Elsőként Szotyori Nagy Kristófot, a Díjugrató Szakág elnökét kérdeztük az idei korosztályos Ebről, hogy ő milyennek látta a magyar lovasok teljesítményét.
Azért vártuk ezt az Európa-bajnokságot, mert a 2020-as évben elmaradt, nem volt nagyon nemzetközi verseny sem, nemhogy kontinensviadal. Jó előjelekkel indultunk, hiszen lovasaink Ausztriában, Szlovákiában és Bulgáriában is részt vettek különböző korosztályok Nemzetek Díjában és látszott az, hogy az idei évben vannak ütőképes párosaink. Nagyon kevés nemzet tudott minden korosztályban teljes csapattal indulni, azt lehet mondani, hogy csak a legerősebb díjugrató nemzetekhez tartozó országok küldtek lovasokat. Nehezítette a helyzetet, hogy a versenyhelyszín messze volt, nekünk 3500 kilométert kellett utaznunk a Portugália déli csücskén fekvő Villamourába, amely az út hosszúsága mellett nagy anyagi terhet is rótt ránk.
Azt gondolom, hogy ez a jövőre nézve a felnőtt korosztályt tekintve is óriási pozitívum, hiszen volt most ott öt olyan lovasunk, akik nagyon jól helytálltak.
Az ifjúsági korosztályban azt vártuk, hogy a lovasaink teljesítsék a pályát, itt Tóth Balázst emelném ki, aki szépen lelovagolta az összes pályát és ő is a középmezőnyben végzett.
A gyermek korosztály az, amiben nagyon eredményesek voltunk, és 2008 óta azt lehet mondani, hogy mindig az élmezőnyben vagyunk – Burucs Barna egyéniben ezüstérmes volt, Weinhardt Virág egyéniben ezüst-, majd aranyérmes, és csapatban is szereztünk bronzérmet is, jó párszor voltunk az első öt-hat csapatban, döntős lovasaink voltak. Én titkon nagyon reménykedtem abban, hogy érmet tudunk elhozni csapatban. Minimális kis hibácskák becsúsztak a csapatversenyben, így tizenkilenc csapatból a hetedik helyen végeztünk, ami jó eredmény, de mindent felülmúl az a siker, hogy ifj. Szuhai Gyula Perthy Jacksonnal öt pályát és egy összevetést le tudott hibátlanul lovagolni és az összevetésben a leggyorsabb hibátlan volt. Ehhez persze az is kell, hogy tizennégy éves kora ellenére már négy éve versenyez, és az elmúlt két évben nagyon jó pályákat lovagol magas akadályokon.
Kiemelem ifj. Kövy András szövetségi kapitány munkáját, aki összefogja, irányítja ezt a hatalmas számú lovast, lovat. Emellett nagyon fontos az edzők szerepe, hiszen azok az edzők, akik erre a szintre eljutnak a tanítványaikkal, összehangolt munkát végeznek. Idén különösen jó hangulatban és egységben tudtak dolgozni az Európa-bajnokságon is. Kellett a sikerhez, hogy érezzék egymást az edzők és a szövetségi kapitány, valamint nem elhanyagolható módon a szülők, akik felül tudtak kerekedni az önös érdekeken, nem csak szurkoltak a csapatverseny és az egyéni számok alatt, hanem tettek is érte. A díjugratás objektív sport, ami nagy szerencse, egy-másfél perc alatt születnek a teljesítmények, melynek eredményeként a magyar díjugratósport egy Európa-bajnoki aranyéremmel, két nagyszerű csapat hetedik helyezéssel remek évet tudhat most már maga mögött nemzetközi szinten, ez ad erőt a következő évekre.
A „friss” bajnokot, ifj. Szuhai Gyulát kérdeztük a villamourai korosztályos kontinensviadalról.
Egy 2019-es beszélgetésünk során azt mondtad, az egyik legnagyobb célod az Eb-n való sikeres szereplés. Számítottál ekkora sikerre? Milyen ambíciókkal indultál el Portugáliába, hogyan viselte a lovad a hosszú utat, hogyan akklimatizálódott?
Reálisan elsősorban a döntőbe szerettem volna bejutni. Ambíciókkal mindig fel vagyok töltődve, hisz rengeteg versenyen veszek sikeresen részt az egész szezonban. Annak ellenére, hogy a lovam egy fedezőmén, nagyon nyugodt természetű és nagyon jól viseli az utazást. Emellett nagyon jól megtervezett utunk volt – a Horse Trans Cargóval, Európa legjobb erre szakosodott cégével, három pihenőhellyel utaztattunk a lovainkat dr. Béni Dániel és dr. Jármy Miklós állatorvosok kíséretében. Sokan félnek a portugáliai melegtől, de az óceán légáramlása miatt ott még a 40 fok is elviselhetőbb, mint itthon a 30. Megpróbáltuk megadni a lovam számára a megfelelő vitaminokat, elektrolitot, a legjobb tápot, hogy a kondija a legmegfelelőbb legyen ehhez a megterheléshez.
Milyen volt a versenyhelyszín, a szervezés, a lovak szálláshelye?
Mióta lovagolod Perthy Jacksont, hogyan és honnan került hozzád? Milyen jellem, mik az erősségei, gyengeségei? Van esetleg különleges tulajdonsága, furcsa szokása?
Perthy Jackson 2012-es születésű mén, apja a világhírű Casall ASK, aki Európa-bajnokságon, világbajnokságon, és olimpián is volt helyezett Rolf-Göran Bengtssonnal. Anyai nagyapja pedig a legendás Otto Becker által lovagolt Dobel’s Cento. Centóról is elmondhatóak ugyanezek. Ő is szintén részt vett Európa-bajnokságon, világbajnokságon és olimpiai helyezett, emellett számtalan Nemzetek Díjában győzött a német válogatottban. Tehát Perthy Jacksonra igaz a magyar közmondás, hogy a genetika nem hazudik, véleményem szerint ő az ország egyik legígéretesebb fedezőménje.
Idén tavasszal kezdtem lovagolni, ötéves kora óta édesapám versenyez vele. Apukám képezte ki nekem és adta át a sikeres versenyzésünk érdekében.
Különleges tulajdonsága, hogy nem engedi magát futószárazni, mindig visszafelé megfordul. Furcsa szokása, hogy szabad téren nem mindig hagy felülni a hátára, olyankor be kell vinni az istállóba, ott megengedi.
Milyen volt az idei mezőny, kik voltak a legnagyobb ellenfeleid? Hogy szerepelt a magyar csapat, milyen volt a csapatösszetartás?
Mint minden évben, az idei mezőny is nehéz volt. Itt Európa legjobbjai vannak. A legnagyobb ellenfeleim azok voltak, akik ugyanúgy, mint én, az öt hibátlannal bekerültek az összevetésbe. Csapatversenyben a hetedik helyen végeztünk, egy hajszál választott el minket, hogy a második helyért összevetést lovagoljunk.
Fantasztikus teljesítménnyel lettél bajnok, minden pályád hibátlan volt! Ezt a teljesítményt csak rendkívül hideg fejjel, százszázalékosan a feladatra koncentrálva lehet elérni. Mi segít neked ebben, hogy semmi nem tud kizökkenteni? Nem éreztél nyomást, ahogy közeledett a döntő?
Rengeteget segített nekem a családi hátterem, apukám és az edzőim szakmai tudása. Nem gondolkoztam nagyon messzire, mindig csak az adott pálya százszázalékos teljesítésére koncentráltam. A döntő közeledtével nem nőt rajtam a teher, hanem egyre könnyebb volt, mert minden pálya után egyre jobb helyezést értem el, és én már azoknak is nagyon örültem.
Milyen érzés volt a dobogó legfelső fokán hallgatni a magyar himnuszt, majd körbelovagolni a pályán?
Ez az első kérdés, amire nem tudok válaszolni.
Ez egy álom, még a mai napig is egy álom.
Mik a terveid még az idei szezonra, mire készülsz most, hogyan tekintesz a jövő évre?
A legfőbb tervem a szeptemberben rendezett magyar bajnokságon való jó szereplés, jövőre pedig nagy lépés lesz az életemben, hogy a gyerek kategóriából fellépek az ifjúságiba, ami jóval nehezebb mindenki számára, de lesz rá négy évem, hogy belerázódjak.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a gratulációját, támogatását, segítségét. Ígérem, nem élek vissza a bizalmatokkal. Sok sikert és jó egészséget kívánok barátaimnak és sporttársaimnak!
MMG Direkt
A Mátrai borvidék egyik gyöngyszeme a Sol Montis Borászat. A tulajdonosok a Kovács család, ahol apáról lányára száll a borászmesterség. Kovács László főborászként a szőlőtermesztést és borkészítést felügyeli, míg lánya, Kovács Zita a cég zavartalan működéséért, az értékesítésért és marketingért felel. 110 hektárt művelnek, üzemük befogadóképessége 5000 hektoliter, céljuk pedig a hazai és európai fogyasztók kiszolgálása. A generációváltás nem egyszerű folyamat és nem is mehet egyik napról a másikra. Erről a nehéz és váratlan fordulatokkal teli útról beszélget a Sol Montis Borászat két tulajdonosával Sári Enikő, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó ügyvezető igazgatója.
youtube://v/24UBty_sjKg
