0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Segíthetjük az alkalmazkodást

A növényeknek is kihívást jelentenek a szélsőséges időjárási jelenségek, főleg azok kiszámíthatatlansága okoz gondot. Ilyesmire egyik élő szervezet sem tud rendesen felkészülni, és mindegyik számára megterhelő. A kisebb mértékű stresszhelyzeteket jól kezelik a növények, de van, amikor már segítségre van szükségük.

Melegszik az éghajlat, a korábbi telekhez képest alig van hótakaró, és rövidebb a téli fagyos időszak.

Sok kertben láthatunk nagyméretű fügéket, gránátalmákat, de a kivi és egyes pálmák is egyre jobban elviselik a magyar teleket.

A mediterrán országokban gyakori gyógy- és fűszernövény, a rozmaring termesztése például azért nem terjedt el hazánkban, mert az állomány nagy része elpusztult a téli, hosszan tartó fagyos időszakban. Az utóbbi évek teleit figyelembe véve akár nekikezdhetnénk a rozmaring termesztésének, de sajnos mégsem, mert időjárásunkban nem ez az egy tényező változott.

Késő tavasszal, még áprilisban–májusban is előfordul, hogy egyes éjszakákon fagypont alá süllyed a hőmérséklet, annak veszélyét idén is megtapasztalhatták a gyümölcstermesztők. A növények télállósága ugyanis nem jelenti azt, hogy tavasszal, rügypattanás után, vagy virágzáskor is elviselik a fagyokat. A növények akkor megbízhatóan fagytűrők, ha a hideghatás a nyugalmi időszakban éri őket, azaz akkor, amikor azt felkészülten várják.

Világszinten nő a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége, ezt a helyzetet tovább rontja a fosszilis energiaforrások használata.

A légkör fölmelegedését az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedése okozza. A földi energiatranszferek az Egyenlítőtől a sarkok felé haladnak, arra továbbítódik a hőtöbblet a lég-, valamint tengeráramlatokkal. A sarkok ezért melegszenek jobban, mint az Egyenlítő környéke, és így az északi sarki jégtakaró az utóbbi években többször szűkült össze példátlanul kicsire. Márpedig ha a sarkokon nincsen elég hideg, csökken a felszíni jégborítás, akkor zavarok lépnek fel a sarki és a mérsékelt övet elválasztó sarki futóáramlásban: a magas légkörben nyugat-keleti irányban fújó szélben észak-déli, valamint fel-le irányú mozgások is létrejönnek. Ezek okozzák a váratlan és szélsőséges időjárási változásokat, például májusban egy sarkvidéki eredetű leáramlás a Kárpát-medencében rendkívül lehűti a levegőt, akár késői talaj menti fagyokat is előidézhet. De az is előfordulhat, hogy télen egy szaharai eredetű feláramlás eredményeképp két nap alatt 20-25 °C-ot is emelkedik a hőmérséklet.

Az ilyen nagy hőingást sem a növények, sem az állatok, sem az ember nem szereti, a mezőgazdaságban is hátrány,

mondta korábban egy konferencián Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának docense.

Befolyásoló tényezők

A késő tavaszi nagy hőingadozások, a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti nagy különbségek kedvezőtlenek, bár néha előfordul, hogy utóbbi kimondottan előnyös. Hazánk kontinentális éghajlatán nyáron nagy a különbség a nappali és éjszakai hőmérsékletek között, és ez jó hatással van sok növény termésének az ízére. Ördög István kertészmérnök, a Gyöngyösi Kertbarát Kör vezetője szerint például görögdinnye esetén a lazább szerkezetű, homokosabb talajokon ízletesebb a termés, mert ez a talajtípus nappal jobban fölmelegszik, éjjel jobban lehűl, és a nagyobb hőmérsékletingadozás kedvező hatása a dinnye zamatanyagaiban is megmutatkozik.

A növények különféle terheléseknek vannak kitéve, amelyek korlátozhatják fejlődésüket, szaporodásukat, bár anyagcsere-folyamataikkal bizonyos határok között tudnak alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez.

A növényi stressz az a fiziológiai állapot, amelyben a növények növekedése, fejlődése és szaporodása a környezeti terhelés miatt a genetikai lehetőségek alatt marad. Szigeti Zoltán A növényi stressz alapjelenségei című munkájában leírja, hogy a növényekre ható stressztényezőket többféleképpen csoportosíthatjuk, és hogy a természetes körülmények mellett az emberi faktorokról sem szabad megfeledkezni. Természetesnek tekintjük a környezet spontán, de hirtelen vagy szélsőséges megváltozásait: a nagy fényintenzitást (perzselést okoz), a hőhatást, az alacsony hőmérsékletet, a hirtelen fagyot, a szárazságot, az ásványi tápanyag hiányát, a nagy sókon­centrá­ciót. Antropogén tényezőként tartjuk számon a herbicideket, a légszennyező anyagokat, a savas esőt, a talajsavanyodást, a toxikus nehézfémek feldúsulását a környezetben, vagy a fokozott UV-sugárzást.

Másik csoportosítási szempont szerint abiotikus és biotikus stressz­tényezőkről beszélünk.

Utóbbiak közé tartoznak a növény károsítói: vírusok, baktériumok, gombák, de ide soroljuk a rovarok, csigák rágása által okozott sebzéseket is.

Átmeneti visszaesés

A stresszt kiváltó tényező hatására a növényi szervezetben lezajló folyamatok jellegzetes eseménysort indítanak el, ezeket összefoglalóan stressz-szindrómának nevezik. Az első a vészreakció, ami a terhelés fokozódásakor a normális működéstől való eltérésben nyilvánul meg, következménye a vitalitás csökkenése. Ekkor az anyagcsere lebontó jellegű folyamatai felerősödnek. Ha a növény rezisztenciapotenciálja lehetővé teszi, akkor a helyreálláson, edződésen keresztül bekövetkezik a második fázis, az ellenállás szakasza, amiben a védekező és alkalmazkodási folyamatok eredményeként a növény ismét zavartalan életműködést mutat, sőt aktivitása a korábbi standard értéknél magasabb is lehet. Ilyenkor az ellenálló képessége fokozódik, az egész egyed edzettebbé válik.

A harmadik szakasz a kimerülés, ami az alkalmazkodóképességet meghaladó tartamú és intenzitású igénybevétel esetén következik be, és fokozatos leromláson át krónikus károsodáshoz, később pusztuláshoz vezet.

Ha a stresszt kiváltó hatás megszűnik, akár az utolsó, kimerülési fázisban is, a növény képes megújulni.

Az egyed életében érvényesülő alkalmazkodást, a túlélést biztosító stressz-választ akklimatizációnak nevezzük, míg a hosszú távon, azaz több generáció során kialakuló tartós ellenálló képesség az adaptáció. Az akklimatizáció fenotípu­sos válasz, melynek mértékét a növényegyed fenotípusos „rugalmassága” határozza meg. Az adaptáció során „stresszes” környezetben mikroevolúciós folyamatok következtében alakulhat ki a nagyobb túlélési lehetőséget nyújtó kedvezőbb génkombináció. Az adaptáció eredménye az adott környezeti tényezővel szembeni tartós rezisztencia, ismertette Szigeti Zoltán.

Tűr vagy kerül

A stresszre adott válasz során a növény a hatás eltűrésére vagy kikerülésére fókuszál. A hatás eltűrése az, amikor a növény gyenge stressz esetén képes az alapállapotához hasonló, magas anyagcsere-aktivitást fenntartani, súlyosabb stressz esetén pedig csökkentett aktivitással működni.

A hatás kikerülése pedig azt jelenti, hogy szélsőséges stressz­hatás esetén az anyagcsere-aktivitás úgy lecsökken, hogy a növény nyugvó, „alvó” állapotba kerül.

A növények többsége helyhez kötött, ezért ilyen módon izolálja magát a stresszortól. A kikerülés egyik legismertebb módja a mérsékelt égövön a lombhullatás, ami az évszakok evolúciós időtávon át tartó, rendszeresen visszatérő változása következtében alakult ki. De ugyanilyen az időszakosan kiszáradó területeken élő növények gyors fejlődése is, amikor a növény egyedfejlődése a kedvező körülmények rövid ideje alatt lezajlik a csírázástól a maghozásig, majd ha rosszabbra fordul a helyzet, a magjai vagy más szárazságtűrő képletei biztosítják a túlélést.

Kedvezőbb környezetet teremtenek

Ha a talajélet megfelelő, sok, a növények számára hasznos baktérium él a területen. E baktériumok a talajban felszaporodva több kedvező hatást is kifejtenek. Ösztönzik a gyökér növekedését, nagyobb felületet nyújtanak a víz- és tápanyagforgalomnak, segítik a tápanyagfelvételt.

Egyes fajok a talajban lévő levegő nitrogénjét megkötik, majd alakítják a növények számára felvehető formává.

A baktériumtrágyák kijuttatásával hasonló hatást érünk el. Alkalmazásuk egyszerű, de pontosan követni kell a használati utasítást. Általában nedves talajra kell kijuttatni, és egyből bedolgozni a készítményeket, különben a megfelelő életkörülmények híján kárba vesznek. Napjainkban már többféle baktériumtrágya kapható, sőt olyan is van, ami nem tartalmaz baktériumtörzseket, csak olyan anyagokat, amelyek javítják a talajban amúgy is jelen lévő hasznos baktériumok életkörülményeit, kondícióját, szaporaságát.

A növénykondicionáló készítmények vagy biostimulátorok a környezeti tényezők kedvezőtlenségéből adódó stressz­hatást csökkentik. Úgy hatnak, hogy jó erőnlétben tartják a növényt, ami ennek köszönhetően megfelelő immunválaszokat ad mondjuk az aszályra, vagy akár a fagyérzékenység is csökkenthető.

A légköri aszály elviseléséhez hozzájárulnak az időben és rendszeresen kiadott lombtrágyák – gyakorlatilag ilyen komplex lombtrágyák a növénykondicionálók is.

A tényleges tápanyagpótló, azaz műtrágyahatás mellett másodlagos hatásként fokozottabb növekedést, növényvédelmi mellékhatást, stressztű­rést és esetenként a fagytűrő képesség fokozódását lehet megfigyelni ezen készítmények használatakor. A jól kidolgozott összetételnek köszönhetően a makro-, mezo- és mikroelemek fokozzák a növényi anyagcserét, serkentik a tápanyagok felvételét. Az ásványi összetevők miatt a tápanyagok tartósan felvehetők, speciális szervesanyag-tartalmuk javítja a növény ellenálló képességét, stressztűrését. E készítmények sokszor levélen, száron, gyökéren, sőt még törzsön keresztül is képesek felszívódni. A kelátképző összetevők miatt sűrűbb gyökérzet fejlődik, így a tápanyagfelvétel is intenzívebbé válik. A növénykondicionálók segítik az idősebb szövetek regenerálódását, erősödik a növény természetes immunrendszere, ezzel csökkenthetők a növényvédelem költségei.

Ma már számos ilyen készítmény elérhető, és kísérletek szerint akár 20-30%-os termésnövekedést vagy termésmentést eredményeznek.

Több gazdálkodó egybehangzó véleménye szerint a forgalomban lévő készítmények kiváló hatásúak, ám mindig nézni kell a kezelések költségét, és hogy ezekkel milyen mértékű javulás érhető el a termés mennyiségében vagy minőségében.

Forrás: Kertészet és Szőlészet