0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kacagó gerlék – Miért nem „sláger” díszállat hazánkban?

A kacagó gerle tenyésztése Hollandiában, Franciaországban és Belgiumban igen népszerű, ahol számos kiállítást rendeznek bemutatásukra. Hazánkban is sok galambász tart kacagó gerlét, holott ezek a madarak ennél még többet érdemelnének. Rendkívül sok színváltozatuk van – 16 szín –, és 3 toll­szerkezet-­mutációjuk ismert.

Szépek, szelídek, könnyen tarthatók és nagyon hosszú életűek. Ideális dísz- és társállatok lehetnének, amelyeknek őse Észak-Afrikában napjainkban is szabadon él. Idehaza egyelőre nincs a fajnak egyesülete, és a szakmai anyagokból is keveset publikáltak. „Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, az idén elindult egy nemzeti díszmadárbírálói tanfolyam – remélhetőleg néhány éven belül lesznek nemzeti bíróink az egzotikus galambok és gerlék szekcióban is” – mondta Kis Klaudia, aki gyermekkora óta tenyészti a kacagó gerléket, s olyannyira szakértőjévé vált a területnek, hogy elkészült az általa írt kacagó gerle standard tervezet, amely jelenleg jóváhagyásra vár.

A hazánkban élő kacagó gerlék valószínűleg Felsőtárkányt tekintik fővárosuknak, hiszen ott igen jelentős gerlekolónia él Kis Klaudiának köszönhetően.

Gyerekként teljesen elvarázsolta egy évek óta magányosan éldegélő hím gerle, aki a nagyszüleinél lakott. A kacagása és szelídsége magával ragadta a fiatal lányt, emiatt hamarosan egy párt is szerzett. Teltek az évek, nőtt az állomány, jelenleg pedig 70 fős a kifejlett egyedek és ugyanekkora a fiókák száma. Klaudia hosszú évek óta szerkeszt egy kacagó gerlés weboldalt, kapcsolatot tart a hazai és külföldi tenyésztőkkel, de a Face­book gerlés csoportjaiban is igen aktív, most pedig egy könyve jelent meg e témában.

Szerinted mi az oka, hogy a hosszú életű, nagyon szelíd, könnyen tartható és sok színváltozattal rendelkező kacagó gerlékből eddig nem lett „sláger” díszállat hazánkban?

– Nem volt jó a marketingjük, és sokan nem ismerik a fajra jellemző pozitív tulajdonságokat. Leginkább vidéken volt ismert a kacagó korábban, ahol az állattartási szokások szerint elképzelhetetlen egy állat a szobában, pláne nem egy galambféle.

A városokban pedig előszeretettel tartottak inkább kanárit, pintyet és papagájféléket társállatként.

Véleményem szerint a kacagó nem is kapta meg az esélyt, hogy „szobamadár” legyen. Emellett sokáig csupán szürke és fehér színben volt ismert, nem tartották elég érdekesnek, egzotikusnak a fajt.

Vannak országok, ahol nagyobb a megbecsültsége a kacagóknak? – a hazai kiállításokon leginkább csak statisztaként lehet velük találkozni.

– A klasszikus díszmadártenyésztői múlttal rendelkező országokban, mint Hollandia, Franciaország és Belgium, nagyon klassz kiállítások vannak, rengeteg kacagó gerlével. Gerlés egyesületek és tenyésztői klubok működnek, ahol a tagok kiállításokat rendeznek, ahol tapasztalatokat cserélhetnek, szakmai magazinokat jelentetnek meg, ezáltal folyamatosan képzik magukat.

Jelenleg merre tart a tenyésztési irány? Hány szín- és egyéb változatuk létezik e madaraknak?

– Napjainkban 16 szín és 3 tollszerkezet-mutáció ismert. A színmutációk többsége az elmúlt 60-70 évben jelent meg és terjedt el a világban.

A legújabb az indonéziai Violet, ami a Fülöp-szigeteken bukkant föl öt évvel ezelőtt.

Hazánkban szinte az összes szín­mu­táció jelen van, a legújabb szín az őszes és a kaliforniai tarka mutációk. A tenyésztési irány egy ideje a tollváltozatokat preferálja: a kontyos, a selyemtollú és a dupla kontyos (kontyos homokrózsás) kombinációt próbálják meg szebbnél szebb színekre átvinni a tenyésztők.

Melyek azok a szempontok, amelyekre tartásuknál érdemes jobban figyelni?

– Téves az az információ, miszerint kis helyigényű madarak. Párban érdemes őket tartani, mivel a hímek a költési időben nagyon agresszívek. Magevő galambfélék lévén vegyes magkeveréket igényelnek, ásványi anyagokkal, vitaminokkal, sóderrel kiegészítve. A rendszeres takarítás nagyon fontos, emellett világos, napos, nyugodt, tágas és biztonságos legyen a helyük.

Egy pár részére ajánlott minimális kalitka mérete: 100 x 50 x 70 cm.

A költési időben (áprilistól szeptemberig) itt békében lehetnek. Ősszel össze lehet őket engedni csapatba. Az állandó kolóniás tartásnál nagy odafigyelést igényel az összeszoktatás, és még nagyobb teret igényelnek.

A nemek meghatározására van valami biztos módszer azontúl, hogy figyeljük a madarakat, melyik mennyit turbékol?

– A legbiztosabb ivarmeghatározó módszer a DNS-vizsgálat, illetve a nemhez kötött mutációk öröklődése alapján, az összeállított párok utódai esetében, szín szerint már tudni lehet a fiókák nemét. Ez utóbbi sem bonyolult, ha a tenyésztő szán rá néhány órát, hogy elsajátítsa a genetikai alapokat.

Rengeteg téves információ kering a nemek meghatározása kapcsán, melyek szájhagyomány útján terjednek, és tudományosan egyáltalán nem lehet alátámasztani.

Sajnos a beltenyésztés akkora károkat okozott már a fajban, hogy a testméretbeli különbséget sem lehet biztos módszernek mondani.

Én a genetikai módszert alkalmazom, ezenkívül elsősorban a viselkedésből állapítom meg a gerle nemét. Ez nem egyszerű, mert minimum 4-5 hónaposnak kell lennie a madárnak, hogy megállapítható legyen. Ha felnőtt madarakról beszélünk, akkor a tapasztalat szerint párban tartva a hím sokkal többször turbékol és kacag, mint a tojó. A tojó hangszíne is másabb, a turbékolása rövidebb ideig tart és szaggatottabb.

Érdekesség, hogy ha a volierből kivesszük a legcsendesebb fiatal egyedet – tojóként azonosítva –, majd a kalitkában azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan turbékol, akkor ezt a fiatal hímet a röpdében elnyomta egy dominánsabb egyed, emiatt nem mert megszólalni. Sajnos sok ilyen hímet adnak el tojóként, majd a csalódott vevő azzal szembesül, hogy nem párt kapott.

Mennyire bonyolult, ha e madarakat valaki genetikai alapokra helyezve szeretné tenyészteni?

– Egyáltalán nem bonyolult, de némi genetikai alapismeret szükséges. A mutációk nemhez kötöttek vagy autoszomálisak, ezeken belül pedig dominánsak, részlegesen dominánsak és recesszívek.

A Mendel-szabályok szerint öröklődnek, amit a színtenyésztéshez kell megtanulni és a gyakorlatban alkalmazni.

Ha elkezdünk egy fajjal foglalkozni, érdemes a szakirodalomban utánanézni, hogy a mutációk hogyan öröklődnek. Fajonként eltérő például a kontyosság öröklődése. Előfordul, hogy csalódottan keresnek meg azzal, hogy a sima fejű x kontyos pár évek óta nem ad kontyos utódot, pedig egy másik fajta esetében pontosan így kell párba tenni a madarakat. A konty egy autoszomális recesszív mutáció a gerléknél, azaz a költőpár mindkét tagjában kell lenni legalább egy kontyos allélnek (cr), hogy az utódok között legyen kontyos (cr//cr). Például két kontyos szülő, vagy egy kontyos és egy hordozó (cr//+), vagy két hordozó produkál kontyos utódot. Ha az egyik szülőben nincs meg az allél, akkor soha nem költ a pár kontyos utódokat. A felmenők ismerete tehát fontos. Ki lehet ugyanis számolni, hogy milyen százalékban, milyen színű és tollváltozatú utódok lesznek az adott pártól.

Fontos megemlíteni, hogy a kívánt párnak legalább 10 napig elkülönítve kell lennie, ugyanis a tojó ennyi ideig képes az előző párjától, vagy egy idegen hímtől megtermékenyülni.

A színtenyésztés alapja, hogy a költőpárnak külön kell lennie a többi gerlétől.

Mennyire kell figyelni, hogy rokonok ne kerüljenek párba?

– A beltenyésztés káros hatásai a csökkenő testméret, az ellenálló képesség hiánya, szervi elváltozások, ezért én ellenzem ezt a fajta tenyésztési módszert. Különösen a testvérek egymással való szaporodását nem szabad hagyni, de hímet a lányával, tojót a fiával sem túl szerencsés… Nem érdemes beltenyésztéssel rontani az állomány minőségét.

A selyem tollváltozatnál a mutáció tulajdonsága, hogy homozigóta formában (L//L) „szuper selyem” gerle jön létre, ami egy kopaszodásra hajlamos, röpképtelen, csúf kismadár. Ez bármilyen selyem x selyem párostól kijöhet, nem csak rokonok esetében. Ezért a selyem tollú gerlét mindig sima tollú egyeddel kell párba tenni.

A kacagó gerlék miért nem alkalmasak kijáró életmódra annak ellenére, hogy igen hasonlóak a balkáni gerlékhez, melyek nagyon jól megélnek vadon is.

– A kacagó gerle őse napjainkban is vadon él Észak-Afrikában. Azonban nem szabad ebből arra a következtetésre jutni, hogy egy évezredek óta zárt térben tartott faj egyedeit csak úgy kiengedhetjük.

A világos színmu­tációk könnyű célpontjai a ragadozóknak, valamint a széles körben elterjedt balkáni gerle sokkal agresszívebb a kacagónál, könnyedén elzavarja a területéről.

A fogságban nevelkedett gerlék alkalmatlanok a szabadtartásra, szabadon engedve élettartamuk jelentősen lecsökken. A zárt térben tartott gerlékre a betegségek és a sérülések is kevésbé jellemzőek, és akár 20 évig is élhetnek. Aki valamennyire is vigyáz az állományára, nem engedi szabadon a gerléit!

Mi alapján áraznak be díszmadarakat, és mi lehet az oka, hogy a gerlék „olcsó” madarak?

– Mivel a gerlék szinte mindig is köztünk éltek, a hagyományos színek nem számítanak érdekességnek. Könnyen és gyorsan szaporodnak, ezért egy pártól évente akár 10-12 fió­kát is kaphatunk. Sok a hobbitartó, akik tartósan nem tudják elhelyezni ezt a mennyiségű utódot, ezért ajándékba vagy fillérekért osztogatják a szaporulatot, hogy szabaduljanak tőle. Aki csak a hangja miatt akarja őket tartani, annak tökéletesek az ilyen madarak. A különleges színű gerlék megjelenése, valamint a kontyosság és a selyem tollváltozat némiképp javított a gerlék megbecsülésén, de sokan még a mai napig sem ismerik az összes színváltozatukat, az összes kombinációs lehetőséget. Ezen kell változtatni.

Akik már látják a fantáziát a színtenyésztésben, elkezdték keresni a különlegesebb mutációkat.

Ezért némi fejlődés tapasztalható abban, hogy aki több energiát fektet be a tenyésztésbe, az többet is kér el a szaporulatért. Bízom benne, hogy hamarosan kialakul egy olyan bázis, akik minőségi madarakat keresnek (standardnak megfelelőt, gyűrűvel, családfával), és hajlandók lesznek a tenyésztő munkáját honorálni egy-egy különleges szín- vagy tollkombináció ese­té­ben.

Most jelent meg a könyved Amit a kacagó gerléről tudni kell címmel, ami az első magyar nyelvű szakirodalom a kacagó gerlékről. Kinek szól ez a könyv?

– Ahogyan a címe is mutatja, én mindent leírtam benne, amit úgy gondolom, hogy tudni érdemes a fajról. A vadon élő őstől kezdve a háziasításon át. Egy komplex fajleírással kezdődik a könyv, majd a tartás, tenyésztés, betegségek és a viselkedésminták bemutatása után a személyes kedvenc részemmel folytattam, a mutációk leírásával, genetikai alapismeretekkel és a színtenyésztéssel.

Nyílt titok, hogy a tudatos színtenyésztés elindítása a célom.

A tenyésztőket szeretném azzal segíteni és ösztönözni, hogy a standard leírás mellett bírálati segédletet is beépítettem a könyvbe. Tulajdonképpen a hobbitartóktól kezdve a komoly színtenyésztésben gondolkozó, kiállítani vágyó tenyésztőknek is szól a könyv.

Forrás: Kistermelők Lapja