Back to top

Nem arany a gyapjú, de nyírni muszáj

A juhokat évente legalább egyszer nyírni kell, ám egyre kevesebb az olyan szakember, aki ezt a feladatot jó minőségben elvégzi. Emellett a gyapjú ára nemhogy nyereséget termelne, de gyakran még a nyírás költségeit sem fedezi. A gazdák szerint sokat segítene, ha egy gyapjúmosó üzem működne az országban, mert az így feldolgozott terméket drágábban lehetne értékesíteni.

Jómagam hetedik generációs juhtenyésztő vagyok, és a nagyapám a lenyírt gyapjú árából még kiteleltette az egész nyájat – mondja Kasza Sándor, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnökségi tagja, aki a Heves megyei Dormándon és környékén működteti családi gazdálkodóként hét-nyolcszázas állományú magyar merinó törzstenyészetét. „Amikor 1966-ban Kaposváron juhtenyésztőként elvégeztem az iskolát, s hazajöttem, az első feladatom az volt, hogy értékesítsem az az évi gyapjút – kilónként 160 forintot kaptunk érte, miközben akkoriban egy kiló kenyér ára három forint volt. Ma jó, ha a gyapjú árából a nyírócsapat bérét, rezsijét fedezni tudjuk, örülünk, ha nullszaldóra kijövünk.”

Szavai szerint a hazai könnyűipar, azon belül pedig a textilágazat rendszerváltás utáni felszámolása a gyapjú eladását, feldolgozását is rendkívüli módon megnehezítette.

Valaha még 4 milliós juhállományt tartottak számon, mára ez a szám nem éri el az egymilliót – a legutóbbi adatok szerint nagyjából 800 ezer juh van az országban a különböző fajtákból.

– Ma már azokat az embereket is nehéz megtalálni, akik szakszerű módon meg tudják nyírni az állatokat, és hajlandóak el is végezni ezt a munkát – mondja. Ő évek óta egy püspökladányi csapattal dolgoztat, megbízik bennük, mindig idejében jönnek, és jó munkát végeznek. Ez azonban nem mindenütt van így, olyanokról is hallani, akik különösebb szaktudás nélkül állnak neki a nyírásnak. A brigádnak, ha messziről jön, benzinpénzt kell fizetni, a munkadíjuk általában 600 forint minden lenyírt állat után. Az ő merinóiról átlagosan öt kilogramm gyapjú „jön le”, amit ideális esetben kilónként 200 forintért tud eladni. A merinói gyapjút huszonhét mikronos puhaságig lehet értékesíteni, afölött már nem kel el a piacon. Vagyis, ha az eladott minőségi gyapjú árából kivonja a nyírás díját és az egyéb járulékos költségeket, a végére valóban jó, ha nem bukik pénzt, nemhogy bevételt termelne.

A magyar rekorder

Tizennyolc éve töretlenül a most 82 éves hódmezővásárhelyi Marton János tartja a Guinness-rekordot kézi ollós juhnyírásban. Ezzel az eszközzel 8 óra alatt 50 juhot szabadított meg gyapjától 2003. április 26-án, a helyi állattenyésztési napokon. A délmagyar.hu
hírportál idén júniusban munka közben szólaltatta meg a férfit, akiről kiderült, hogy még ma is kézi ollóval dolgozik, és évente nagyjából ezer jószágot nyír meg a dél-alföldi tanyákon. Már tanítványai is vannak, akiket arra int, ne nagyon húzzák nyírás közben fölfelé az állat bőrét, mert akkor a szőr helyett az érzékenyebb részek kerülnek az olló elé. Az idős mester szerint minél tisztább a juh, annál könnyebb és gyorsabb vele a munka, de az is fontos, hogy a nyíró ember nyugodt legyen, mert akkor az állatok is azok maradnak.

Mérlegelni nem igen van módja az állattartóknak, hiszen egészségügyi szempontból mindenképpen fontos, hogy az állatok évente egyszer nyírva legyenek.

A merinónál egyéves kor felett kerül először sor erre, addig a bárányokat nem bolygatják. A juhok is, mint oly sok más állat, nehezen izzadnak, de az optimális hőérzetük miatt fontos, hogy megnyírják őket, különösen mióta egyre forróbbak a nyarak. Ha a nyírás elmaradna, akkor a szőrük becsomósodna, a tisztán tartásuk emiatt jóval nehezebbé válna. Így aztán a juhok rendszeres nyírása elemi kötelessége minden rájuk szakosodott gazdaságnak.

A koronavírus-járvány a gyapjúfelvásárlás amúgy is egyre szűkülő piacát tovább csökkentette, a korábban stabilnak számító kínai felvásárlói piac ebben az időszakban „befagyott”. A juhtartók épp ezért az agrárminiszterhez fordultak, hogy valamilyen módon segítse az újbóli kapcsolatfelvételt. Kasza Sándor úgy látja, lett foganatja kérésüknek, de szavai szerint a valódi megoldást az jelentené, ha újra lenne itthon textilipar, vagy legalább a mostaninál feldolgozottabb formában tudnánk értékesíteni a gyapjút.

Jelenleg ugyanis mosatlanul –úgy ahogyan levágták és zsákba pakolták – megy a gyapjú a magyar kereskedőkhöz, akik aztán továbbadják azt külföldre.

A juhágazatnak szerinte szüksége lenne egy gyapjúmosó üzemre, ahonnét már gyapjúszalag formájában kerülne piacra ez a termék, a magasabb feldolgozottság miatt jóval nagyobb hasznot hozva a gazdáknak.

Az anyajuhokat, ürüket és kosokat tavasszal, a legelőre kihajtás után, az időjárástól függően először május végén, másodszor július végén, augusztus elején nyírták. A juhnyírást vagy maguk a gazdák, illetve – főleg uradalmakban – napszámra vagy átalánybérre fogadott, hozzáértő nyírók végezték speciális ollóval. Az állatot a fejénél kezdték nyírni, először egyik, aztán másik oldalon vágták le a gyapjút vagy szőrt, vigyázva, hogy a bőrt meg ne sértsék, és a bunda egy darabban maradjon. A juh farkán és farán levő csimbókos szőrt külön válogatták. Volt, hogy a nyírást megelőzően az állatokat folyóvízben vagy tóban többször megúsztatták, hogy a szennyet és a zsírt a gyapjúból kiáztassák – írta a hagyományokról a Magyar Néprajzi Lexikon.

A gépek megjelenésével a juhnyíróollót felváltotta a modernebb technológia, de a munka ma sem könnyű.

Ezt mi magunk is tapasztaltuk a Hortobágyon, Mező Antal tanyáján járva, ahol végignézhettük, miként dolgozik csapatával a balmazújvárosi Nagy Sándor. A merinónál jóval kisebb testű hortobágyi rackákat egyenként hozták ki a hodályból, majd a juhász segítségével „farra ültették” az állatokat. A nyíró előbb egyik, majd másik oldalról fogta át, először a kezével, aztán a lábával, majd az elektromos fésűs nyíróval fejtől farokig letolta a gyapjút. Különösen ügyelt az érzékeny részekre, vagyis a tőgyre és a pérára. Az anyák még a nyírás előtt megkapták az esedékes védőoltásukat is, így a gazda két legyet ütött egy csapásra, s nem kellett egy újabb alkalommal megbolygatni a nyájat. Mező Antal dormándi gazdatársához hasonlóan azt mondta: régebben a gyapjú kitermelte egy nyáj szinte egész éves fenntartásának költségeit, ma örülnek, ha a nyírás díját fedezi.

A koronavírus miatt sokáig nem tudtak átjönni a szlovák és ukrán nyírók, így a hazai csapatok munkája igencsak megnőtt, gyakran kora reggeltől késő estig dolgoztak.

Illusztráció
Illusztráció
Komoly fizikai munkát jelent a nyírógépeket tartani, ráadásul egész nap lefelé görnyedve végzik ezt a munkát, ami a nyakat, derekat és a gerincet is megterheli. Nyugat-Európában elterjedt, hogy szemmagasságba állítják fel a juhokat egy nagyobb asztallapra, de Nagy Sándor szerint egy állványon állva nem feszülne meg eléggé az állat bőre, így könnyebb lenne belevágni. Ő egyébként főállásban egy balmazújvárosi bio­gaz­dálkodó telephelyét vezeti, nyírási szezonba azonban fizetés nélküli szabadságot vesz ki, s ilyenkor szinte megállás nélkül, gyakran még szombatonként is dolgozik. Hozzá hasonlóan a csapat többi tagjának is van „rendes” munkahelye, szakácsként, nádvágóként vagy épp pékként dolgoznak. Általában hatvan-hetven juhot nyírnak meg egy nap, de olykor ez felmegy százra is.

A bevételt telje­sít­ményarányosan osztják el: mind­annyiuk kezében van egy kis kézi számláló – ha végeztek egy juhval, akkor megnyomják. Akinél véletlenül nincs ilyen, az pénzérméket dobál egy dobozba, s a végén azt számolják meg.

Lényeg, hogy a végén a gazda és az ő statisztikáik összességben stimmeljenek. A járandóságból közösen fizetik a benzint, s annak a segítőnek a napidíját, aki a levágott gyapjút összeszedi, zsákba csomagolja és felteszi a kocsira.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2021/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Közel 4 millió tonna takarmány készült tavaly

A Magyarországon működő keverőüzemek 2021-ben 3,956 millió tonna haszonállat-takarmánykeveréket állítottak elő, 2020-hoz képest 3,4 százalékkal többet - olvasható az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) honlapján közzétett összefoglalóban.

Rendkívüli támogatás a baromfi- és sertéskoca tartóknak

Az orosz-ukrán háború következményei által leginkább sújtott termelők támogatására – az uniós tagállamok, köztük Magyarország nyomására - 500 millió eurós rendkívüli európai uniós mezőgazdasági válságkezelési csomag született tavasszal.

Ipari kenderrel a nitrogén- és metánkibocsátás csökkentéséért

Szántóföldi iparikender-termesztéssel csökkenteni lehetne a mezőgazdaság nitrogén-, metán- és CO2-kibocsátását, vagyis fontos szerepet játszhatna a kultúra a fenntartható mezőgazdaságban.

Ne a támogatás legyen az állattartó jövedelme!

A jövőben az állattenyésztésnek és az állattartásnak különböző feladatokra kell fókuszálnia. Erről Nagy István agrárminiszter beszélt a KÁN Egyetemi Napok nulladik napján, Kaposváron az Állattenyésztők napja alkalmából tartott tanácskozáson.

Feléledhet a háztáji sertéstartás?

2001-ben az ország vágósertés-termelésének közel 60 százalékát a kisüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok állították elő. Tevékenységükre annak ellenére szükség volt, hogy termelésük szintje és az előállított sertések minősége rendkívüli módon ingadozott, ami nem mellesleg zavarta a piaci egyensúlyt.

A túléléshez kitartás, tudás és technológia kell

Talán soha nem volt ennyire nehéz állattenyésztőnek lenni – ennek ellenére a termelők a végsőkig kitartanak. Ahogy egy kis szarvasmarhatartó-gazdaság tulajdonosa fogalmaz: csak az veszít, aki feladja. Az Állattenyésztők Napja alkalmából Zászlós Tiborral, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnökével az ágazat jelenlegi helyzetét értékeltük.

Vakcina a borjúhasmenés megelőzésére

Egy német állategészségügyi vállalat, a Boehringer Ingelheim Animal Health piacra dobta az első borjúhasmenés megelőzésére alkalmas vakcinát, a Fencovis-t.

Érdeklődő diákok nélkül hamar bedőlne az agrárium

Kaposvár napjainkban is a magyar állattenyésztés egyik bástyájának számít – nem véletlenül rendezték itt korábban évről évre a KÁN-t, azaz a Kaposvári Állattenyésztési Napokat. Miután a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) átvette a kaposvári intézmény működtetését, kötelességének érezte a rendezvény hagyományának ápolását. A szeptember 30-án megnyíló KÁN Egyetemi Napokról, illetve az egyetem aktuális helyzetéről Gyuricza Csabát, a MATE rektorát Sári Enikő, kiadónk ügyvezető igazgatója kérdezte.

Cirok: a jövő kukoricája lehet

A mezőgazdaságban kell a több lábon állás. A növénytermesztésen belül erre jó lehetőséget kínál a cirok, ám tudnunk kell, hogy az eddigi gyakorlatunk változtatásra szorul. Mindezt Feldman Zsolt az Agrárminisztérium államtitkára hangsúlyozta azon a sajtótájékoztatón, amit a Pápai Agroprodukt Zrt. pásztói telepén tartottak.

Rosszul adták be a vakcinát, elpusztultak az állatok

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) szerint Vietnam illetékesei megállapították az afrikai sertéspestis elleni új vakcina beadása után elpusztult sertések elhullásának okát. A vietnámi tisztviselők jelentése alapján közölték, hogy a sertéspusztulás „az irányelveknek meg nem felelő vakcinázási eljárások” miatt következett be.