A termésrothadás minden csonthéjas fajt fenyegeti, a betegség gyakori előfordulása miatt szükség van a rendszeres védekezésre, megelőzésre. A Monilinia nemzetségbe tartozó rokon moníliafajok közül az almatermésűeken és a csonthéjasokon a Monilinia fructigena, a csonthéjasokon a M. laxa, a birsen a M. linhartiana károsít.
Gazdanövénye még a mogyoró, valamint elvétve a szőlőn és a fügén is megfigyelhető. A Monilinia laxa virágpusztulást és gyümölcsrothadást is okoz.
Kedvező körülmények között a kórokozó már piros bimbós állapottól fertőz. A virág- és hajtásfertőzés szempontjából a virágzáskori időjárás a döntő, a hűvös, csapadékos időjárás kedvez a fertőzésének. Miután a gomba bejutott a virágba, a virágkocsányon keresztül a hajtásban terjed tovább, hervadást, száradását okozva. Gyümölcsrothadás általában jégverés, gyümölcsrepedés után, illetve a tenyészidőszak során a rovarok (gyümölcsmolyok, cseresznyelégy) okozta sérüléseken keresztül indul.
A moníliás betegség a legnagyobb károkat a meggyen okozza, mert az sokkal érzékenyebb a fertőzésre, mint a többi csonthéjas. A kórokozó az előző évben megfertőzött, fákra száradt virágcsomókban, az elszáradt ágrészekben, valamint a gyümölcsmúmiákban telel.
A fertőzés következtében a virágzás végén hirtelen elhalnak a virágok és hajtáscsúcsok, később a levelek és egész ágak is. Az elhalt virágok kocsányán és a csészelevelek tövében apró szürke penészpárnák láthatók. A beteg fák vesszőin, ágain rákos sebek alakulnak ki, innen terjed tovább a betegség a következő évben. A gyümölcsrothadás kisebb jelentőségű, mert a cseresznyelégy kisebb mértékben fordul elő a meggyen. A betegség különösen akkor terjed, ha a virágzás idején sok az eső. Nagy jelentőségű a moníliával szemben viszonylag ellenálló fajták használata, mint pl. Csengődi, Pipacs 1, Érdi bőtermő.
Cseresznyén rendszeres a moníliás gyümölcsrothadás, de az utóbbi években a virágszáradás is gyakoribb. A gyümölcsrothadás a cseresznyelégy okozta sebek, a jégverés, valamint az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett gyümölcsrepedések következtében válik jelentőssé, az érő termésen vagy akár a szedést követően is.
Amerikai barna rothadásAz eddig károsító Monilinia gombafajok mellett |
A fajták nagyobb repedési hajlama és a vékonyabb gyümölcshéj (pl. Stella) fokozott moníliaérzékenységgel jár.
Az őszibarackon a moníliás betegség elsősorban gyümölcsrothadással jár, súlyos kárt okozva. Jóval ritkábban ugyan, de előfordulhat virág- és hajtáspusztulás is. A gomba a gyümölcsmúmiákban, valamint a fertőzött gallyakban telel át. A gyümölcsök fertőzéséhez szükséges konídiumok 20 °C körüli hőmérsékleten, nagy páratartalomnál kezdenek kialakulni, és sebzéseken át fertőzik az érő gyümölcsöket. A seb körül kezdetben kör alakú világosbarna folt jelenik meg, majd körkörösen sárgásbarna penészpárnácskák képződnek rajta. Nedves időben a beteg gyümölcsök elrohadnak, száraz időben mumifikálódva a fán maradnak akár egy évig is, ahonnan tovább fertőznek. A nektarinfajták nagyobb moníliaérzékenysége a gyümölcshéj sérülékenységével magyarázható, ami az ágak dörzsölésekor, jégveréskor következik be.
Kajsziban a moníliás betegség fellépésére virágzáskor, illetve a termésérés időszakában kialakuló csapadékos, ködös időjárás esetén kell számítani. A többi csonthéjasnál gyakrabban, de a kajsziban virágzáskor csak az igen esős időben okoz kárt virágfertőzéssel, hajtásszáradással, moníliás ágfertőzéssel. Ilyen esetben a fás részek fertőzését szinte mindig mézgakiválás kíséri. Virágfertőzésre különösen fogékony pl. Mandulakajszi. A gyümölcsök túlnyomóan a szüret előtt, a cukortartalom növekedésével válnak fogékonnyá a fertőzésre.
A rothadás elsősorban a gyümölcsmolyok (barackmoly, keleti gyümölcsmoly) okozta sebektől vagy mechanikai sérüléseken keresztül indul. A sebek környékén a termés gyorsan barnul, rothad. A barnuló részeken a kórokozótól függően elszórtan apró egérszürke sztrómák vagy nagyobb okkersárga párnák alakulnak ki.
A szilva moníliás betegsége a szilván rendszeresen előfordul, a kórokozó itthon csak gyümölcsrothadást okoz. A szilva gyümölcsén mindkét Monilinia faj előfordul. A gyümölcsökön mindkettő külön-külön, vagy egymás mellett is megtalálható. A fertőzött gyümölcsök lehullanak vagy a fán maradva mumifikálódnak, belsejüket a gomba micéliuma teljesen átszövi. A kórokozók sebzéseken keresztül, elsősorban a szilvamoly, a keleti gyümölcsmoly berágása helyén jutnak be a gyümölcsbe. Gyümölcsérés idején a kórokozók a csoportban elhelyezkedő (túl sűrű, egymást érő) gyümölcsökbe az érintkezési felületeken seb nélkül jutnak tovább. A betegség megelőzésére elsősorban a kártevő rovarok elleni védekezés javasolható. A kórokozó a fás részekbe is behatol, ezzel részleges vagy teljes ágelhalást okozva. A kórokozó a fertőzött gallyakban és a gyümölcsmúmiákban telel át micéliumalakban.
A beteg gyümölcsöket rendszeresen szedjük fel a fák alól, mert ezzel is mérsékelhetjük a szilvamoly és a monília további károsítását.
Hogyan védekezzünk?
Új növények ültetésekor lehetőleg a betegségre kevésbé érzékeny fajtákat válasszunk. A metszéssel kialakított laza koronaforma elősegíti a lomb gyorsabb száradását, ezáltal megnehezíti a kórokozó fertőzését. A betegség elleni védekezés fontos része az őszi és kora tavaszi faápolás során a fertőzött ágrészek és a gyümölcsmúmiák eltávolítása, azonnali elégetése. Ez a mechanikai védekezés sokat segít a kórokozó megfékezésében, de a széllel is terjedő nagy mennyiségű szaporítóanyag miatt a monília elleni védekezésben elengedhetetlen a növényvédő szerek használata. Ezért ha a virágzás idején sok a csapadék, vagy ködös, párás az idő, a betegségre fogékony fajtákat 2-3 alkalommal (a virágzás elején, közepén és végén), a betegség ellen engedélyezett szerekkel permetezzük.
A tenyészidőszakban a gyümölcsmolyok elleni hatékony védekezéssel is csökkentjük a monília fertőzési lehetőségét. Ősszel és tavasszal a rügyfakadás előtt lemosó permetezést kell végezni réztartalmú szerekkel.
