Az ismertebb és konyhában gyakrabban alkalmazott tökfélék a Cucurbita nemzetség tagjai, a kolbásztök és a lopótök azonban egy másik nemzetségbe a Lagenaria-ba tartozik. Ezek igen egyszerűen tartható és sokat termő növények.
A kolbásztököt támrendszerre kell futtatni, mert termései csüngők, és ha van honnan hová lelógjanak, akkor 1,5-2 méter hosszúra is megnőhetnek. A támrendszer nélkül élő növény befutja a talajt, ám a földön maradó termések minden irányba tekerednek, nem lesznek egyenesek. Lisztharmattal és peronoszpórával szemben ellenállóbb ez, mint más tökfélék, ami nagy előny a termesztésüknél.
Egymástól elég 2-3 méter távolságra kialakítani a fészkeket, melyekbe 2-3 db magot vetünk majd májusban, a fagyok elmúltával. E késő májusi vetésidejéből adódóan remek másodvetemények lehetnek Lalagenaria fajok. A világos, napos fekvésű helyeket szereti, és meghálálja a mélyen lazított, magas tápanyag tartalmú és jó vízgazdálkodású talajba kerül.
A maghéja kemény, fás, ezért jóval hosszabb csírázási idő jellemzi, mint a többi tökfélét, ennek a kikelésére akár 12-15 napot is várni kell.
Így szeptember végén október elején még lehetnek a töveken kisebb, zsenge fogyasztásra alkalmas termések, ám a többség most kezd befásodni, aminek köszönhetően a héj megkeményedik ezért a kolbásztökből érdekes lakás díszek készíthetők, a lopótökből meg a hordóból a bor kiemelésére alkalmas eszközünk lehet. Utóbbinak a terméséből is gyakran kézülnek szárazvirág kötészeti alkotások, ám zsenge korában ez is fogyasztható.
A Lagernariák termése kiszárítva jól festhető, lakkozható, nagyon tartós. A zsenge kabaktermések akár már 20-25 cm-es korukban fogyaszthatók, ekkor még hámozni sem szükséges. Az idősebb termések is felhasználhatóak a konyhában, csak azokat már hámozni kell és a magokat eltávolítani belőlük.
Az az elterjedt nézet, hogy, ha a kolbásztök terméséből levágunk egy darabot, azután a tövön maradt rész még képes tovább nőni. Ez csak részben igaz: a fiatal, nagyon vékony termések a sérülések után képesek regenerálódni, ám a vastagabb, fogyasztásra alkalmas termések azonban már nem.