A hibridekről Marton L. Csaba kukoricanemesítési tudományos osztályvezető, a művelési módokról Árendás Tamás tartott előadást. Előre bocsátom, hogy a kalászos gabonák várakozáson felüli 2021-es teljesítményéhez képest a szemes kukorica, ha nem is kényszerül térdre, de megadóan „felemeli a kezét”.
Lássuk az előzményeket! Ez az év általánosságban és összességben szárazabbnak bizonyult eddig a tavalyihoz képest. A tél jószerével hó nélkül múlt el, a tavasz pedig hideg és csapadék nélküli volt.
Mindez rányomta bélyegét a kukorica korai fejlődésére: nehézkesen indult meg és lassan bontakozott ki. Martonvásár környezetében 67 milliméter esett májusban, de a rendkívül alacsony hőmérséklet miatt a növények még így is csak szenvedtek.
Júniusban 3,5 milliméter csapadékot regisztráltak a megszokott 50-60 milliméter helyett. De ennél is borzasztóbb volt, hogy 13 hőségnapot jegyeztek fel, amikor is a csúcshőmérséklet meghaladta a
30 Celsius-fokot. Ezt követően, júliusban 16 további hőségnap volt, és 5 forró nap, vagyis a csúcshőmérséklet meghaladta a 35 Celsius-fokot. Ilyenkor meleg van, de túl meleg: ezeket a napokat nem számolják bele a kukorica tenyészidejébe. Abban a hónapban 70 milliméter esett, ami a virágzásnak azért jót tett. Augusztusban 70 milliméter eső és 10 hőségnap jelezte az éghajlat változását. Ezek alapján hektáronként 7 tonna termést várnak a környéken 2021-ben, ami messze elmarad a megszokottól.
Szakmai nóvum, hogy a forró nyár ellenére kisebb hőösszeg akkumulálódott, mint az utóbbi évek bármelyikében, és hogy a fenológiai lemaradás miatt augusztus végén még mindig relatíve nagy volt a szemek nedvességtartalma. A hőösszegszámítás végeredménye 1200 Celsius-fok, ami az utóbbi 10 esztendőben a legkevesebb.
Augusztus utolsó napjaiban a FAO 400-as éréscsoportba tartozó hibridek szemnedvesség-tartalma 45 százalék volt, a FAO 500-as csoportba tartozók 55 százalékot mutattak. A FAO 200-asok ugyanebben az időben már 30-35 százalékos szemnedvességnél tartottak, a FAO 100-asok pedig elérték a 20 százalékot. A vízleadás azóta is gyors, sőt egyértelműen megállapítható, hogy szeptember 10. táján már sem Martonvásáron, sem a környezetében nem lehetett zöld kukoricát látni.
A hibridek közül érdemes néhányat külön megemlíteni. A Makorát és az Mv 221-et tőlünk északra és északnyugatra kívánják értékesíteni, a franciáknak, cseheknek és oroszoknak. A Mavica, a Matinna és az Mv 421-es szemes hibridek, míg az Mv Vincesil egy leafy típusú silóhibrid.
A martonvásáriak hibridkukorica-kínálatának kiemelkedő tagja az Mv 214-es, amely nemcsak nagy fehérjetartalmú, hanem az olajtartalma is eléri a 3-4 százalékot. Idén szerencséje volt, mert kiváló a hidegtűrése, ám koraiságánál fogva megkésett kukoricavetésre és másodvetésre is alkalmas. Alacsony szemnedvesség-tartalommal takarítható be, és hektáronkénti 11 tonnás hozamra képes.
Az Mv 270-es kiváló beltartalma miatt közkedvelt. Rövid tenyészideje miatt szárítás nélkül is betakarítható. Szeptember végén 14 százalékot szokott mutatni a szemnedvesség-tartalma. Extenzív és intenzív körülmények között egyaránt megbízható, de a többlettápanyagot és a jó időjárást meghálálja.
A Mardena a martonvásáriak új generációs hibridje, aminek nemcsak kiváló a termőképessége és jó a szárszilárdsága, hanem dús, masszív az állománya.
A népszerűségi sorrendben az élen jár az Mv 277-es. Lehet korán vetni, jó időjárás esetén nagy termésre képes, gyors a vízleadása. A legtöbb évben nem is szokták szárítani ezt a szemes hasznosítású, lófogú szemtípusú kukoricát. Az Mv 350 sikerének a megbízhatóság a titka. Szilárd szárú, erős gyökérzetű növény, aminek köszönhetően a szélsőséges hatásokat jól átvészeli.
Az Mv Tarján és az Mv Koppány iránt változatlan keresletet tapasztalnak. Ezek a hibridek aszályos évjáratban is sokáig megőrzik sötétzöld színüket, életfolyamataik hosszú ideig, egészen a szemtelítődésig zajlanak. Kedvező évjáratban és intenzív termesztéstechnológia mellett simán adnak 13-15 tonnát, ráadásul a szemeik keményítőtartalma meghaladja a 73 százalékot, vagyis bioetanol előállítására is alkalmasak.
Méretes csövei végig berakódnak, és nagy csöveiről már messziről felismerhető. A legjobb termésre akkor képes, ha április második felében vetik.
A Classil, az Admirasil és a Massil biogáz-előállításra is alkalmas silókukoricák. Robusztus növénnyé fejlődnek, és eközben a szárszilárdságuk kiváló. A tejtermelésben nagy előnyük, hogy a belőlük készített szilázs kiválóan emészthető. A Maxima egy kettős hasznosítású hibrid, silónak és szemesnek egyaránt alkalmas. Hektáronkénti szárazanyagtermése meghaladja a 25 tonnát, és ennek felét a kukoricaszemek teszik ki.
Idén nemcsak a szárazság miatt ígér kisebb termést a kukorica, hanem azért is, mert később lehetett elvetni, a hidegben később kelt ki, és a fenológiai késés miatt 10-14 nappal később virágzott. Ezt a lemaradást az érésekor uralkodó hőség eltüntette.
Ezért joggal állítható, hogy idén is lesznek olyan – főként szuperkorai és korai – hibridek, amelyeket kombájnolás után nem kell szárítani, hanem elegendő lesz tisztítani és tárolni őket.
Idén augusztus 20. alkalmából megkapta az intézet a kiemelt innovációs díjat; mondhatjuk, hogy jó helyre került. Ebbe a témakörbe tartozik, hogy 30 évvel ezelőtt alapították meg a Bázismag Kft.-t, és alapítói közül ketten, Marton L. Csaba és Pintér János ma is aktív. Mára egyértelművé vált, mennyire jó döntés volt a vállalkozás létrehozása, a Bázismag Kft. nélkül sokkal nehezebb helyzetben volna napjainkban a martonvásári kukoricanemesítés. |