0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Kolbász(tök)ből kerítés

„Kolbászból van a kerítés” tartja a mondás, azokról, akik jó módban élnek. Kis átalakítással igaz lehet ez a kolbásztökre is, mert egy egyszerűen tartható, és sokféleképp felhasználható növényről van szó, ami kifejezetten jól mutat a kerítésen, és akinél ilyen van az a késő nyári kora őszi időszakban biztosan nem éhezik...

Az ismertebb és konyhában gyakrabban alkalmazott tökfélék a Cucurbita nemzetség tagjai, a kolbásztök és a lopótök azonban egy másik nemzetségbe a Lagenaria-ba tartozik. Ezek igen egyszerűen tartható és sokat termő növények.

A kolbásztököt támrendszerre kell futtatni, mert termései csüngők, és ha van honnan hová lelógjanak, akkor 1,5-2 méter hosszúra is megnőhetnek. A támrendszer nélkül élő növény befutja a talajt, ám a földön maradó termések minden irányba tekerednek, nem lesznek egyenesek. Lisztharmattal és peronoszpórával szemben ellenállóbb ez, mint más tökfélék, ami nagy előny a termesztésüknél.

Egymástól elég 2-3 méter távolságra kialakítani a fészkeket, melyekbe 2-3 db magot vetünk majd májusban, a fagyok elmúltával. E késő májusi vetésidejéből adódóan remek másodvetemények lehetnek Lalagenaria fajok. A világos, napos fekvésű helyeket szereti, és meghálálja a mélyen lazított, magas tápanyag tartalmú és jó vízgazdálkodású talajba kerül.

A maghéja kemény, fás, ezért jóval hosszabb csírázási idő jellemzi, mint a többi tökfélét, ennek a kikelésére akár 12-15 napot is várni kell.

Így szeptember végén október elején még lehetnek a töveken kisebb, zsenge fogyasztásra alkalmas termések, ám a többség most kezd befásodni, aminek köszönhetően a héj megkeményedik ezért a kolbásztökből érdekes lakás díszek készíthetők, a lopótökből meg a hordóból a bor kiemelésére alkalmas eszközünk lehet. Utóbbinak a terméséből is gyakran kézülnek szárazvirág kötészeti alkotások, ám zsenge korában ez is fogyasztható.

A Lagernariák termése kiszárítva jól festhető, lakkozható, nagyon tartós. A zsenge kabaktermések akár már 20-25 cm-es korukban fogyaszthatók, ekkor még hámozni sem szükséges. Az idősebb termések is felhasználhatóak a konyhában, csak azokat már hámozni kell és a magokat eltávolítani belőlük.

Az az elterjedt nézet, hogy, ha a kolbásztök terméséből levágunk egy darabot, azután a tövön maradt rész még képes tovább nőni. Ez csak részben igaz: a fiatal, nagyon vékony termések a sérülések után képesek regenerálódni, ám a vastagabb, fogyasztásra alkalmas termések azonban már nem.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu