Keleti és nyugati ízek találkozója

Akár egy kirakatot is megtöltene a hölgy kínálata, aki férjével közösen dolgozza fel a maguk termesztette gyümölcsöket Nagykanizsa-Miklósfán. Kreativitása kifogyhatatlan, jelenleg például a savanyúságaik tartósítószer-mentesítésén dolgozik.

– Gyermekként mindketten olyan helyen, olyan családban nőttünk fel, ahol a szüleink, nagyszüleink gazdálkodtak, így erősen kötődtek a növénytermesztéshez, az állattartáshoz és a háztáji kertészkedéshez. Láttam, ahogy nagymamám piacra jár, a nagypapám a kertben termel. Mi pedig segítettünk nekik, végigvittük ezt a vonalat – és ma is végigvisszük – idézte fel az előzményeket. – Hét évvel ezelőtt kerültem Zala megyébe. Mivel volt egy egészségügyi problémám, és mert idős szüleinket nem akartuk magukra hagyni, elgondolkodtunk rajta, hogy milyen tevékenységbe volna érdemes belefognunk. Egyrészt mivel a gazdálkodás emlékei mindkettőnknek élénken éltek az emlékezetében, másrészt mivel három meglehetősen nagy terület is rendelkezésünkre állt, úgy döntöttünk, hogy belevágunk a gyümölcstermesztésbe és -feldolgozásba. Elindultunk, és beindult a dolog.

Lovász László, Magdolna férje megerősítette, hogy mindig is szeretett kertészkedni, nem is tekinti munkának, az ő számára inkább hobbi. A saját termést leszakítani a fáról, fát nevelni a csemetéből – mind-mind olyan érzés, amit nem lehet elképzelni, csak megélni. Szerinte úgy érdemes csinálni, ha az alapok mellett különlegességek is vannak a kertben. A hagyományos alma, körte, szilva az alap, a táj elengedhetetlen tartozékainak tartja őket. De azután érdemes ritkaságokkal feldobni a gyümölcsöst, például kivivel vagy keki körtével. Az ő kertjükben ilyenek is teremnek a piacos gyümölcsök mellett. A kevésbé általános gyümölcsök közül terem még náluk berkenye, josta és fekete ribizli. Lovászné Baranyi Magdolna pedig minden egyes gyümölccsel külön kísérletezte ki, hogy melyiket miként érdemes feldolgozni a leginkább.

Tulajdonképpen az ő biztatásuknak köszönhetően vált ennyire szélessé a kínálatunk alig néhány év alatt. Az alaptermékeink között vannak olyanok is, amiket különböző betegségekkel élők is fogyaszthatnak. Próbálunk kedvezni például a cukorbetegeknek, hiszen szörpöket és lekvárokat egyaránt készítünk cukor nélkül. De a „rendes” szörpökbe és lekvárokba is jóval kevesebb cukrot teszünk, mint sokan mások.

Nemcsak a törzsvevőink, hanem első alkalommal érdeklődők is felkeresnek minket, hogy elmondják, mit ehetnek, én pedig ez alapján megtervezem, hogy a termékeink közül mi kerülhet az étlapjukra. Természetesen dolgozzuk fel a zöldségeket és gyümölcsöket, hogy az összes összetevőjük megfeleljen a diétának. Én ezt érdekes kihívásnak tartom, és nagyon örülök neki, hogy el is tudom készíteni a termékeket, amik segítenek a vásárlóknak.

– Alapvetően a férjemmel ketten dolgozunk a vállalkozásban, de persze a család is besegít. Idős szüleink például leülnek az asztalhoz diót pucolni, a főszezonban pedig eljönnek a gyerekek, hogy kivegyék a részüket a betakarításból.

– Visszatérve a mindennapokra, a férjem a nehezebb munkálatokat végzi, például a metszést, a szedést és a cipekedést. Az én feladatom pedig az, hogy a termékek üvegbe kerüljenek. A címkéket például együtt tervezzük meg, de a szerkesztést, a nyomtatást már a férjem intézi.

Az értékesítés sem kis feladat. Piacra például nem megyünk minden nap, ennyi munka mellett nem tudnánk megtenni. Most hetente három-négy alkalommal megyünk árulni, például Zalakarosra. De azt sem tehetjük meg, hogy nem megyünk, hiszen szép számban vannak visszatérő vásárlóink. Gyakran fel is hívnak bennünket, hogy mit szeretnének, kérve, hogy készítsük el.

Lovász László hozzáfűzte, hogy az ő tapasztalataik szerint is tendenciává vált, hogy a természetközeli módon előállított gyümölcsöket, zöldségeket és a belőlük készített termékeket keresik. Egyre több ember alapvető elvárása, hogy minden étele vegyszermentes legyen. A Lovász családban ez nem kérdés, lemosó permetezésen kívül nem látnak vegyi anyagot az ültetvényeik. A férj azt mondja, az a legjobb érzés, amikor leszakítja a gyümölcsöt a fáról, és azonmód beleharaphat annak tudatában, hogy nem volt permetezve.

– A vásárlók természetesen megkérdezik, hogy használunk-e vegyszereket a termelésben, és igen örülnek a nemleges válasznak – tette hozzá Lovászné Baranyi Magdolna. – Egyébként is elmondjuk, hogy mit hogyan, milyen eljárással készítünk. Úgy gondolom, jár a vevőknek, hogy pontosan tudják, mit vásárolnak és mire számíthatnak.

Ezért is tartjuk fontosnak, hogy ne csalódjanak a termékeinkben, és mindig a lehető legjobb minőséget nyújtsuk, íz, összetétel, állag stb. tekintetében egyaránt.

A Lovász család újabb fejlesztéseket tervez, ahogy az ötletelés is folyamatos, immár 7 esztendeje.

– El kell mondani, mi kicsi őstermelők vagyunk. Abba a rétegbe tartozik, amelyik tőke hiányában nagyon nehezen tud fejleszteni, vagyis egyről a kettőre lépni. Ez a mi csoportunk olyan, hogy fejlesztések miatt nem szeretne eladósodni. Ennek ellenére az élet nem állhat meg, és minden évben végrehajtunk egy-egy fejlesztést, amit feltétlenül szükségesnek tartunk a munkánkhoz. Most éppen egy raktárt építünk. A termékskála szélesítése eközben sem állt le. Rengeteg ötletünk és tervünk van. Alapvetően én merek nagyobbakat álmodni kettőnk közül, és most azt a célt tűztem ki magunk elé, hogy a savanyúságokból is száműzzük a tartósítószereket, az újabb termékeket már nélkülük készítsük.

A munkának csak az idő és az egészségünk szabhat határt. Rengeteg a tennivaló, szezonban előfordul, hogy éjjel egy-fél kettőig tart a munka.

De megéri! Amikor látom a vásárlókon, hogy örülnek a termékeknek, dicsérik őket, amikor keresnek bennünket, odajönnek, megölelnek, és vissza-visszatérnek, az mindennél jobb érzés számomra, számunkra. Mindent összevetve, úgy gondolom, érdemes volt elkezdeni ezt a munkát, mert rengeteg örömet leltünk benne, még ha sok-sok elfoglaltsággal is jár.