0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Ha az állat viselkedése problémás – Sokszor a gazdának kell változni

Kutat, lovat tenyészt és foglalkozik állatpszichológiával. Ausztriában bejegyzett arab telivér fajta tenyésztő, és a lovas katonai hagyomány­őrzést gyakorolja a pusztai nomádtól az 1848-as huszárig. Kriston Csigás Zoltánnál jártunk.

Hogy kerültél kapcsolatba „pesti srác” létedre a gazdálkodással, ezen belül a lótenyésztéssel?

– Mondhatnám azt is, hogy az anyatejjel szívtam magamba, vagy a génekkel örököltem. Kisgyerekkorom óta vonzódtam a lovakhoz és a földhöz, annak ellenére, hogy Budapesten laktunk.

Ez minden bizonnyal családi indíttatás, mivel birtokos családból származom, és őseim, rokonaim kivétel nélkül birtokaikat igazgatták, katonáskodtak és politizáltak.

A lovak tenyésztése, használata ilyen feltételek mellett egyértelmű volt, és ez minden bizonnyal öröklődik annak ellenére, hogy 1945 után családunk minden vagyonát elvették, és egy teljes generáció mind a mezőgazdaságból, mind a felsőoktatásban való tanulás lehetőségéből kimaradt. Én már inkább közvetetten éreztem a rendszert, az általános és középiskolai éveimet nehezítettem meg azzal, hogy sem származásomat, sem a véleményemet nem rejtettem véka alá. Utána meg már „kimúlt” a Kádár-rendszer, és megtörtént a rendszerváltás.

A kutatásaidat egyedül vagy egy tudományos vállalkozás keretében folytattad?

– Is-is! Van, ami saját projekt, és van, ami egy nagyobb részmunka! Akad olyan kutatásom is, amiről tudom, hogy szükség lesz az eredményekre, amit később majd értékesíteni lehet.

Jelenleg leginkább egyes háziállatfajok, azon belül is lovak természet­közeli tartásával, használhatóságával, valamint a Magyarországra visszatelepülő ragadozók hatásaival foglalkozom.

Mondanál példákat?

– Mint a lovak használhatósága ter­mészetközeli családszerkezetben [vezérmén, (esetleg mellékmének), kancák és csikóik], szabadtartás mellett. A Magyarországon terjedő nagyragadozók (legfőképp a farkas) szociális viselkedése, táplálkozási szokásai. Vagy különböző szaporodásgátló eljárások hatása az élőlények viselkedésére és testi jegyeire, csak a teljesség igénye nélkül.

Az állatpszichológia mint tudomány, mit fed pontosan?

– Elég összetett, mivel több ága is van! Egyrészt megfigyeljük a különböző fajok viselkedését, amiből következtetünk az esetleges reakciókra, másrészt kísérleteket végzünk a tekintetben, hogy különböző helyzetekbe hozunk állatokat, és megfigyeljük, hogyan és milyen megoldásokat találnak az adott problémára. Ez a terület kutatási része, amivel én is foglalkozom. Emellett segítünk a gazdáknak egy problémás viselkedésű állat „rendbetételébe”.

Más kérdés, hogy ezeket a problémákat általában maga a gazda/gondozó és az általa teremtett környezet generálja.

Emiatt ez esetekben a humánpszichológiát is kell ismerni az állatviselkedés (etológia) mellett, mivel sokszor a gazda nem is tudja (vagy szégyelli), mit rontott el. Éppen emiatt olyan kérdéseket kell feltenni, hogy bizonyos kényes témákat is megválaszoljon, közben persze az ő reakcióit is figyelni kell, mert abból is sok minden kiderül. Ha a gazda viselkedésének, vagy a környezet problémás elemeit sikerül megszüntetni, az állat általában hamar normálisan viselkedik majd, persze ez függ a probléma nagyságrendjétől és fennállásának idejétől is.

Ezek szerint, ha az állat beteg, a gazdát gyógyítod?

– Nem beteg, problémás viselkedésű! Pszichés zavarai vannak, amiket általában a nem megfelelő nevelés vagy környezet okoz.

Mindig az okot kell megszüntetni, sosem a tüneteket kezeljük.

Persze az állatnak is van egy bizonyos idegtípusa, miáltal jobban vagy kevésbé jól visel egyes helyzeteket, körülményeket.

Egyes híresztelések szerint te vagy a legmagyarabb külhoni lótenyésztő. Hogy is van ez?

– Az arab telivér fajtát, a Verband Der Vollblutaraberzüchter Österreich, vagyis az Osztrák arab telivértenyésztők egyesületében tenyésztem. Sok magyar tenyésztőtársam inkább ezt az egyesületet választotta, mivel itt mások a prioritások, mint a magyarországi arabló-tenyésztő szervezetnél. Ez utóbbinál, szerintem a WAHO (a nemzetközi arab telivértenyésztő egyesület) irányelvei sem igazán érvényesülnek például a mének használatával kapcsolatban. Ugyanis a nemzetközi szintű szabályozás szerint minden arab telivér fedezőmén, csak regisztrálni kell egy WAHO tagegyesületnél. Magyarországon ezzel szemben a ménvizsga az előírt és a döntő. Ennek során a ló több paraméter szerinti, de valójában szubjektív elbíráláson esik át, valamint különböző feladatokat kell végrehajtani.

Úgy vélem szakmailag indokoltabb volna az örökítőképesség és a genetikai potenciál vizsgálatát előtérbe helyezni.

Már csak azért is, mert a küllem például függ a felnevelés, a tartás körülményeitől és a takarmányellátástól. Ezek akár 40-60%-ban is ronthatnak a ló „kinézetén”. Eleme a ménvizsgának a feladatok végrehajtása is. Erre felkészíteni és kiképezni a lovakat sok időbe és pénzbe kerül. Ezt a kisebb tenyésztők nem tudják vállalni és finanszírozni.

Ám a legnagyobb problémának azt érzékelem idehaza, hogy a sikertelen ménvizsgát tett mének utódai nem kaphatnak származási lapot, vagyis az apa rovatba „ismeretlen” kerül, hiába fajtatiszták!

Bár ez most változni látszik, mivel EU-s jogharmonizáció miatt már elvileg saját tenyészetében bárki bármilyen mént használhat, csak ki kell adni a származási lapot, amit az adott egyesületnek be kellene fogadnia, ez azonban bizonyos okok miatt kifejezetten nehézkes folyamat.

Amúgy a ménvizsga intézménye a monarchia idején alakult ki, amikor a hadsereg a pótlovakat kiadta parasztgazdaságoknak tartásra és használatra, és ebben az esetben teljesen érthető, hogy megszabhatja, hogy a tartó, aki csak használja a lovat, milyen ménnel fedeztesse.

Ezt a gyakorlatot a későbbiek folyamán is megtartották, mert a szocialista modellbe is beleillett. Viszont most változtak a viszonyok, a lovak magánkézben vannak, ezért felvetődik a kérdés, hogy milyen jogon és miként szabhatják meg a tulajdonosoknak, hogy tenyészthet-e a lovával, vagy milyen ménnel fedezteti.

Azért vagyok Auszt­riában tenyésztő, mert ott szolgáltat az egyesület és nem megbéklyóz. A helyzetet tükrözi, hogy Magyarországon a ménvizsgán az alapító ménemet, Azimot kizárták. De az osztrák tenyésztőszervezetben a nemzetközi szabályok érvényesülnek, így jelenleg Azimov fiaihoz még Spanyolországból is hoznak kancákat fedeztetni, olyan tenyésztők is, akik nemzetközi kiállításokon is szerepelnek. De most az „Al Faris Arabians”, és az osztrák lótenyésztés hírnevét öregbítik, sajnos nem a magyarét.

Úgy vélem, a tenyész­érték mérésének objektív módja az utódokba átörökített fajtajelleg, mert ott valóban kiderül az utódokra átörökített tulajdonságok minősége és stabilitása!

A hagyományőrző tevékenységedről is ejtsünk pár szót! A mai napig aktív huszár vagy.

– Igen, lovas katonai hagyományőrzést gyakorlok a pusztai nomádtól az 1848-as huszárig. De nem tartozom szervezethez, mondhatni egy ezred nélküli ezredes vagyok. Felmenőim jelentős része szolgált huszárként Mária Teréziától a II. világháborúig. Középiskolás koromban kezdtem ezzel foglalkozni, akkoriban a Budapesti Műszaki Egyetemen az MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség) keretein belül működött a Zrínyi Miklós Haditorna Klub, ahol a korabeli harcművészetet gyakoroltuk. Később filmekbe szerepeltünk kaszkadőrként, ami máig megmaradt. Úgy alakult az életem, hogy nem váltok a tevékenységeim között, hanem ha valamit csinálok, az megmarad, és újabbak jönnek hozzá. Sokaknak ez furcsa, de nekem teljesen természetes. Olyan kutató vagyok, aki mellesleg traktoros is, meg még a trágyát is ellapátolja.

Egyébként nagyapám mondta, aki fiatal korában még földbirtokos volt, majd politikailag megbízhatatlanként mindenféle segédmunkás, hogy

„Ha kapáltatni akarsz, akkor neked kell a legjobban tudnod kapálni, már csak azért is, hogy ellenőrizni tudd a munkát!”

Talán ennek a felfogásnak köszönhették azt nagyapáink, hogy túlélték azt az időszakot, sőt boldogulni is tudtak úgy, hogy mindenük megvolt, aztán egyszer csak nem lett semmijük! De a történelemnek ezt a fejezetét szintén nem kell bemutatnom, hiszen másutt is voltak hasonló történetek. És én is igyekszem így hozzáállni a dolgokhoz!

Dessewffy Zsolt

Forrás: Kistermelők Lapja