Az Augsburgi Egyetem kutatói által a Nature Climate Change című folyóiratban publikált tanulmány szerint mindenekelőtt az északi szélességi körökön tapasztalták a biomassza-gyarapodás csökkenését a vizsgált időszakokban.
Az elmúlt évtizedekben a fokozottabb szén-dioxid-kibocsátással párhuzamosan ezek az úgynevezett szárazföldi és óceáni szénelnyelők is folyamatosan növekedtek, részben fékezve az éghajlatváltozás folyamatát. Az újabb vizsgálatok alapján azonban azt feltételezik, hogy ezeknek a fontos szénelnyelőknek a szén-dioxid-koncentrációt csökkentő hatása az elkövetkező évtizedekben várhatóan kevésbé lesz érezhető, noha a kutatók között nincs teljes egyetértés a mögöttes mechanizmusok tekintetében. A szárazföldi növények a fotoszintézis révén felveszik a levegőből a szén-dioxidot, és beépítik a biomasszába, így döntő szerepet játszanak a szén-dioxid megkötésében. Ezt a fontos funkciót azonban veszélyeztetik a szélsőséges időjárási események, például a hőséghullámok, az aszály, de a szélsőséges csapadékeloszlás is.
Szélsőséges időjárás
Az egyre gyakoribb és intenzívebb éghajlati szélsőségekre vonatkozó bizonyítékok és az ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatások felvetik a kérdést, vajon az éghajlati szélsőségek ilyen mértékű eltolódása térségi és globális szinten visszavetette-e a növények növekedését.
A Nature Climate Change című folyóiratban megjelent tanulmányt David Gampe, az Augsburgi Egyetem földrajzi intézetének geográfusa által vezetett nemzetközi kutatócsoport állította össze. A kutatók a bruttó primer produkció (BPP) három különböző adatsorát elemezték, eltérő szempontok alapján. A bruttó primer produkció a fotoszintézis során időegység alatt keletkezett biomassza-gyarapodás.
Annak érdekében, hogy az elmúlt évtizedek éghajlati szélsőségeinek hatására létrejött bruttó primer produkció eltéréseit értékelni lehessen, az 1982 és 2016 közötti időszakra vonatkozóan mintegy ezer BPP-eltérés eredményét összesítették, majd azokat hozzárendelték a szélsőséges éghajlati eseményekhez, magyarázta a geográfus David Gampe, aki jelenleg a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem fizika-, földrajz- és a talajtudomány-professzora is.
A csökkent növénygyarapodással összefüggő azonosított szélsőséges események többsége (globálisan kb. 70%) olyan éghajlati szélsőségekhez rendelhető, amelyek közvetlenül az eltérő csapadék- és hőmérsékletértékek kombinációjából adódnak. A fennmaradó részt olyan tényezők okozhatták, mint a tűz, kártevők vagy szél, de ezek nem képezték a vizsgálat részét. Az eredmények azt mutatják, hogy különösen a meleggel együtt fellépő aszályok (amelyeket a vízhiány és a kapcsolódó magas hőmérséklet jellemez) jelentősen megnövekedtek, és nagymértékben felelősek az északi félteke nagy részén tapasztalt visszafogott növényi produkcióért.
Különösen érintett területek
A bruttó primer produkció negatív szélsőségeinek rendkívüli növekedése a meleg aszályos események miatt, különösen a füves területeken (95%-os növekedés) és a szántókon (84%-os növekedés) volt megfigyelhető. Ezek az élőhelyek érzékenyebbek az aszályra, mint például az erdős területek, mivel általában nincs elég mélyen a növények gyökere ahhoz, hogy elérjék a vizet a mélyebb talajrétegekben.
A jelenlegi tanulmány azt jelzi, hogy az éghajlati szélsőségek, és különösen az aszály hatásai már érezhetők. A csökkenő primer produkció azonban kevesebb fotoszintézist és ezáltal a szárazföldi szén-dioxid-elnyelés gyengülését is jelenti, ami tovább gyorsítja az éghajlatváltozást. Az a tény, hogy különösen a gyepeket és a szántóföldeket érinti az alacsonyabb bruttó primer produkció, még gyorsabb cselekvésre kell, hogy ösztönözze a gazdákat: a kevesebb monokultúra, a meglévő erőforrások jobb kihasználása, társadalmi újragondolás kellene annak érdekében, hogy a mezőgazdaság jobban tudja kezelni az éghajlatváltozás következményeit.