországon a BLKI vizsgálata az első, ami a módszert a vízi élőlények közösségszerkezetének feltérképezésére használta, az eredményeket nemzetközi szaklapban is publikálták.
