0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Követendő példa az ezeréves határnál

Vannak olyan vidékek Romániában, ahol még mindig visszafogottan gondolkodnak a mezőgazdasági társulásról, mert egyesek emlékezetében még mindig elevenen él a szocialista tervgazdaságon alapuló termelőszövetkezeti rémálom. Szerencsére, a rendszerváltás óta eltelt 30 esztendő alatt felnőtt egy nemzedék, amelynek a tagjait már nem kísérti a múlt szelleme.

Az új generációt a megváltozott – leginkább az ország európai uniós tagságával járó – követelmények is nyitásra kényszerítik. Ők már belátják, hogy az új gazdasági helyzetben gazdasági előnyökkel jár a társulás. Ennek a mentalitásváltásnak jó példája az ezeréves határhoz közeli Gyimesközéplokon működő tejfeldolgozó üzem. Tudósítónk Tankó Péter igazgatóval beszélgetett az élelmiszeripari egységről, aki maga is tart tejhasznú szarvasmarhát.

Románia EU-csatlakozását követően, 2007-ben hanyatlani kezdett a mezőgazdasági élet. A helyzetet befolyásolta az Amerikai Egyesült Államokban 2008-ban kirobbant gazdasági válság is, de még inkább az, hogy folyamatosan felszámolódtak a piacok, ahol addig értékesítették a hagyományosan termelt tejet.

A csatlakozást követően meg kellett felelni az EU szabályozásának, amiket a kisgazdaságok fenntartói nem tudtak teljesíteni.

Emiatt az egy-két állatot tartó háztáji gazdaságok fokozatosan felszámolódtak, és a gazdák elkezdték eladni a kisebb területeket. Ebben az időszakban a környék gazdálkodóinak mintegy 20 százaléka felszámolta a gazdaságát.

A Hargita megyei tanács illetékesei a gyimesközéploki önkormányzat képviselőivel, a polgármesteri hivatal alkalmazottaival és mezőgazdászokkal közösen elkezdtek gondolkodni rajta, hogy miként lehetne megfékezni a jelenséget. 2010-ben kezdődtek a tárgyalások a gazdákkal, majd 2011-ben, hosszas konzultációt követően, létrehozták a gyimesközéploki Tatros Tejfeldolgozó és Értékesítési Mezőgazdasági Szövetkezetet.

Tankó Péter szerint nem kellett nagyon győzködni a gazdákat, hogy lépjenek be a szövetkezetbe, mert „azoknak, akik otthon terveztek jövőt, nem volt vesztenivalójuk”.

Többségük úgy érezte, olyan kezdeményezésről van szó, ami mindenkinek a javára válik.

A községben még az 1970-es évek elején épült egy tejfeldolgozó üzem, ami akkoriban a csíkszeredai „tejgyárhoz” tartozott, és a székelykeresztúri és a gyergyóremetei tejporüzemmel együtt egy gazdasági csoportnak volt a tagja. Közvetlenül a rendszerváltást követően, 1990-ben privatizálták a csíkszeredai tejfeldolgozó gyárat, az új tulajdonosok pedig úgy döntöttek, hogy a gyimesközéploki üzemet nem tartják fenn.

Így 2000-ig a régi berendezésekkel még működtették, de amikor elavultak, nem ruháztak be, csak bezárták az egységet. Az épületeket 2005-ig raktárként használták, de azt is megszüntették, és gyakorlatilag azóta üresek voltak, romosodtak.

Az „árván maradt” ingatlant az önkormányzat a helyi szarvasmarha-tenyésztők egyesületével közösen megvásárolta, és átadta használatra a megalakult a tejszövetkezetnek.

Az épület felújításához és a berendezéshez szükséges összeget a községi legelők után járó támogatásból és a bérleti díjból teremtették elő. A szövetkezet tagjai a legelőkért kapott támogatás egy részét kifizették a hivatalnak a bérleményért, és ami megmaradt az egyesületnek, abból a mai napig fenntartják a legelőket. A megmaradt pénzösszegből újították fel az épületet, illetve abból fedezték az e célra elnyert támogatási pályázat önrészét is.

A pályázat 50 százalékban finanszírozta a beruházást, ezért a 280 ezer lej önrészt az önkormányzat biztosította. Az üzem berendezése mellett több tejszállító tartálykocsija és készterméket forgalmazó hűtött teherautója is van a tejszövetkezetnek.

A leromlott állagú épület szakértői felmérése után 2015 elején foghattak hozzá a szakemberek a szerkezet megerősítéséhez, a teljes külső-belső felújításhoz.

Az üzem 2018 óta működik.

A beruházás teljes értéke 1,56 millió euró volt. Ebből 1 millió eurót az épület, a pince és a kerítés kialakítására, feljavítására fordítottak, az Országos Vidékfejlesztési Program keretében elnyert 560 ezer eurós uniós pályázatuk révén pedig beszerezték többek között a technikai gépsort, megoldották a bekötéseket és beszereztek két gépjárművet.

A tejszövetkezet 110 jelenlegi tagja közül nem mindenki tejtermelő, vannak köztük csendestársak is, akik azért szálltak be, mert jónak tartották a kezdeményezést. Ők azért lettek tagok, hogy ha valamikor az állattartás, azon belül is a tejtermelés felé fordulnának, akkor tudjanak szállítani a tejüzemnek. Évszaktól függően 50–80 gazda szolgáltat be tejet.

A létszám váltakozásának a legeltetés az oka, ugyanis nyáron sokan a havason legeltetnek, és akkor ott készítenek sajtot, amit saját maguk, közvetlenül értékesítenek, és ők csak télen, amikor az állatok otthon vannak, adják be a tejet a tejüzembe.

Az üzem feldolgozókapacitása napi 12 ezer liter tej, bár egyelőre csak napi 3–5 ezer literes kapacitással működik. A piaci igényekhez igazítják a földolgozott mennyiséget, és tisztában vannak vele, hogy a piaci igény növelése érdekében van még tennivalójuk.

Különböző érlelésű sajtot, túrót, tejfölt és vajat állítanak elő, valamint a szomszédos csíkszépvízi tejüzemnek is adnak el zsírszegény tejet. Havonta 6 ezer kilo­gramm tejtermék hagyja el a gyár kapuját. Nagyrészt a környező megyékben, Hargitában, Kovásznában, Brassóban, Bákóban értékesítik a termékeiket, és folyamatosan bővítik az eladási hálózatukat.

Az igazgató elmondta, hogy főleg kisebb áruházaknak szállítanak árut, a nagyobb áruházak ugyanis nagy mennyiséget kérnek, de alacsony áron. Ők prémium kategóriás termékeket állítanak elő.

Természetes alap­anyagból készül, nincs bennük adalék, konzerváló anyag, amitől nagy a hozzáadott értéke. Vannak sajtjaik, amelyeket 60 vagy akár 90–120 napig is érlelnek.

Ettől kiváló az ízük – de magasabb az előállítási költségük is. Ezt nem adhatják „áron alul.”

Ezért inkább kis mennyiséget szállítanak a kisebb üzletekbe, amelyeket napi-heti rendszerességgel látnak el. Ezzel a termékeik frissességét is garantálni tudják. Termékeiket egyelőre hegyvidéki termékként minősíttették, és egyelőre nem tervezik, hogy földrajzi eredetvédelmi oltalommal is illessék. A minőségük így is garantált.

– Nem az a célunk, hogy minél nagyobb nyereségre tegyünk szert, hogy növeljük a bevételt, pláne nem az üzletrészek értékét, és hogy ezt osszuk szét a gazdák között. Ha kivesszük a jövedelmet a közösből, de nem forgatjuk vissza, akkor az üzem nem fog tudni működni, nem lehet fejleszteni. Az a biztos, hogy a naponta megtermelt tejet valahova eladhatják a gazdák, az érte járó pénzt pedig mindig pontosan megkapják. Ezzel kiszámíthatóvá válik a gazdálkodás.

Ha a gazdák kiveszik a pénzt, ők nem fogják a párna alatt tartani, hanem befektetik, azonban ha nem gondolunk a válságos időszakokra, amikor jól jön a tartalék, akkor csődbe vihetjük a vállalkozást – mondja Tankó Péter.

Tudósítónk kérdésére örömmel újságolta, hogy az utóbbi esztendőben kevesebb lett ugyan a néhány állatos gazda, de az állatállomány nagysága mégsem esett vissza. Ez pedig annak köszönhető, hogy a fiatalok már kis- vagy középgazdaság működtetésében gondolkodnak.

– Sok fiatal külföldre ment dolgozni, de ennek végre van egy jó hozadéka is. Sokan visszajöttek, új házat építenek, és itthon tervezik a családalapítást, a hosszú távú létet. Vannak olyanok, akik több mint 10 évet dolgoztak külföldön, és amikor hazajöttek, sikeres gazdaságot vagy más vállalkozást hoztak létre. Szükség volt rá, hogy ennek az alapjait megteremtsék külföldön.

Ami pedig a tejfeldolgozó üzem jövőjét illeti, igen szépen fogalmazott az igazgató:

– Az a lényeg, hogy megőrizzük és fenntartsuk mindazt, amit létrehoztunk.

Az üzem a mi „gyermekünk”, és fel kell neveljük, felnőttet kell csináljunk belőle, mert mi itthon kell megmaradjunk.

Ehhez hosszú távon kell gondolkodni, és pénzt kell fektetni a földbe. Régen is voltak olyan időszakok, amikor nem volt érdemes gazdálkodni, de türelemmel, józan ésszel és szorgalommal sikerült népünknek átvészelni a nehéz korszakot… kicsi, de tisztességes haszonnal.

Tegyük hozzá: az intelem és a példa egyaránt követendő.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap
tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság