A cukorbevitel csökkentése egyértelműen egészségügyi előnyökkel jár, beleértve a kalória bevitel csökkenését, ami segíthet a fogyásban és a fogak egészségének javulásában. Azonban az emberek időnként arról számolnak be, hogy negatív hatásokat tapasztalnak, amikor kevesebb cukrot fogyasztanak, ilyen például a fejfájás, fáradtság vagy a hangulati változások. Ezeknek a mellékhatásoknak az oka jelenleg kevéssé ismert.
A szénhidrátok többféle formában fordulnak elő, többek között cukorként, ami természetes módon számos élelmiszerben jelen van, például a gyümölcsökben található fruktóz és a tejben lévő laktóz is ilyen. A szacharózként ismert cukor a cukornádban, a cukorrépában, a juharszirupban és a mézben is megtalálható.
Mivel az élelmiszerek tömeges előállítása általánossá vált, ezért gyakran szacharózt és más cukrokat is hozzáadnak az élelmiszerekhez, hogy ízletesebbé tegyék azokat. A magas cukortartalmú élelmiszerek jobb ízén és „szájízén” túl a cukornak mélyreható biológiai hatásai vannak az agyban. Ezek a hatások olyan jelentősek, hogy még az is vitához vezetett, hogy lehet-e „függővé” válni a cukortól, bár ezt még mindig vizsgálják.
A szacharóz aktiválja az édes íz receptorokat a szájban, ami végül a dopamin nevű kémiai anyag felszabadulásához vezet az agyban. A dopamin egy neurotanszmitter, ami azt jelenti, hogy üzeneteket továbbít az agyban lévő idegek között. Amikor bizonyos ingereknek vagyunk kitéve, az agy dopamin felszabadításával válaszol, amelyet gyakran „jutalom” vegyületnek neveznek.
Így a dopamin gyakran arra késztethet bennünket, hogy ételt (például egészségteleneket) keressünk.
Patkányokon végzett kísérletek eredményei arra utalnak, hogy a szacharóz fogyasztása megváltoztathatja az agy azon struktúráit, amelyeket a dopamin aktivál, valamint megváltoztatja az érzelmi feldolgozást és módosítja a viselkedést.
Cukor elhagyása
Nyilvánvaló, hogy a cukor erős hatással van ránk, így nem meglepő, ha negatív hatásokat tapasztalunk, ha csökkentjük a fogyasztását, vagy teljesen elhagyjuk az étrendünkből. Ebben a korai „cukormegvonási” szakaszban mind mentális, mind fizikai tünetekről számoltak be, többek között depresszióról, szorongásról, agyi ködről és sóvárgásról, valamint fejfájásról, fáradtságról és szédülésről.
Bár a „cukorfüggőség” gondolata ellentmondásos, patkányokon végzet vizsgálatok azt mutatták, hogy más függőséget okozó anyagokhoz hasonlóan a cukor is képes falánkságot, sóvárgást és elvonási szorongást kiváltani. A legtöbb erre vonatkozó kutatás azonban állatokon történt, és jelenleg nehéz megmondani, hogy ez az emberek esetében is így van-e.
Az emberi agy jutalmazási útvonalai az evolúció során változatlanok maradtak, és valószínűleg sok más élőlény agyában is hasonló jutalmazási útvonalak vannak. Ez azt jelenti, hogy az állatoknál megfigyelt cukormegvonás biológiai hatásai valószínűleg bizonyos mértékig az embereknél is előfordulnak, mivel az agyunk hasonló jutalmazási pályákkal rendelkezik.
Szinte biztos, hogy az agy kémiai egyensúlyának megváltoztatása áll az étrendi cukrot elhagyó vagy csökkentő embereknél jelentett tünetek hátterében. A dopamin a jutalmazásban való részvétel mellett a hormonális szabályozást, a hányingert, valamint a szorongást is szabályozza.
Bár az embereken végzett cukormegvonással kapcsolatos kutatások korlátozottak, egy tanulmány bizonyítékot szolgáltatott az elvonási tünetekre és a fokozott cukor utáni sóvárgásra, miután a cukrot eltávolították a túlsúlyos és elhízott serdülők étrendjéből.
Mint minden étrendi változtatásnál, itt is a kitartás a kulcs. Ha hosszú távon szeretnénk csökkenteni a cukrot az étrendünkben, akkor kulcsfontosságú, hogy képesek legyünk átvészelni az első néhány nehéz hetet. Ugyanakkor fontos azt is tudomásul venni, hogy a cukor önmagában nem rossz, mindössze csak mértékkel kell fogyasztani egy egészséges étrend részeként, valamint testmozgás mellett.