Az optimális fűnyíró kiválasztása
Az akkus fűnyírókat korábban csak szobányi kerthez ajánlották. Azóta az akkumulátorok egyre „izmosodnak”, töltési idejük egyre rövidül, így két akkumulátorral már nagyobbacska gyepfelülettel is vidáman elbánhatunk.
Teljesítmény korlátaik persze még mindig vannak, akár a hálózati elektromos, akár a benzinmotoros változatokkal hasonlítjuk össze.
Az elektromos gépek veszélyei
Ha hálózatról működő gépet használunk, mindenképpen fokozottan ügyeljünk a biztonságra. Elsősorban a kábel átvágásának veszélyére hívnánk fel a figyelmet, és arra, hogy ennek elkerülésére azért vannak egyszerű módszerek. A fűnyíróval ne összevissza haladjunk, hanem szépen soronként. Az elektromos vezeték mindig a levágott részen feküdjön végig, és kezünkkel kicsit tereljük a fűnyíró tolása közben, hogy a kábel minél messzebbre kerüljön a vágatlan gyeprésztől.
Nedves füvet – eső, vagy öntözés után – ne nyírjunk, mert fokozott az áramütés veszélye.
Sose használjunk „kicsit már megnyírt” áramvezetéket, ez nem csak a nedves fűben, hanem még a száraznak látszónál is veszélyes. Akkor is, ha szigetelő szalaggal megjavítgattuk.
A megsérült kábelt lerövidítve, és új függőaljzattal még használhatjuk más célra, de kerti munkákhoz már nem. Elektromos fűnyírót csak FI relével védett hálózatról szabadna használni. Szabály nincs erre, de legalább legyünk tisztában azzal, hogy a FI relé szinte teljes biztonsággal megvéd attól, hogy testünk áramkörbe kerüljön. Jó, ha az egész ház teljes elektromos hálózata FI relével védett, de ha ilyen nincs, akkor kapható mobil FI relé, amit a fűnyíráshoz (és persze bármilyen elektromos géppel végzett kerti munkához) a hosszabbító előtti konnektorba dugunk. A hosszabbítónk végénél ekkor már megfelelő szintű védelmet kapunk.
Sérülést is okozhatnak
Az akkus és benzinmotoros fűnyírók használatakor inkább a mechanikus sérülések ellen kell védekeznünk. Ne használjunk fűnyírót mezítláb, strandpapucsban, de még egy vékony vászoncipőben sem. Sokan húzták már lábukra a gépet, és akkor nem mindegy, mi védi az lábujjainkat.
Ha nagyon nagyra nőt, esetleg gazosodott, elhanyagolt terepet nyírunk, sokszor kénytelenek vagyunk levenni a fűgyűjtőt, mert félpercenként megtelne. Ha a fűgyűjtő fedelét teljesen zárva hagyjuk, akkor nem tudják a kések kidobni a levágott füvet, és a gépet nagyon leterheljük, emiatt a motor károsodhat.
Kompromisszumos megoldás lehet, hogy csak kissé billentjük meg a fűgyűjtő fedelét, így a vágott fű már távozni tud a késházból, de, azért a lelógó fedél véd minket a „fűpermettől” és a kavicsoktól is. De az erős, magas szárú cipő és a hosszú munkásnadrág ilyenkor fokozottan szükséges.
Trükkök a hatékonyságért
Ugyancsak túl magasra nőtt fűnél – amikor a legfeljebb állított vágómagasságnál is fullad a gép – vethetjük be a következő trükköt. A fűnyírót 40-50 centiméterenként mozgatjuk előre úgy, hogy az elejét megbillentjük, és „ráeresztjük” a magas fűre. Aztán visszahúzzuk, és újra rátoljuk a már lenyírt darabra. Így persze a fűnyírás időigénye a sokszorosára nő, de mégis csak tudunk kezdeni valamit, ha már nincs nagyobb teljesítményű gépünk. Az azonban nagyon fontos, hogy a motor mindig felszabadultan pörögjön, ne fojtsuk le nagyon, vigyázzunk a túlmelegedésre. Figyeljük a motor hangját! Ha túl gyenge fűnyírónk motorja a túl magasra nőt gyephez képest, és úgy halljuk, hogy erőlködik, akkor ne folyamatosan toljuk, hanem inkább előre hátra mozgassuk, hogy legyen lehetősége a motornak felpörögni.
Rendszeresen nyírt alacsony pázsitnál nem okoz gondot a fűnyíró húzása, de a fűgyűjtő ilyenkor kevésbé hatékony, ha pedig levesszük, akkor még nagyobb a probléma; a levágott füvet folyamatosan a gép elé, a vágatlanra teszi ki a gép.
A lábra húzás veszélye is jóval nagyobb, mint ha csak előre toljuk a gépet. Ezért, ha van helyünk forgolódni, akkor inkább mindig csak előre menetben használjuk fűnyírónkat.
Különösen nedves fűnél jelentkezik az a probléma, hogy levágott, kissé megőrölt fű – némi földdel keveredve – egyre vastagabb rétegben feltapad a késház falára. Egy idő után ez akadályozni kezdi a kések forgását. Megint csak figyeljük a motor hangját, lehet hallani rajta a túlterhelést, azt hogy erőlködik. Rendszeresen ellenőrizzük ezt a feltapadt masszát, és – áramtalanítás után távolítsuk el.
Az év utolsó nyírása
Ősszel a hűvösebb időjárás miatt egyre kevésbé nő a fű, egyre ritkábban kell nyírni. De az utolsó nyírások igen fontosan, mert ezektől függ milyen állapotban indul neki a gyep a télnek, és a téli időjárási körülmények mennyire tudják károsítani. Az utolsó nyírás közepes vágási magassággal történjen és mindenképp fűgyűjtővel.
A túl magasra hagyott fűszálak a tél folyamán, főleg hó nyomása alatt elfekszenek, és előbb-utóbb rothadásnak indulnak.
A túl alacsonyra vágott gyepnél a növények csomósodási pontjai, ahonnan a hajtás megindul megsérülhetnek, ez ha nyáron történik visszaveti a fű növekedését, és sárgulhat is emiatt, ősszel azonban a fű télállósága romlik.
A lekaszált füvet – és a gyepre hullott faleveleket – szintén azért gyűjtsük össze, mert otthagyva a sok csapadék, hó lenyomja és levegőtlen körülmények közé kényszeríti a gyepalkotó füveket.