0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Lovak és lovasok Dunatőkésen

A szlovák statisztikai hivatal már rég nem jegyzi gazdasági állatként a lovakat. Számuk 1965-ben 95 ezer volt, és még a rendszerváltáskor is 16 ezer lovat tartottak számon az országban; akkor szűnt meg a nyilvántartása gazdasági állatként. A rendszerváltás előtt magánszemély nem tarthatott lovat, még sportlóként sem, hiszen ez úri huncutságnak minősült.

A mélypontnak 2002 számít, amikor 8 ezerre csökkent a lovak száma, de azóta növekedés tapasztalható, főleg a sportlovak létszáma nőtt, jelenleg megközelíti a 20 ezret. Most, hogy az erdészetben elkezdtek környezetbarát szemléletre váltani, remélhetőleg a hidegvérű lovak szerepe is nőni fog munkalóként. Persze Szlovákia, céltámogatás hiányában, e téren is lemaradt a régió országai között. Van pár lótenyésztő, de az állam már csak a Tapolcsányi-ménesnél vállal szerepet. A kisebb tenyésztők többsége a lipicaira és a nóniuszra összpontosít.

Vendéglátóm, Czajlik Zsuzsanna édesapja, Czajlik Jenő gyerekkori álmát váltotta valóra, még a rendszerváltozás előtt:

az első adandó alkalommal, „sutyiban” vett a somorjai tenyészetből egy angol félvér kancát, amivel otthon hobbi szinten „lovazott”.

Mondja is Zsuzsanna, hogy a lovuk hamarabb beköltözött az új ház udvarába, mint a család. Jenő fogatot hajtott, és belekezdett a tenyésztésbe. Születtek a csikók, az udvar lassan megtelt lóval. Az anyuka, Katalin ‘92-ben elvégezte a lovasoktatóit, és megnyitotta a családi ház mellett a Czajlik-ranch lovas iskolát. Ez óriási újdonság volt a környéken, akkoriban még működtek az állami lovasiskolák. Gyerekeket tanított lovagolni, illetve hippoterápiás foglalkozásokat tartott a dunaszerdahelyi kórház terapeutájával, együttműködve a kórházzal. Azóta is folytatnak hippoterápiát a ranchon, sőt, a kezeléseket mozgássérültekre és halmozottan sérültekre is kiterjesztették, és annak ellenére megtartották őket, hogy a szlovákiai egészségpénztárak az utóbbi években már nem térítik meg ezt a terápiát, a szülőknek kell áldoznia rá.

Természetesen az induláskor nem egyedül a lótartásra alapoztak, mellette kertészkedtek, más állatokat is tartottak.

Egyébként most is saját maguk termelik meg az állatok és a lovak takarmányát. A mostani lóállománynak 30 hektáron termelnek takarmányt, és a szénának csak egy részét veszik a jó minőségű hegyi legelőkről.

Czajlikék Dunatőkésen 1989 óta vállalnak szerepet tenyésztelepként. Kezdetben angol félvéreket tenyésztettek, amit a szlovák terminológiában szlovák melegvérű fajtaként tartanak számon. Később, amikor áttértek a fogathajtásra, elkezdték a mezőhegyesi nóniuszt is szaporítani. Jelenleg angol félvér kancákat nem fedeztetnek, mert nincs kereslet utánuk. Akik ilyen típusú lovat tartanának, azok inkább választanak külföldi, jobb teljesítményre képes fajtákat. De a nóniusznak is külföldön, Czajlikék esetében elsősorban Magyarországon van piaca, amely Szlovákiával szemben fogatnagyhatalomnak számít.

Szlovákiában kisebb a tenyészállomány, kevesebb a versenyző, a szakágak gyérebbek, így az eredmények is szerényebbek.

Zsuzsanna ezt azzal a példával közelíti meg, hogy míg Magyarországnak 500 hivatalosan jegyzett versenyfogata van, addig Szlovákiának 11–12.

A család természetesen lovas versenyekre is járt. Amikor 1992-ben megszűnt Somorján a díjugrató Duna-kupa, ami Csallóköz egyik legfontosabb versenye volt, Czajlikék úgy döntöttek, hogy belevágnak a versenyrendezésbe, hogy mégse maradjon verseny nélkül a környék. Idén volt a 28. fordulója a Tőkési Kupának. Tavaly sem maradt ki, bár szeptember végére kellett tolni a hagyományos nyár közepi terminusról.

A jelenlegi ranch helyén annak idején jól működő kertészet volt, ahol még rizst is termeltek. 2004-ben, az uniós csatlakozás után vált lehetővé a ranch bővítése.

Rögtön pályáztak, de elutasították őket, mert komplex pályázatot vártak tőlük, amiben a lovaglás mellett étkezést és szálláslehetőséget is biztosítaniuk kellett volna, és mindezt valamilyen turisztikai történetbe kellett becsomagolni.

Így persze óriási lett a bővítés költségigénye, ennek ellenére belevágtak, azzal, hogy a fiataloknak is részt kell vennie a működtetésben, az önrész és a hitelek kitermelésében.

A kertészet helyén új sportturisztikai komplexum született. Zsuzsanna elismerte, hogy utólag nagyon jónak tartja, hogy akkoriban csak komplex elképzelés megvalósítására kaptak támogatást. A lótartás, a lovagoltatás komoly költségekkel jár, és önmagában egy éttermet is nehéz volna fenntartani, főleg, ha nem frekventált helyen van. Így együtt viszont működőképesek, és erre rásegítenek a versenyek. Az akkori tíz ló hamarosan új bokszokba költözött, és további tíz boksz várta a vendéglovakat, a bértartókat, a sportlovaglókat. Ez pontosan arra az időszakra esett, amikor újra elkezdett nőni a lovak száma Szlovákiában, amikor újra divatja lett a lovaglásnak és a lovas versenyeknek.

A komplexumról el kell mondani, hogy Csallóköz legszebb részén fekszik.

A telek határán folyik a tőkési Duna-ág, amelynek természeti értékeiért még Cousteau kapitány is lemerült párszor. Zsuzsanna azt mondja, hogy az építkezést megnehezítette, mert sokkal szigorúbb szabályokat kellett betartani miatta, viszont az attraktív környezet többszörösen meghálálta az akkori nehézségeket. A sportközpont 7 éve kapott egy fedett lovardát, hogy télen is biztosíthassanak lovaglási lehetőséget, sőt, még versenyszervezésre is alkalmas. A fedeles lovardával 10–15 versenyt is rendezhetnek évente, és egyre gyakoribb a nemzetközi részvétel. A legtöbb verseny szlovákiai és a szomszéd ország lovasainak részvételével zajlik. Szinte az összes szakágban van verseny: díjugratásban, díjlovaglásban, fogathajtásban, lovasgimnasztikában és western-lovaglásban, fogathajtásban pedig már nemzetközi versenyt is rendeztek. A közeljövő egyik célja egy világkupa-kvalifikációs verseny megrendezése négyes fogathajtásban – annak ellenére, hogy Szlovákiában nem túl izmos sportág a fogathajtás.

Zsuzsanna kiemeli, hogy az utóbbi időkben intenzívebbé vált a kapcsolatuk a magyar lovassporttal.

Magyar versenybírákat hívnak, magyar edzőket hoznak a táborokba. Ezt szükségesnek tekintik, ha túl akarnak lépni az otthoni szinten.

A magyar lovassporté mellett Czajlikék a magyar állam segítségét is kiemelik, hiszen a Baross-program nagyléptékű támogatásával tovább tudtak lépni: harminc újabb bokszot építettek, ami a tenyésztésnek is új lendelületet adhat. A kapacitás bővülése egyben hozzájárul ahhoz, hogy megközelítsék a magyarországi lovasközpontok színvonalát, amire már csak azért is szükség van, mert egyre több magyarországi lovas érkezik szinte mindegyik szakágban. Ezen a szinten mobil bokszok bérlésével már nem lehet fogadni őket. El kell mondani, hogy azt is csak magyar segítséggel tudták megoldani, mert Szlovákiának nincs mobilboksz-kapacitása.

Zsuzsanna elmondja, hogy számukra komoly erkölcsi súlya is van a segítségnek.

A már említett uniós támogatás óta nem igazán kaptak segítséget a szlovák államtól. Nemcsak azért lélekápoló a támogatás, mert megértük, hogy az anyaország elutasította a határon túliakat, hanem azért, mert érezni, hogy most törődik a külhoniak gazdasági boldogulásával, lépéseket tesznek a közös gazdasági tér kialakítása érdekében. Zsuzsanna egyet nehezményez: hogy a jelenlegi törvényi szabályozás szerint lovas klubként sajnos nem válhatnak a magyar lovassport szerves tagjaivá.

Zsuzsanna végzett tanárként a lovas­edzői és a hippoterápiás képzést is elvégezte. Lovasoktatóként könnyű helyzetben van, mert a ló megoldja a gyerekkel való kapcsolatot a maga kisugárzásával, magához láncolja a gyerekeket. Azt mondja, nem a ló az eszköz, hanem inkább az oktató az, aki a ló és lovas közötti jó kapcsolatot kialakítja. A felnőtteknél gátlásokat kell leküzdeni – amik a gyerekek számára ismeretlenek.

A kezdő felnőtteknél az a fontos, hogy ne teljesítménykényszerből üljenek a lóra, hanem próbálják élvezni mindazokat a jó hatásokat, amiket a ló és a vele együtt való mozgás nyújtanak.

Természetesen nem kerülhettük meg a járványt. Ahogy Zsuzsanna mondta, sok rosszat okozott nekik. Ezt az időszakot fejlesztéssel használták ki: ezalatt építették az új bokszokat. Viszont fél évig zárva tartottak. Lovagoltatni nem lehetett, csak a hippoterápiás képzések folytatódhattak, illetve a lótulajdonosokat sem lehetett eltiltani a saját lovuktól. Óriási volt a kiesés a versenyszervezésben. A 12 tervezett versenyből kettőt tudtak megtartani, azokat is közönség nélkül – azaz csak a kiadások maradtak.

Az újraindulásra az alkalmazottak többsége – szerencsés módon – visszatért, és a nyári szezonban beindult a turizmus is. Már a versenyeket is meg tudták tartani, igaz, a szlovák határkorlátozások miatt kevesebb külföldi versenyző érkezett. A lovassportot idén tavasszal a lovak közt terjedő súlyos járvány sújtotta, ami egy spanyol versenyről terjedt szét egész Európában. Emiatt két hónapos versenyzárlat volt.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap
tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság