Back to top

Nem arany a gyapjú, de nyírni muszáj

A juhokat évente legalább egyszer nyírni kell, ám egyre kevesebb az olyan szakember, aki ezt a feladatot jó minőségben elvégzi. Emellett a gyapjú ára nemhogy nyereséget termelne, de gyakran még a nyírás költségeit sem fedezi. A gazdák szerint sokat segítene, ha egy gyapjúmosó üzem működne az országban, mert az így feldolgozott terméket drágábban lehetne értékesíteni.

Jómagam hetedik generációs juhtenyésztő vagyok, és a nagyapám a lenyírt gyapjú árából még kiteleltette az egész nyájat – mondja Kasza Sándor, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnökségi tagja, aki a Heves megyei Dormándon és környékén működteti családi gazdálkodóként hét-nyolcszázas állományú magyar merinó törzstenyészetét. „Amikor 1966-ban Kaposváron juhtenyésztőként elvégeztem az iskolát, s hazajöttem, az első feladatom az volt, hogy értékesítsem az az évi gyapjút – kilónként 160 forintot kaptunk érte, miközben akkoriban egy kiló kenyér ára három forint volt. Ma jó, ha a gyapjú árából a nyírócsapat bérét, rezsijét fedezni tudjuk, örülünk, ha nullszaldóra kijövünk.”

Szavai szerint a hazai könnyűipar, azon belül pedig a textilágazat rendszerváltás utáni felszámolása a gyapjú eladását, feldolgozását is rendkívüli módon megnehezítette.

Valaha még 4 milliós juhállományt tartottak számon, mára ez a szám nem éri el az egymilliót – a legutóbbi adatok szerint nagyjából 800 ezer juh van az országban a különböző fajtákból.

– Ma már azokat az embereket is nehéz megtalálni, akik szakszerű módon meg tudják nyírni az állatokat, és hajlandóak el is végezni ezt a munkát – mondja. Ő évek óta egy püspökladányi csapattal dolgoztat, megbízik bennük, mindig idejében jönnek, és jó munkát végeznek. Ez azonban nem mindenütt van így, olyanokról is hallani, akik különösebb szaktudás nélkül állnak neki a nyírásnak. A brigádnak, ha messziről jön, benzinpénzt kell fizetni, a munkadíjuk általában 600 forint minden lenyírt állat után. Az ő merinóiról átlagosan öt kilogramm gyapjú „jön le”, amit ideális esetben kilónként 200 forintért tud eladni. A merinói gyapjút huszonhét mikronos puhaságig lehet értékesíteni, afölött már nem kel el a piacon. Vagyis, ha az eladott minőségi gyapjú árából kivonja a nyírás díját és az egyéb járulékos költségeket, a végére valóban jó, ha nem bukik pénzt, nemhogy bevételt termelne.

A magyar rekorder

Tizennyolc éve töretlenül a most 82 éves hódmezővásárhelyi Marton János tartja a Guinness-rekordot kézi ollós juhnyírásban. Ezzel az eszközzel 8 óra alatt 50 juhot szabadított meg gyapjától 2003. április 26-án, a helyi állattenyésztési napokon. A délmagyar.hu
hírportál idén júniusban munka közben szólaltatta meg a férfit, akiről kiderült, hogy még ma is kézi ollóval dolgozik, és évente nagyjából ezer jószágot nyír meg a dél-alföldi tanyákon. Már tanítványai is vannak, akiket arra int, ne nagyon húzzák nyírás közben fölfelé az állat bőrét, mert akkor a szőr helyett az érzékenyebb részek kerülnek az olló elé. Az idős mester szerint minél tisztább a juh, annál könnyebb és gyorsabb vele a munka, de az is fontos, hogy a nyíró ember nyugodt legyen, mert akkor az állatok is azok maradnak.

Mérlegelni nem igen van módja az állattartóknak, hiszen egészségügyi szempontból mindenképpen fontos, hogy az állatok évente egyszer nyírva legyenek.

A merinónál egyéves kor felett kerül először sor erre, addig a bárányokat nem bolygatják. A juhok is, mint oly sok más állat, nehezen izzadnak, de az optimális hőérzetük miatt fontos, hogy megnyírják őket, különösen mióta egyre forróbbak a nyarak. Ha a nyírás elmaradna, akkor a szőrük becsomósodna, a tisztán tartásuk emiatt jóval nehezebbé válna. Így aztán a juhok rendszeres nyírása elemi kötelessége minden rájuk szakosodott gazdaságnak.

A koronavírus-járvány a gyapjúfelvásárlás amúgy is egyre szűkülő piacát tovább csökkentette, a korábban stabilnak számító kínai felvásárlói piac ebben az időszakban „befagyott”. A juhtartók épp ezért az agrárminiszterhez fordultak, hogy valamilyen módon segítse az újbóli kapcsolatfelvételt. Kasza Sándor úgy látja, lett foganatja kérésüknek, de szavai szerint a valódi megoldást az jelentené, ha újra lenne itthon textilipar, vagy legalább a mostaninál feldolgozottabb formában tudnánk értékesíteni a gyapjút.

Jelenleg ugyanis mosatlanul –úgy ahogyan levágták és zsákba pakolták – megy a gyapjú a magyar kereskedőkhöz, akik aztán továbbadják azt külföldre.

A juhágazatnak szerinte szüksége lenne egy gyapjúmosó üzemre, ahonnét már gyapjúszalag formájában kerülne piacra ez a termék, a magasabb feldolgozottság miatt jóval nagyobb hasznot hozva a gazdáknak.

Az anyajuhokat, ürüket és kosokat tavasszal, a legelőre kihajtás után, az időjárástól függően először május végén, másodszor július végén, augusztus elején nyírták. A juhnyírást vagy maguk a gazdák, illetve – főleg uradalmakban – napszámra vagy átalánybérre fogadott, hozzáértő nyírók végezték speciális ollóval. Az állatot a fejénél kezdték nyírni, először egyik, aztán másik oldalon vágták le a gyapjút vagy szőrt, vigyázva, hogy a bőrt meg ne sértsék, és a bunda egy darabban maradjon. A juh farkán és farán levő csimbókos szőrt külön válogatták. Volt, hogy a nyírást megelőzően az állatokat folyóvízben vagy tóban többször megúsztatták, hogy a szennyet és a zsírt a gyapjúból kiáztassák – írta a hagyományokról a Magyar Néprajzi Lexikon.

A gépek megjelenésével a juhnyíróollót felváltotta a modernebb technológia, de a munka ma sem könnyű.

Ezt mi magunk is tapasztaltuk a Hortobágyon, Mező Antal tanyáján járva, ahol végignézhettük, miként dolgozik csapatával a balmazújvárosi Nagy Sándor. A merinónál jóval kisebb testű hortobágyi rackákat egyenként hozták ki a hodályból, majd a juhász segítségével „farra ültették” az állatokat. A nyíró előbb egyik, majd másik oldalról fogta át, először a kezével, aztán a lábával, majd az elektromos fésűs nyíróval fejtől farokig letolta a gyapjút. Különösen ügyelt az érzékeny részekre, vagyis a tőgyre és a pérára. Az anyák még a nyírás előtt megkapták az esedékes védőoltásukat is, így a gazda két legyet ütött egy csapásra, s nem kellett egy újabb alkalommal megbolygatni a nyájat. Mező Antal dormándi gazdatársához hasonlóan azt mondta: régebben a gyapjú kitermelte egy nyáj szinte egész éves fenntartásának költségeit, ma örülnek, ha a nyírás díját fedezi.

A koronavírus miatt sokáig nem tudtak átjönni a szlovák és ukrán nyírók, így a hazai csapatok munkája igencsak megnőtt, gyakran kora reggeltől késő estig dolgoztak.

Illusztráció
Illusztráció
Komoly fizikai munkát jelent a nyírógépeket tartani, ráadásul egész nap lefelé görnyedve végzik ezt a munkát, ami a nyakat, derekat és a gerincet is megterheli. Nyugat-Európában elterjedt, hogy szemmagasságba állítják fel a juhokat egy nagyobb asztallapra, de Nagy Sándor szerint egy állványon állva nem feszülne meg eléggé az állat bőre, így könnyebb lenne belevágni. Ő egyébként főállásban egy balmazújvárosi bio­gaz­dálkodó telephelyét vezeti, nyírási szezonba azonban fizetés nélküli szabadságot vesz ki, s ilyenkor szinte megállás nélkül, gyakran még szombatonként is dolgozik. Hozzá hasonlóan a csapat többi tagjának is van „rendes” munkahelye, szakácsként, nádvágóként vagy épp pékként dolgoznak. Általában hatvan-hetven juhot nyírnak meg egy nap, de olykor ez felmegy százra is.

A bevételt telje­sít­ményarányosan osztják el: mind­annyiuk kezében van egy kis kézi számláló – ha végeztek egy juhval, akkor megnyomják. Akinél véletlenül nincs ilyen, az pénzérméket dobál egy dobozba, s a végén azt számolják meg.

Lényeg, hogy a végén a gazda és az ő statisztikáik összességben stimmeljenek. A járandóságból közösen fizetik a benzint, s annak a segítőnek a napidíját, aki a levágott gyapjút összeszedi, zsákba csomagolja és felteszi a kocsira.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2021/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Gyógynövények állatnak és embernek - Megelőzésre és terápiára is

A vadon élő állatok szinte ösztönösen tudják, hogy melyik növényt fogyasszák el szükség esetén. A növényevők könnyű helyzetben vannak, hiszen legelés közben válogathatnak a réten, de sok húsevő faj is növényeket fogyaszt, ha baja van – gondoljunk a macskákra, amikor füvet esznek.

Nem csak vakarózásra használják a fiatal üszők a keféket

A tejelő szarvasmarhák természetes ösztöne, hogy tisztogatják magukat és vakaróznak. Ha lehetőségük van rá, kortól függetlenül az összes jószág előszeretettel használja napi szinten az automata keféket. A Journal of Dairy Science tudományos lapban megjelent kutatás azonban elsőként jellemzi a nem motoros kefék használatát az elválasztott tejelő üszők körében.

A farkasok már velünk élnek

Bár sokan úgy gondolják, a farkasok, medvék, hiúzok a szomszédos országokból járnak át hozzánk, szakemberek már mintegy tíz itt élő farkascsaládról tudnak. Hazánkban két hagyományos élőhelyük volt: az Északi-Középhegység a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl, és a jelek szerint ma is ott élnek.

Érzéketlenítsünk, hogy a ló ne legyen ijedős

Prédaállatokként a lovak természetben való túlélését az biztosította, hogy a környezetre nagyfokú érzékenységgel reagáltak, vagyis megijedtek. De gondoljunk csak bele, milyen furcsa lenne, ha egy rendőrló elvágtázna egy megzizzenő nejlonzacskó láttán, vagy nem lehetne felvenni az állat lábát.

Gazdijogsi a felelős kutyatartásért

Már csaknem 2600-an regisztráltak a felelős állattartást támogató gazdijogsi képzésre - mondta a program hétfői sajtótájékoztatóján Bognár Lajos, az Agrárminisztérium (AM) élelmiszerlánc-felügyeletért felelős helyettes államtitkára, országos főállatorvos.

107 ezer termelő kapott már az első napon területalapú támogatási előleget

Az előlegfizetés első napján 107 ezer termelő számára mintegy 73 milliárd forint területalapú támogatás (SAPS támogatás) indult meg, holnaptól pedig több mint 3.000 tejtermelő részére 14 milliárd forint termeléshez kötött tejhasznú tehén támogatás kifizetése kezdődik el - mondta el Nagy István agrárminiszter.

Két különös kedvenc

Dr. Ország Mihály Mindent lehet, de krokodilt, azt nem című roppant humoros könyve az elmúlt harminc évben mit sem veszített aktualitásából. A szerző egyedi hangnemben és bájos iróniával mutatta be a különféle egzotikus kedvenceit.

Genomikai tenyészértékbecslés a magyartarka fajtában

A XXVIII. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok kiállításon a húshasznosítású szarvasmarha kategórián belül 5 csoportban hirdettek fajtagyőztest. Ezek közül az egyes fajtákat értékelő bírók közösen választották ki a húshasznosítású nagydíjas egyedet, mely idén a magyartarka lett anyatehén ikerborjaival, a Derecske Petőfi Mezőgazdasági Kft. prezentálásában.

Kis híján kipusztult kutyafajta tenyésztői találkoztak

Erdélyikopó-világtalálkozót rendeznek Somogy megyében, a péntektől vasárnapig tartó eseményen Magyarországról, Romániából és Csehországból tucatnyi tenyésztő több mint száz kutyával képviselteti magát.

Mangalica: a takarmánydrágulás hátulütői

A mangalicának most is keresleti piaca van, viszont a takarmány drágulása minden észszerű határt felülmúl. Talán ezzel lehetne leginkább jellemezni az ágazat helyzetét. Magyarországon jelenleg 7 ezer mangalica kocát és a szaporulatukat tartják, és közülük 900 kocát a bakonszegi Horizont ‘98 Kft. mondhat magáénak. Ez a vállalkozás tartja az összes koca 12–13 százalékát, vagyis meghatározó a magyar piacon.